Bobby hasmenéses hányása végülis odáig fajult hogy elhagyta a tábort és visszarepült Dubaiba, ahol a német klínikán kiderítették mi a baj: fluke parasites. A kis genyák át akarták venni a hatalmat. Rácsesztek.
Most már csak azt kell kiderítenünk hogy hol szedte föl az apró vendégeket, akik (vagy amik?) aztán bulizni kezdtek benne először csak itt, ott, és (aztán) mindenütt (here, there and everywhere, ha épp Beatlest hallgatunk :))
A hegyekben is zajlik az élet, ez a gyors folyású patak elragadta az egyik aknakutatót, pedig kötelet feszítettek ki hogy ezzel könnyítsék az átkelést:
Persze kihalászták a jóembert, csak a rádió, GPS, tartalék elemek és ehhez hasonló fogyóeszköz lett az enyészeté. Vagy ki tudja kié :)
(Azért itt halkan megjegyezném, hogy az olvadó hó táplálta patak nem épp seggmelengető még ezidőtájt :))
Egyébként a táj szép, csodálatos a panoráma néha, a levegő tiszta itt fennt 1500-2000 méteren, napsugaras és madárdalos a vidék (ha nem dörög és villámlik és ver minket a jég épp, mint pár napja is :))
Igaz hogy néha belefutunk egy-egy PKK csapatba, itt mászkálnak a hegyekben, de legalább nem lőnek ránk :)
(Most olvastam a hírt hogy kivonulnak Törökországból, befejezik a harcot... hogy ez jó vagy sem, ki tudja? Én nem :))
A nagyobb gáz hogy elértük a Szaddamék által még a '91-es öbölháború előtt lerakott védelmi vonalak aknamezőit. Rögtön az első nap bele is akadt a csapat pár csúnyaságba, pedig a nevük meglehetősen olaszos: valmara. Persze hogy olaszos, hiszen ők gyártják :) De a lényeg az, hogy ha egy ilyen föld alá rejtett vimesdobozba belebotlik valaki (pontosabban a tetején ágaskodó tüskékbe, vagy az onnan kifeszített botlódrótba), akkor a kis dög felugrik a levegőbe olyan fél méter magasságba, majd felrobban és beteríti a környéket a belé pakolt több mint 1000 darab vágott acél darabkával. 25m-es körben halálos, ha már ennyire a számok rabjai lettünk :)
Na de francba a számokkal, élvezzük az életet :)
Holdfogyi :) Hát lestem én, de nem láttam, ellenben így néz ki a Hold (a teodoliton keresztül fényképezve, hehe elég gagyi módon :))
Persze az ott nem a holdfogyi, hanem az optikai tengelyek eltérő síkjaiból adódó valamiféle torzulásfüttyfürütty :))
Viszont, ellenben, éshamár a Holdat célozgattam, megkuksiztam tőle balra azt a csillagot amiről tudtam hogy nem csillag, és mit láttam, namit? Hát a Szaturnuszt. Persze a fotó ultraszar lett, de azért látszik hogy áll a gyűrűje épp :)
Óóó és megérkezett a repülőjegyünk, hó végén irány Bécs (naná hogy Luival), majd onnan bele a boldogságba :)
Addig is: múúúúzikaaaa :)
Most már csak azt kell kiderítenünk hogy hol szedte föl az apró vendégeket, akik (vagy amik?) aztán bulizni kezdtek benne először csak itt, ott, és (aztán) mindenütt (here, there and everywhere, ha épp Beatlest hallgatunk :))
A hegyekben is zajlik az élet, ez a gyors folyású patak elragadta az egyik aknakutatót, pedig kötelet feszítettek ki hogy ezzel könnyítsék az átkelést:
Persze kihalászták a jóembert, csak a rádió, GPS, tartalék elemek és ehhez hasonló fogyóeszköz lett az enyészeté. Vagy ki tudja kié :)
(Azért itt halkan megjegyezném, hogy az olvadó hó táplálta patak nem épp seggmelengető még ezidőtájt :))
Egyébként a táj szép, csodálatos a panoráma néha, a levegő tiszta itt fennt 1500-2000 méteren, napsugaras és madárdalos a vidék (ha nem dörög és villámlik és ver minket a jég épp, mint pár napja is :))
Igaz hogy néha belefutunk egy-egy PKK csapatba, itt mászkálnak a hegyekben, de legalább nem lőnek ránk :)
(Most olvastam a hírt hogy kivonulnak Törökországból, befejezik a harcot... hogy ez jó vagy sem, ki tudja? Én nem :))
A nagyobb gáz hogy elértük a Szaddamék által még a '91-es öbölháború előtt lerakott védelmi vonalak aknamezőit. Rögtön az első nap bele is akadt a csapat pár csúnyaságba, pedig a nevük meglehetősen olaszos: valmara. Persze hogy olaszos, hiszen ők gyártják :) De a lényeg az, hogy ha egy ilyen föld alá rejtett vimesdobozba belebotlik valaki (pontosabban a tetején ágaskodó tüskékbe, vagy az onnan kifeszített botlódrótba), akkor a kis dög felugrik a levegőbe olyan fél méter magasságba, majd felrobban és beteríti a környéket a belé pakolt több mint 1000 darab vágott acél darabkával. 25m-es körben halálos, ha már ennyire a számok rabjai lettünk :)
Na de francba a számokkal, élvezzük az életet :)
Holdfogyi :) Hát lestem én, de nem láttam, ellenben így néz ki a Hold (a teodoliton keresztül fényképezve, hehe elég gagyi módon :))
Persze az ott nem a holdfogyi, hanem az optikai tengelyek eltérő síkjaiból adódó valamiféle torzulásfüttyfürütty :))
Viszont, ellenben, éshamár a Holdat célozgattam, megkuksiztam tőle balra azt a csillagot amiről tudtam hogy nem csillag, és mit láttam, namit? Hát a Szaturnuszt. Persze a fotó ultraszar lett, de azért látszik hogy áll a gyűrűje épp :)
Óóó és megérkezett a repülőjegyünk, hó végén irány Bécs (naná hogy Luival), majd onnan bele a boldogságba :)
Addig is: múúúúzikaaaa :)
