Gyermekkoromtól fogva nem
olyan vagyok, mint más.
Szemem
nem úgy lát, nem közös kutak
habja bennem az indulat.
Nem közös forrásból ered
bánatom.
Gyújtva szívemet
más fokra izzik örömöm. S
ha szeretek: azt is külön.
Ott -gyermekkoromban- a vad
élet hajnalán: ott fakadt
ez a varázs -a jó s hamis
mélyekből-, mely kötöz ma is:
forrásból lett, gyors patakból,
sziklahegyen rőt falakból,
napból, mely lekörözött
őszi aranyfény között,
villámból az ég alatt,
amint elszállt, elszaladt,
dörejből, vihar ha forrt,
s fellegből, mely olyan volt
(bár kéklettek az egek)
szemre, mint egy szörnyeteg.
(E. A. Poe)
És mégegy :)