Dilemma

Na nem akkora, mint az ingyen disznóhús Izraelben, de azért van.
Hoztam ugye magammal kis hazai ízemlékeztetőket, mert hiába minden, pl. a marhapöri sem olyan itt, mint otthon.
Máshogy készítik, hiába ugyanazok az alapanyagok...

Emlékszem, egyszer Egyiptomba visszautazva a flycampbe, vittem magammal itthonról pirospaprikát, mert minden más beszerezhető volt a jóféle pörihez.
Azonban épp akkor szakadt a nyakunkba a cég szoftverfejlesztője és az új feldolgozó programot nálunk szerette volna élesben tesztelni.
Így aztán elmagyaráztam a szakácsnak: hagymát olajon (zsír nem volt) üvegesre, majd paprika, elkevered, kis forróvíz, jöhet a husi, stb. majd rohantam a meetingre.
Szerencsére hamarosan lefagyott a gép, így bekukkantottam a konyhára.
Hát perszehogy thai módon mindent egybe a kondérba!
Lemostam a husit, új hagymát vágattam és én tettem fel úgy, ahogy kell. Aztán amikor már csak rotyognia kellett, rájuk bíztam: nem sok vizet bele és nem odaégetni!
Szerencsére ez a része ment a dolognak, jó sűrű, vajpuha, vörösboros perkelt lett belőle, az amerikai szoftverfejlesztő vagy háromszor szedett.

Szóval a dilemma:
Sosem tudom kideríteni azt, hogy az ehetőségi skálán mennyire rúgja fel magát az ebéd, vagy a vacsora. A helyzeten az is ront, hogy a fiatal csapat elment, felváltotta őket az öregebb személyzet.
A fiatalok nagyon jókat és változatos dolgokat készítettek, de még azon belül is folyon variáltak. Ez a mostani valamiért csak pár dolgot készít, na jó, jó pár dolgot, de mégsem olyan változatosan.
A menü mindig áll rizsből és egyfajta babfőzelékszerűségből.
Aztán mellé jön csirke, hal, marha vagy macska.
Legalábbis én annak nevezem utóbbit, mivel olyan apró állat, olyan vékony és sűrű bordákkal nem lehet más, csak macska. A' la perkelt.
Szerintem.

Szóval a dilemma fennáll, mert azért néha kerül sültkrumpli és azt meg kell adni jól készítik: a sima hasáb mellett sokszor van egyfajta serpenyős, amikor megfőzik a hosszában felszelt puput és azután kissé megkapatják, hogy kérge legyen.
Aztán a shrimp is bejövős és a steak is.

De ma pl. olyan csirkecombokat prezentáltak a rizs-bab-macskaperkelt mellé, hogy nem tudtam eldönteni: főzve vannak, vagy sütve.
Így aztán raktam rizst, a kínai térfélről csípős csirkemellkockákat (centisre darabolt csirkemell összesütve méregerős apró, vörös chilivel) és salátát (paradicsom, hagyma és valami zöld levél), aztán még pár szelet fűszeres sülthalat, csak a biztonság kedvéért.

Persze akadnak egzotikus -számomra legalábbis- dolgok a kínai térfélen, mint legutóbb ez a tészta:

Ahogy láttam, levesbe rakták és bőszen pálcikázták abból.

A szombat estékkel nincsen gondom, bbq, ott mindig akad ehető, legutóbb csak halra hajtottam:

Natehát, a dilemma az, hogy mikor készítsem el a séftől saját használatra kapott főzőedényzetben az otthonról hozott vargányás (és szarvasgombás) rizottót!

Mert azért ne akkor kótyavetyéljem el, amikor épp ehető dolgokat prezentál a konyha, ebben ugye egyetértünk?


Zene!
(A pusztáról is szó van benne, csak figyeld!)