2013. április 3., szerda

Perpill, este...

A háttérben egyre halkuló hangok (tv, National Geographic, Fredy "olléollé"-zása, a barátnőjével beszélt -kiabált- épp Kolumbiában skype-on) bódulatából hirtelen sziszegés és a lábfején érzet hűvös légmozgás riasztotta fel Lui-t. A doki fújkálta a lábujjait valami spray-vel. Korábban érkezett meg a vodka és a 12 éves whiskey szállítmány, a 304-es szoba lelkes ifjúsága valamennyire a spirituszok jótékony hatása alatt tett-vett, szunyókált, csetelt, kellemes illatok terjengtek a levegőben, na és a hegyekben megtett 5km társulva az ottani kitűnő klímával (28 fokot mértek nap közben) a forró fürdő utáni fejből kivigyorgós bágyadtság persze hogy elnyomja az embert. Ha fújkálja, hát fújkálja, gondolta lui hátradőlve a kényelmes bőrkanapén, és folytatta a National Geographic aktuális műsora előtti szunyókálást.
Amiből megint felriadt, mert most meg azt érezte hogy matatnak a lábán. És tényleg. A doki ott ült mellette, ölébe vette a lábát és az új bakancs okozta horzsolásokat látta el, mint mondta csak arra várt hogy a spray által odaszórt valami megszáradjon. Szépen bekente, bekötözte a lábujjait, hálót húzott rá, ilyesmi...
Lui pedig, látva hogy nem valami rusnya krokodil próbálja leharapni a szaladóját, fogta magát és folytatta a National Geographic figyelemmel követését a csukott szempillái mögül, miközben Fredy kiabálva csevegett, a doki pedig visszült az ágyára, kezébe vette a korábban lerakott könyvet, és békésen, whiskey-t pöfékelve olvasott tovább...



Na ha már annyiszor beszéltünk róla, ismerjük meg: Ő a doc. Vagyis: medic, ami azért több annál :)
Itt láthatóan elmélyedve bűvöli a Garmint, előtte tartottam neki kisoktatást, a "hogyan ne tévedjünk el és ha mégis akkor miként találjunk vissza, és ha az sem megy akkor mitévők legyünk" témából. Mit is mondhatnék még róla? Imádja a Monty Pythont, nekem pedig az épp elég :)