Az óceán felől mostanában már hűvösebb az esti szél, bár egyelőre csak szellőnek mondanám.
A páratartalom is érezhetően csökken, mint ahogy a felhők is.
Sajnos a víz még mindig magasan áll, a folyó még mindig ott tanyáz a partjain túl:
Néha azért elkél egy kis segítség:
Aztán kikötünk, itt egy földnyelven kell átvágnunk majd:
Mellettünk jobbra-balra víz alatt minden:
Végül megpillantjuk a Titanic-ot, ez már a javított változat és úgy tűnik, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket, jelesül azt, hogy a közepén található lyukon keresztül fúrják meg a legények a robbantólyukakat.
Egy korábbi fotó, amikor még a folyón vontatódik:
Itt pedig még a pontra navigálás folyik:
Itt pedig már dolgoznak a fiúk:
Meglátogattuk a hídverő brigádot, muszáj valamit barkácsolni, hogy a kitűzést elvégezhessük, a fúrásokat kivitelezhessék, a mocsári geofonokat lerakhassák, majd jönnek a robbanóanyag töltők, végül a robbantósok, hogy elkészülhessenek a felvételek:
És amikor mindennek vége, felszedtük az utolsó geofont is, akkor jön a nyomeltűntető brigád és amennyire lehet, segít a természetnek visszaállítani a rendjét.
Hát... ilyen egy kinti nap az erdőn, aprajafalván.
Hívjuk a nyarat! Vagyizémijazisten: telet!
