You're shaking my confidence daily
Ördög tudja miért épp ezek a sorok ugrottak be - néha jobb nem tudni dolgokról - Simontól és Garfunkeltől, de Ceciliát lecserélve így is énekelhető.
Többnyire ugye a sivatagokat jártam, és ott nem igazán jellemző a szúnyog, bár a kajás kocsink hozott néha egyet-kettőt. Persze azok nem érték meg a békés öregkort, ha érted mire gondolok.
Aztán nagyhirtelen ki kellett szaladni Pakisztánba, és az ahhoz szükséges orvosi vizsgálatok során a László kórházban a járványtudós megnyugtatott minket: Wazarisztán magasan fekszik, oda nem megy fel a szúnyog.
Feljött.
Csak ugye akkor már késő volt, mert - bár 2003-at írtunk -, a helyszínen található gyógyszerek nem védtek az ott repkedő szúnyogokkal érkező kis genyák ellen, kellett volna valami más is, de az nem volt beszerezhető.
(Nem megyek bele abba, hogy miként dolgozik a négy-(egyesek szerint öt-)féle parazita, akit érdekel, ott a wiki és a google.)
Így aztán amikor meghalt az egyik fiatal hegymászónk, emellett a sofőrünk néha csak úgy összehányta magát, valamint kissé körbeszaglászva kiderítettük azt, hogy a csoport (kb. 600 ember) 90%-a vagy épp maláriás, vagy maláriás volt már, hirtelen megfogalmazódott, megtárgyalódott és elfogadódott a követendő policy: a jó szúnyog a halott szúnyog.
Ehhez tartottuk magunkat.
Egyébként is, normális helyeken nem javasolják a szervezetünk gyógyszerrel való tömését (én meg is szoktam veregetni a vállam azért, mert sosem volt szükségem semmiféle szerre), persze a panellakó ha kiszabadul a természetbe, szedje csak.
A lényeg a megelőzés, mivel általában a malária megelőzésére alkalmazott gyógyszerek ugyanazok, mint amelyeket a betegség kezelésére használnak.
Kiemeltem, mert amikor először utaztam Ghánába, akkor a nemzetközi oltóközpontban a doktornő ugyan felírta a Malaron-t, de megnyugtatott: ha bekapnám a bajt, ugyanezzel fognak kezelni, csak napi sokszoros adagolásban.
Hát akkor minek szedjem?
Prevenció kéremszépen: hosszú ujjú ing/nadrág, szúnyogháló, permet a bőrre, nem flangálunk iccaka, oszt jónapot!
Odané' micsoda pöpec mágneszáras háló került az ajtóra!
A ghánai tapasztalat: Paul bácsi szedett valami vackot, mégis bekapta, mert nem törődött a prevencióval, nekem kutya bajom se lett a több mint egy év alatt.
Itt Angolában egyébként nem a Malaron a favorit, hanem a Coartem, ez állítólag az egynyári ürömből kivont artemisinin felhasználásával készül, tehát mondhatjuk: természetes anyag.
Amíg a Futila Beach bungalóiban laktunk, napi szinten folyt a hadakozás éjjel, nappal. Egyfajta sztálingrádi csataként éltem meg azt az időszakot, én voltam az oroszok, a szúnyogok pedig a folyamatosan rohamozó németek.
Akkor írtam is erről, a linkre kattintva még elérhető: LINK
Végülis győztesen kerültem ki a csatából, nem úgy, mint néhány srác, akik - mióta itt vagyunk - bőszen szednek valami szert, ami nem baj (nem az én májam megy tönkre ugye), csak ott követik el a hibát, hogy bíznak is benne.
Így aztán esténként rövidujjú pólóban, rövidgatyában és strandpapucsban ücsörögnek a "HSE alley" két oldalán, whiskeyt szopogatva és nem törődve a prevencióval.
Szerencsére azért nem gyakori a megbetegedés, ebben nagy szerepe lehet annak, hogy érdekes módon viszonylag kevés itt a szúnyog, annak ellenére, hogy most épp 5104 méternyire ülök az Óceántól és kezdünk kifelé futni az esős évszakból.
Végül jöhetne néhány jótanács azoknak, akik ilyen helyekre utaznak, de az elmarad, pontosabban ott búvik a lényeg abban, amiről itt hablatyoltam, illetve a LINK-en.
Még egy dolog: egyesek szerint a napi 1 deci gin elfogyasztása pár nap után hatni kezd, a bőrön történő illatanyagok kipárolgása elriasztja a szúnyogokat.
A probléma számomra ezzel első blikkre az, hogy nem szeretem a gin-t, bár volt idő, amikor egy-egy Hendrick's becsúszó szereléssel levett a lábamról. :)
Zene!
('Cilia helyett szigorúan: 'lária!)
