Van annak magához való esze. Ha úgy gondolja majd egyszer, úgy leveti a hátáról az emberiséget, mint porból felugró elefánt a rajta masírozó hangya rajt.
Vagy valami ilyesmi.
Álmatlan azért volt a két éccaka, mert úgy verte a tetőt a zuhé, mintha tízezer dobos akarná egyszerre megdönteni a Guiness 1 perces kihívását (asszem most 2370 ütés/perc a rekord, amit egy akkor 11 éves ausztrál fiú állított fel, na jó, két kézzel.)
Valahogy így:
Csak aztán beszállt a villámok ura és azzal együtt jött ugye a mennydörgés is. Faszán kiegészítette az eső dübörgését, plusz jobbnak láttam, ha kihúzom a tápegységeket a konnektorból.
Egyszer még ki is rohantam megnézni mi az ábra, mert akkorát csattant az egyik villám után az ég, hogy azt hittem, vagy a cigánytábor, vagy a robbanóanyagraktárunk ment az égbe, de nem. Sőt, a 25 méteres antenna tartóról is jött a wifi.
Ezen a héten nyugi volt, csak pár kövér cseppet izzadtak a felhők, de egyre több a felhőtlen éjszaka. Mióta itt vagyunk ebben a táborban, nem sikerült meglesnem a Dél Keresztjét, ami ugye ott függött az égen a Futila beach-i bungaló ajtajával szemben, úgy este 9-10 tájékán.
-----------
Meeting (ez - sajnos - csak angolul vicces):
- How many marsh geophoes do you have, fifteenhundred?
- No, we don't have that much.
- So how many do you have?
- One thousand and sevenhundred.
-----------
Pillanatkép, amint a management a jacuzziban dagonyáz:
-----------
Hidak és lépcsők:
--------------
Aztán meg fúrunk, faragunk, még mindig, de lassan közeleg azért a vég:
--------------
Rövid hír:
A Titanic elsüllyedt.
Kicsit bővebben:
A nevét szerencsére nem mi akasztottuk rá, hanem a konstruktőre.
Egy dologban bízhatott: itt nincsenek jéghegyek.
Végülis a vesztét nem is azok okozták, mert tényleg nincsenek.
Miután lekanyarodott vele a vontató motorcsónak a folyóról a lápvidék felé, letörött a vontatókötél rögzítése, és bár ott az áramlat már nem volt túl erős, nekisodorta egy fának.
Így aztán az egyik oldalával felakadt a fatörzsön, de ugye a víz tolta volna tovább, ezért egyre magasabbra került a fa felőli oldala, végül a rápakolt fúrócsövek, generátor, szivattyú, mifene kupaktanácsa egyhangúlag úgy döntött, hogy nem kapaszkodik tovább, inkább leckét mutat fizikából a kétlábúaknak és nemes egyszerűséggel feborította az alkotmányt (majdnem tákolmányt írtam, véletlenül).
U.i.: Semmi vész, levonva következtetéseket a megtapasztaltból (a tapasztalás, mint tudjuk: drága kincs), már készül az újabb vízenjáró, neve egyelőre ismeretlen.
---------------
Lassan itt a tél: hosszabbodnak a napok.
Érdekes látni azt, hogy amiről tanultunk, az tényleg a valóság itt, a déli féltekén is. (És igen, ellentétesen forog a víz, amikor lehúzom a budit!)
Ugye a Föld tengelye (ami körül forog) szöget zár be az ekliptikával (a keringési síkkal, vagyis azzal a síkkal, amelyen a Nap körül mozog), emiatt aztán nem egyformák az évszakok az északi és a déli féltekén, hanem épp ellentétesek:
Mint említettem, az esős évszaknak elvileg vége, de még (vagy már?) látható áldásos (vagy "áldásos") hatása, a fa fellépők az ajtók előtt meggombásodtak:
A fő-fő utca úgy tűnik elnyerte végső formáját, ennyi zöldet kaptunk:
-------------
Emlék:
'97telén, Szíriában (itt már a Baker Hughes megvette a cég papírjait), ebéd, így:
------------
Lótusz gyökér.
A kínai térfél egyik csemegéje, hot-pot estén, köretként(?):
Ez pedig sokkal póriasabb, de az enyém volt:
-----------
Az éjjeli bátrak (gy.k. őrök) sátrakat kaptak. Jelenleg 102 vigyázza a nodokat három mérési vonalon, mert úgy tűnik, hogy a kis vályogfalvak haladó ifjúsága rájött arra, hogy mindegyikben akksi lapul. Emellett a Bluetooth modul és a led is tetszik nekik valamilyen oknál fogva (érdekes módon a GPS nem).
Emiatt aztán előszeretettel gyűjtik be azokat a terepről, sőt most bukott meg az egyik melósunk, aki el-eladogatott néha ezekből...
Az egy dolog, hogy nem olcsó mulatság egy ilyen szenzor, de ami igazán értékes, az ugye a benne tárolt adat, amit a kihelyezése után összegyűjt, mivel akár 30 napig is képes "életben" maradni és figyelni minden kis zajra, a talaj minden rezdülésére.
Aztán amikor egyszercsak arra ébredünk, hogy eltűnt 50-100 darab, azt már nagyon de nagyon megérzi a a csoport...
-----------
És végül, de nem utolsósorban:
Mára keksz és csokiszállítmány érkezését agnosztizálta (vagy prognosztizálta, esetleg diagnosztizálta, ezzekkel a külföldi kifejezésekkel mindig hadilábon állok, de azért csak berakom, hátha intelligensebbnek tűnik az írás) a campboss (na tessék... táborfőnök?), hát várok...
Addig is, ZENE:
