amikor megnézem a Ponyvaregényt (bár inkább Pulp fiction-t kellene írni mert utálom a magyar szinkronját, na meg úgy is az eredeti dvd-t nyúzom már jó ideje), hamburgerre vágyom. Utoljára a West End -vagy mi a nyűnek hívják azt a szemkavaró pfújj izét a Nyugatinál- TGIF nevű helyén lapátoltam be egy hatalmasat. Jó darabig nem tudtam, hogy már nálunk is van ez a fajta gyorseszede, pedig tényleg, asszem kettőt találtam korábban a keresővel a neten.
Kairóban a vendégházból csak átvágtunk a hatsávos úton (na ez nem volt egyszerű mutatvány) és már ott is voltunk a lépcsőinél, leballagtunk, átvágtunk a kerthelyiségen, és be a kellemes légkondis félhomályba, fel a bárszékekre. Hamburger, helyi sör, steak, általában ez volt a vacsi, a kiszolgálók mind ismerték a mieinket, mert többnyire ott vacsoráztak, mi meg ugye másfél havonta egyszer velük tartottunk vagy hat éven át.
Később, amikor a cég felszámolta a vendégházat (szerettem pedig, a 11. emeletről szép volt az alattunk lustán hömpölygő Nílus, a távolban a Sakarai meg a Gízai piramisok, esténként pedig az erkélyről vigyorogtam a helyi közlekedési káoszt) a Sofitelben laktunk, no onnan már kellett gyalogolni jó pár száz métert sétányon.
Még öt nap, aztán újra előveszem a Pulp fiction-t ;)
Persze úgyis elfújja mind.
2008. január 19., szombat
2008. január 13., vasárnap
In the Flycamp
(amolyan naplóféle, tessék komolyan venni)
2007. december 24.
Délután fél háromkor indult a B-190-es négyünkkel dél felé. A két gázturbinás, propelleres gép gyorsan elérte az utazómagasságot, és a kényelmes üléseken élmény volt az utazás a túlnyomásos kabinban, főleg ha összevetjük a kis DHC-9 apró, kemény, de kurvakényelmetlen priccs-szerű kisszékeivel.
Hassitól felhős volt az ég alattunk, de a sivataghoz közeledve feltűntek a sorokban húzódó, póklábszerű karokkal szerteágazó, hatalmas homokdombok. A GoogleEarth-ből ismerős lapos részen (naná, hogy előre meglestem azt, hogy hol leszünk majd) elrepültünk a kelet-nyugat irányban húzódó műút felett, és tudtam, hogy innen már csak kb. 70 km a reptér. Ereszkedés, majd egy 180 fokos alacsony forduló után simán landolt a két francia pilóta.
:
Csend.
Teljes csend.
Az az igazi, sivatagi, semmihez sem fogható, légy, madár, szúnyog, falevélzúgás, városi zaj mentes csend...
27 fok és sárgásbarna homokvonulatok köröskörül, ez fogadott bennünket.
Mivel senki nem várt ránk, fotóztunk kicsit, és szóltunk a kapitánynak, hogy várjon pár percet, mert ha nem jönnek értünk, akkor megyünk vissza velük Hassiba. Azt felelte: semmi gond, az út ki van fizetve.
A műholdas telefonon beszéltünk a bázissal, minden ok, ne aggódjunk mert jönnek, és tényleg! Alig bontottuk a vonalat, északról feltűnt a porfelhő, abban pedig a katonai kíséret három kocsija, közrefogva a mi két Toyotánkat.
80 km-t tekertünk a sivatagban, mire elértük a tábort. Cseh Tomi jutott eszembe:
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
A nap éppen ekkor tűnt el a távoli dűnék mögött, még lőttem pár képet:
Aztán vacsora, megágyazás, és szundi.
A fene a pofáját annak, akki ellopta a tollal bélelt könnyű paplanom a szobámból, mert radiátor az nincs, csak egy plédet kaptunk, hozzá két lepedőt, kispárnát, és bedunyha.
Imádom a campingozást, de éjszaka tuti hogy kubászov hideg lesz, ahogy a csillagokat nézem.
2007-12-25
Hidegben ébredés, eligazítás: ok srácok, mivel mindent vastagon fed a por és a homok, kitakarítjuk az irodát, aztán bepakolás. Elmentem reggelizni, tea, kockasajt (ami háromszögletű), hozzá bagett. Mire visszaértem, a fiaim serényen dolgoztak.
Mint tudjuk nincs annál bosszantóbb, mint amikor a hülyeség szorgalommal párosul, szóval elmagyaráztam nekik, hogy nem-nem-nem pakoljuk be tiszta cuccokat az irodába addig, amíg az nincs kitakarítva.
Megértették, újra kipakoltak, takarítottak serényen, most már a jó irányban.
A terv: két fúrás felderítése, valamint az első GPS referenciának keresni valami szép, magas, jó kilátással rendelkező homokdombot, ha lehet rekettyéssel, és enyhén lejtő kavicsos ösvénnyel.
Emellett persze az akksik töltése, garminok koordinátákkal ellátása, térképgyártás, no meg 9-kor biztonsági megbeszélés az összekötő tiszttel.
Hm, azt nem is említettem, hogy a tegnapelőtt Hassiból elindult négy kocsink közül kettőt elraboltak.
Alig tettek meg vagy 80 km-t az 500-ból, amikor két, fegyveresekkel megrakott pickup húzott melléjük hátulról, pár lövés a levegőbe, a két hátsó kocsinknak esélye sem volt menekülni, de szerencsére az első két Toyotánk felkapta a nyúlcipőt - hála a hátsók rádión keresztüli figyelmeztetésének-, és bemenekültek egy közeli olajfinomítóba.
Ja, és karácsony van?
2007-12-26
Ma elindult az ITRF mérés a tábor területén, kimenni csak katonai kísérettel lehet, hát a csoda vágyik ilyesmire.
Még mindig nem tudjuk pontosan mi tűnt el a két elrabolt kocsinkkal együtt.
Párszor megint eszembe jutott az, aki elorganizálta a takaróm és a párnám, mondtam is hogy sokasodjon és szaporodjon családon belül, persze nem ezekkel a szavakkal.
Szentség a bótba (na ez honnan van?) ez a lepedő-pokróc kombó valahogy nem jön be. Az éjszakák hidegek, viszont dél körül pólóban ücsörgünk a lépcsőkőn, ma 26 fok volt.
2007-12-27
A fiúk elindultak, és megtalálták a régi kontrol pontokat, egyik 27km-re nyugatra lapult a homokdűnék közötti völgyben, egy másik 11km-re északra, a harmadik pedig 18km-re keletre. Minden mérés sikerült, és mindenki visszért rendesen.
Jassen arcán látszik is az elégedettség. Vagy valami ilyesmi:
So far so good, avagy Al Hamdu Allah, ahogy a művelt orosz mondaná, ha tudna arabul.
2007-12-29
Reggel kiszaladtak a fiúk, én pedig búcsút intettem nekik, aztán csak élveztem a hűvös szellőt, nyugatról jött, a homokdűnék felől.
Ma már jó lenne fürdeni, de nincs vizünk.
Inni sincs vizünk, illetve mindenki kapott egy liter ásványvizet, ossza be. Persze tea még volt reggel, leves is este, de ha holnap nem jut el ide valahogy valamiféle kajás kocsi, akkor exodus lesz, big time!
Ma újra végigszaglásztam a két pólóm, a Wrangler nyert, maradhat még pár napot. Tegnap pedig mosni akartam őket, de nem volt víz, hát bőszen használom az Adidas golyós deot.
Eszembe jutott a régi geofizikás sztori: gyerekek, ma ágynemű csere lesz. Csak azt kell eldönteni, hogy ki kivel cserél! :)
Szagunk van, borostánk van, a hajunk mint a drót a portól, de a lényeg: eddig volt minden reggel citrom a teába. Merugye annélkül egy zalainak nem tea a tea.
A kaja viszont tűrhető, ez itt egy ebéd féle:
Esténként pedig wáááó!... A sülő bagett illata... Imádom.
2007-12-30
Éjszaka befutott egy pickup, megrakva ásványvizes kartonokkal, vigyor a képeken! A sofőr 40 km-t kavart a dűnék között, de nem veszett el.
Kérdeztem tőle, hogyan navigált?
A csillagok... felelte.
Így megye ez.
Khader pedig elindult Inamenasba, hogy elküldjön pár emailt - netünk még nincs- és hozzon nekünk eztmegazt. Persze a több mint 200km-es utat nem tudja megtenni egy nap alatt, de holnap már jön, azám - hazám!
2007-12-31
Hát igen: az egerek és emberek legnagyobb tervei rendszerint füstbe mennek...
Nagy reményekkel vártuk Abdelkhadert vissza, de sajna csak pár karton kólát kapott, se bor se sör, se pitralon.
Így aztán este körbe ültük a Dave hozta egyetlen feketecímkés sétáló Jánost, ami jég nélkül, jobb hijján fehér műanyag kávés poharakban materializálódott. Hozzá dobozos kóla járt, és mindenki kapott egy kocka csokit Michell utolsó táblájából.
Este hatkor a filipinó maffiánk tagjai már 2008-at írtak bőven, Terence nagy köteg pénzt cipelt a zsebeiben – régi szokás ez náluk, ettől több lesz majd a következő évben. Hm, nyilvánvaló, de hogy ezt mi otthon vajon miért nem csináljuk - nem értem....
Pár napja este rengeteget mesélt az ősei által kellemesen megreformált keresztény ünnepekről. Az az össznépi temetőben kefélés megmozgatta a fantáziám, node így a harmadik hét után ez ugye nem is csoda.
8-kor ünnepi vacsi volt, és a körülményekhez képest Michell csapata igazán kitett magáért.
Először is salátaágyon nyugvó kis pizzát kapott mindenki, amelynek tetejére valami istencsászáros camember vékony szeletei olvasztódtak amolyan kereszt formában. Terence annyira meghatódott a whiskytől, hogy nem ment neki a pizza, hát magamhoz szólítottam az övét is.
Aztán a kedvenc arab levesem, a csorba jött, harisszával, citrommal, naná.
Ezután eszméletlen finom püré (valami kockázott zöld akármit láttam belekeverve), hozzá pedig alig megkapatott bélszínszelet, wow! Terence ezt sem bírta legyűrni, hát ismét feláldoztam magam, nyammmmm!
Ezt követően kis fémtálkákban amolyan madártejszerű valamit raktak minden asztalra, és még találgattuk mi lehet ez, amikor megérkezett hozzá a forró almás süti, a puha almaszeletek valami pudingszerű krémbe ágyazódtak, és erre kellett az öntet.
Valami mennyei ízorgia alakult ki a pofázmányomban, uh, hiába na, ezek a franciák csak tudnak valamit a bagetten és a visszavonuláson túl is.
Jött még egy gyümölcstál, majd a konyha teljes személyzete bevonult, olyan tapsot kaptak, mint puccos divatbemutató után valami menő dizájner és csapata, de szerintem jobbat, sokkal jobbat.
Aztán, mivel már ittunk is, ettünk is, egy kis traccsparty után mindenki elvonult a konténerébe és készült az itteni éjfélre.
Én Hellgate: London-ban öltem a dögöket egészen hajnali négyig.
Hétkor meeting, aztán a srácok mentek statikust mérni, én pedig visszaestem az ágyamba, és csak az ebédre hívó déli harangszó (nem megijedni, csak költői kép, vagy mifene) ébresztett:
2008 van kéremszépen.
2007. december 24.
Délután fél háromkor indult a B-190-es négyünkkel dél felé. A két gázturbinás, propelleres gép gyorsan elérte az utazómagasságot, és a kényelmes üléseken élmény volt az utazás a túlnyomásos kabinban, főleg ha összevetjük a kis DHC-9 apró, kemény, de kurvakényelmetlen priccs-szerű kisszékeivel.
Hassitól felhős volt az ég alattunk, de a sivataghoz közeledve feltűntek a sorokban húzódó, póklábszerű karokkal szerteágazó, hatalmas homokdombok. A GoogleEarth-ből ismerős lapos részen (naná, hogy előre meglestem azt, hogy hol leszünk majd) elrepültünk a kelet-nyugat irányban húzódó műút felett, és tudtam, hogy innen már csak kb. 70 km a reptér. Ereszkedés, majd egy 180 fokos alacsony forduló után simán landolt a két francia pilóta.
:
Csend.
Teljes csend.
Az az igazi, sivatagi, semmihez sem fogható, légy, madár, szúnyog, falevélzúgás, városi zaj mentes csend...
27 fok és sárgásbarna homokvonulatok köröskörül, ez fogadott bennünket.
Mivel senki nem várt ránk, fotóztunk kicsit, és szóltunk a kapitánynak, hogy várjon pár percet, mert ha nem jönnek értünk, akkor megyünk vissza velük Hassiba. Azt felelte: semmi gond, az út ki van fizetve.
A műholdas telefonon beszéltünk a bázissal, minden ok, ne aggódjunk mert jönnek, és tényleg! Alig bontottuk a vonalat, északról feltűnt a porfelhő, abban pedig a katonai kíséret három kocsija, közrefogva a mi két Toyotánkat.
80 km-t tekertünk a sivatagban, mire elértük a tábort. Cseh Tomi jutott eszembe:
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
A nap éppen ekkor tűnt el a távoli dűnék mögött, még lőttem pár képet:
Aztán vacsora, megágyazás, és szundi.
A fene a pofáját annak, akki ellopta a tollal bélelt könnyű paplanom a szobámból, mert radiátor az nincs, csak egy plédet kaptunk, hozzá két lepedőt, kispárnát, és bedunyha.
Imádom a campingozást, de éjszaka tuti hogy kubászov hideg lesz, ahogy a csillagokat nézem.
2007-12-25
Hidegben ébredés, eligazítás: ok srácok, mivel mindent vastagon fed a por és a homok, kitakarítjuk az irodát, aztán bepakolás. Elmentem reggelizni, tea, kockasajt (ami háromszögletű), hozzá bagett. Mire visszaértem, a fiaim serényen dolgoztak.
Mint tudjuk nincs annál bosszantóbb, mint amikor a hülyeség szorgalommal párosul, szóval elmagyaráztam nekik, hogy nem-nem-nem pakoljuk be tiszta cuccokat az irodába addig, amíg az nincs kitakarítva.
Megértették, újra kipakoltak, takarítottak serényen, most már a jó irányban.
A terv: két fúrás felderítése, valamint az első GPS referenciának keresni valami szép, magas, jó kilátással rendelkező homokdombot, ha lehet rekettyéssel, és enyhén lejtő kavicsos ösvénnyel.
Emellett persze az akksik töltése, garminok koordinátákkal ellátása, térképgyártás, no meg 9-kor biztonsági megbeszélés az összekötő tiszttel.
Hm, azt nem is említettem, hogy a tegnapelőtt Hassiból elindult négy kocsink közül kettőt elraboltak.
Alig tettek meg vagy 80 km-t az 500-ból, amikor két, fegyveresekkel megrakott pickup húzott melléjük hátulról, pár lövés a levegőbe, a két hátsó kocsinknak esélye sem volt menekülni, de szerencsére az első két Toyotánk felkapta a nyúlcipőt - hála a hátsók rádión keresztüli figyelmeztetésének-, és bemenekültek egy közeli olajfinomítóba.
Ja, és karácsony van?
2007-12-26
Ma elindult az ITRF mérés a tábor területén, kimenni csak katonai kísérettel lehet, hát a csoda vágyik ilyesmire.
Még mindig nem tudjuk pontosan mi tűnt el a két elrabolt kocsinkkal együtt.
Párszor megint eszembe jutott az, aki elorganizálta a takaróm és a párnám, mondtam is hogy sokasodjon és szaporodjon családon belül, persze nem ezekkel a szavakkal.
Szentség a bótba (na ez honnan van?) ez a lepedő-pokróc kombó valahogy nem jön be. Az éjszakák hidegek, viszont dél körül pólóban ücsörgünk a lépcsőkőn, ma 26 fok volt.
2007-12-27
A fiúk elindultak, és megtalálták a régi kontrol pontokat, egyik 27km-re nyugatra lapult a homokdűnék közötti völgyben, egy másik 11km-re északra, a harmadik pedig 18km-re keletre. Minden mérés sikerült, és mindenki visszért rendesen.
Jassen arcán látszik is az elégedettség. Vagy valami ilyesmi:
So far so good, avagy Al Hamdu Allah, ahogy a művelt orosz mondaná, ha tudna arabul.
2007-12-29
Reggel kiszaladtak a fiúk, én pedig búcsút intettem nekik, aztán csak élveztem a hűvös szellőt, nyugatról jött, a homokdűnék felől.
Ma már jó lenne fürdeni, de nincs vizünk.
Inni sincs vizünk, illetve mindenki kapott egy liter ásványvizet, ossza be. Persze tea még volt reggel, leves is este, de ha holnap nem jut el ide valahogy valamiféle kajás kocsi, akkor exodus lesz, big time!
Ma újra végigszaglásztam a két pólóm, a Wrangler nyert, maradhat még pár napot. Tegnap pedig mosni akartam őket, de nem volt víz, hát bőszen használom az Adidas golyós deot.
Eszembe jutott a régi geofizikás sztori: gyerekek, ma ágynemű csere lesz. Csak azt kell eldönteni, hogy ki kivel cserél! :)
Szagunk van, borostánk van, a hajunk mint a drót a portól, de a lényeg: eddig volt minden reggel citrom a teába. Merugye annélkül egy zalainak nem tea a tea.
A kaja viszont tűrhető, ez itt egy ebéd féle:
Esténként pedig wáááó!... A sülő bagett illata... Imádom.
2007-12-30
Éjszaka befutott egy pickup, megrakva ásványvizes kartonokkal, vigyor a képeken! A sofőr 40 km-t kavart a dűnék között, de nem veszett el.
Kérdeztem tőle, hogyan navigált?
A csillagok... felelte.
Így megye ez.
Khader pedig elindult Inamenasba, hogy elküldjön pár emailt - netünk még nincs- és hozzon nekünk eztmegazt. Persze a több mint 200km-es utat nem tudja megtenni egy nap alatt, de holnap már jön, azám - hazám!
2007-12-31
Hát igen: az egerek és emberek legnagyobb tervei rendszerint füstbe mennek...
Nagy reményekkel vártuk Abdelkhadert vissza, de sajna csak pár karton kólát kapott, se bor se sör, se pitralon.
Így aztán este körbe ültük a Dave hozta egyetlen feketecímkés sétáló Jánost, ami jég nélkül, jobb hijján fehér műanyag kávés poharakban materializálódott. Hozzá dobozos kóla járt, és mindenki kapott egy kocka csokit Michell utolsó táblájából.
Este hatkor a filipinó maffiánk tagjai már 2008-at írtak bőven, Terence nagy köteg pénzt cipelt a zsebeiben – régi szokás ez náluk, ettől több lesz majd a következő évben. Hm, nyilvánvaló, de hogy ezt mi otthon vajon miért nem csináljuk - nem értem....
Pár napja este rengeteget mesélt az ősei által kellemesen megreformált keresztény ünnepekről. Az az össznépi temetőben kefélés megmozgatta a fantáziám, node így a harmadik hét után ez ugye nem is csoda.
8-kor ünnepi vacsi volt, és a körülményekhez képest Michell csapata igazán kitett magáért.
Először is salátaágyon nyugvó kis pizzát kapott mindenki, amelynek tetejére valami istencsászáros camember vékony szeletei olvasztódtak amolyan kereszt formában. Terence annyira meghatódott a whiskytől, hogy nem ment neki a pizza, hát magamhoz szólítottam az övét is.
Aztán a kedvenc arab levesem, a csorba jött, harisszával, citrommal, naná.
Ezután eszméletlen finom püré (valami kockázott zöld akármit láttam belekeverve), hozzá pedig alig megkapatott bélszínszelet, wow! Terence ezt sem bírta legyűrni, hát ismét feláldoztam magam, nyammmmm!
Ezt követően kis fémtálkákban amolyan madártejszerű valamit raktak minden asztalra, és még találgattuk mi lehet ez, amikor megérkezett hozzá a forró almás süti, a puha almaszeletek valami pudingszerű krémbe ágyazódtak, és erre kellett az öntet.
Valami mennyei ízorgia alakult ki a pofázmányomban, uh, hiába na, ezek a franciák csak tudnak valamit a bagetten és a visszavonuláson túl is.
Jött még egy gyümölcstál, majd a konyha teljes személyzete bevonult, olyan tapsot kaptak, mint puccos divatbemutató után valami menő dizájner és csapata, de szerintem jobbat, sokkal jobbat.
Aztán, mivel már ittunk is, ettünk is, egy kis traccsparty után mindenki elvonult a konténerébe és készült az itteni éjfélre.
Én Hellgate: London-ban öltem a dögöket egészen hajnali négyig.
Hétkor meeting, aztán a srácok mentek statikust mérni, én pedig visszaestem az ágyamba, és csak az ebédre hívó déli harangszó (nem megijedni, csak költői kép, vagy mifene) ébresztett:
2008 van kéremszépen.
Hát
azért csak 1500km-t költöztünk, basszameg a vörös seggű ördög, hogy klasszikusok közül idézzek.
Persze mi rep-rep-rep ááááá, nem rap, repülő-vel ugrottunk kettőt, először Hassiba, ott a szokásos ma megyünk, cancelled, ma megyünk, cancelled, stb. játszódott dec 18-tól amit aztán a ma tényleg megyünk váltott fel 24-én. Délben még láttuk a konyhában a készülő pulykát, de pár óra múlva a hangzatos TFT reptér betonján ácsorogtunk mi négyen, a két pilótával beszélgetve. A reptér kissé eltúlzott kifejezés a döngölt gipszes, kavicsos kifutópáját, a fémlábakon álló, vashordóból kialakított "tornyot", és a használt gumikból rakott kerítésfélét látva, de hát ez van.
Körülöttünk hatalmas homokdombok, és csend.
Azt mondtuk, hogy még várunk negyed órát, aztán irány vissza Hassiba, mert még egy sánta kutya sem várt bennünket a semmi közepén. A francia pilóták persze készségesen visszavittek volna minket, ki voltak fizetve, nekünk pedig lett volna egy 10e ejrós kirándulásunk, nem rossz, főleg ha ezzel együtt járt volna az is, hogy közelebbi ismeretségbe kerülünk a korábban említett pulykával.
Persze mivel ezt írom, már a táborban vagyunk, mert azért csak feltűnt a könnyűlovasság :)
Ma tehát már netünk is lett, megjött a csomagom a szilveszterre szánt Baccardival, no meg a magamnak szánt Bayles-zel, a samponom, a tusfürdőm.
Végre meleg vízzel tusoltam, a homok is eltűnt a washandgo habbal együtt, és vacsira lazán megkapatott isteni puhakicsitvéresomlósmmmmmmmfinomborsos bélszín került a püré mellé (hajj, az anyjuk istenit, ha legalább azt is olyan jól tudnák elkészíteni, pedig a francba, a séfünk francia).
De addig történt pár dolog, elmondom nagyjából a következő írásban.
Addig is: zene!
Persze mi rep-rep-rep ááááá, nem rap, repülő-vel ugrottunk kettőt, először Hassiba, ott a szokásos ma megyünk, cancelled, ma megyünk, cancelled, stb. játszódott dec 18-tól amit aztán a ma tényleg megyünk váltott fel 24-én. Délben még láttuk a konyhában a készülő pulykát, de pár óra múlva a hangzatos TFT reptér betonján ácsorogtunk mi négyen, a két pilótával beszélgetve. A reptér kissé eltúlzott kifejezés a döngölt gipszes, kavicsos kifutópáját, a fémlábakon álló, vashordóból kialakított "tornyot", és a használt gumikból rakott kerítésfélét látva, de hát ez van.
Körülöttünk hatalmas homokdombok, és csend.
Azt mondtuk, hogy még várunk negyed órát, aztán irány vissza Hassiba, mert még egy sánta kutya sem várt bennünket a semmi közepén. A francia pilóták persze készségesen visszavittek volna minket, ki voltak fizetve, nekünk pedig lett volna egy 10e ejrós kirándulásunk, nem rossz, főleg ha ezzel együtt járt volna az is, hogy közelebbi ismeretségbe kerülünk a korábban említett pulykával.
Persze mivel ezt írom, már a táborban vagyunk, mert azért csak feltűnt a könnyűlovasság :)
Ma tehát már netünk is lett, megjött a csomagom a szilveszterre szánt Baccardival, no meg a magamnak szánt Bayles-zel, a samponom, a tusfürdőm.
Végre meleg vízzel tusoltam, a homok is eltűnt a washandgo habbal együtt, és vacsira lazán megkapatott isteni puhakicsitvéresomlósmmmmmmmfinomborsos bélszín került a püré mellé (hajj, az anyjuk istenit, ha legalább azt is olyan jól tudnák elkészíteni, pedig a francba, a séfünk francia).
De addig történt pár dolog, elmondom nagyjából a következő írásban.
Addig is: zene!
2007. december 16., vasárnap
Ez most ide illik (ne kérdezd miért...)
(Blackmore/Coverdale)
I have often told you stories about the way
I lived the life of a drifter
Waiting for the day
When I'd take your hand and sing you songs then maybe you would say
Come lay with me, love me
And I would surely stay
But I feel I'm growing older
And the songs that I have sung
Echo in the distance
Like the sound of a windmill goin' 'round
I guess I'll always be a soldier of fortune
Many times I've been a traveller I looked for something new
In days of old when nights were cold
I wandered without you
But those days I thougt my eyes had seen you standing near
Though blindness is confusing
It shows that you're not here
Now I feel I'm growing older
And the songs that I have sung
Echo in the distance
Like the sound of a windmill goin' 'round
I guess I'll always be a soldier of fortune
I can hear the sound of a windmill goin' 'round
I guess I'll always be a soldier of fortune
I have often told you stories about the way
I lived the life of a drifter
Waiting for the day
When I'd take your hand and sing you songs then maybe you would say
Come lay with me, love me
And I would surely stay
But I feel I'm growing older
And the songs that I have sung
Echo in the distance
Like the sound of a windmill goin' 'round
I guess I'll always be a soldier of fortune
Many times I've been a traveller I looked for something new
In days of old when nights were cold
I wandered without you
But those days I thougt my eyes had seen you standing near
Though blindness is confusing
It shows that you're not here
Now I feel I'm growing older
And the songs that I have sung
Echo in the distance
Like the sound of a windmill goin' 'round
I guess I'll always be a soldier of fortune
I can hear the sound of a windmill goin' 'round
I guess I'll always be a soldier of fortune
Final countdown
(Hihi, éppen ez szól)
Amolyan napló féle:
Kezdenek elszemtelenedni a népek. Eddig négy terepjárónkat vittek el, kétszer úgy, hogy megállították a kocsit az úton, a sofőrt kiszedték és elhajtottak, kétszer egyszerűen ellopták a Toyotákat, mert ugye a terepjáró nagy érték, mivel itt a Szaharában folyik Algéria és Mauritánia között a barter.
Most azonban bejöttek a sivatagba. Vagy 100km-re vagyunk a műúttól, és a hamarosan induló közeli mélyfúráshoz utat építenek, szóval nem nehéz...
A két GPS operátor meg az egy szem sofőr csak 2km-re dolgozott a flycamptől a dűnék között, amikor két kocsi közrefogta őket, fegyveresek ugrottak ki, annyi idejük nem volt a fiúknak hogy hívják a bázist rádión, összeverték mindhármukat, majd a platón vigyázva rájuk elhajtottak vagy 50km-re, közben a srácok hallották azt, hogy azon tanakodnak: megöljék őket, vagy magukra hagyják...
Végül egyszerűen kidobták őket a homokra.
Az éjszakát a sivatagban töltötték gyaloglással, másnap érték el a homokban épülő utat, ahol felvette őket egy, a fúrásra tartó kocsi.
A sofőrnek súlyos fejsérülése volt a puskatustól, de szerencsére komolyabb baj nem történt.
Másnap megjelent egy szakasz valami különleges alakulatból, spéci kocsikkal, átfésülte a környéket és extra védelmet biztosítottak a srácoknak, mert még volt két heti munka.
Ma elindult az utolsó négy geodéta brigád is Hassiba, 840km-t kell letekerniük a Land Criuserekkel, viszik az összes cuccunkat, remélem meg is érkeznek. Eddig a műholdas telefonon csak a szokásos két óránkénti bejelentkezéseik jöttek.
Holnap itt lesznek a V-SAT rendszerért, agyő internet, kedden pedig lebontják a tábort védő dupla szögesdrótot, beszedik az 50m-enként kirakott reflektorokat, elviszik az őrtornyokat, ledózerolják a sáncot, ami vagy 3m magasságban vett eddig körül bennünket.
Azon a napon mi is elautózunk a 60km-re található leszállópályához, aztán a kis kétmotoros elvisz bennünket Hassiba, ahol lazíthatunk a helyiek ünnepéig, az aid-ig, és valamikor 22-23-a környékén elindulunk dél felé, kb. 340km-re a műúton, majd még 110km a sivatagban az új kutatási területre.
Today evening bbq and beer...
És akkor...
Amolyan napló féle:
Kezdenek elszemtelenedni a népek. Eddig négy terepjárónkat vittek el, kétszer úgy, hogy megállították a kocsit az úton, a sofőrt kiszedték és elhajtottak, kétszer egyszerűen ellopták a Toyotákat, mert ugye a terepjáró nagy érték, mivel itt a Szaharában folyik Algéria és Mauritánia között a barter.
Most azonban bejöttek a sivatagba. Vagy 100km-re vagyunk a műúttól, és a hamarosan induló közeli mélyfúráshoz utat építenek, szóval nem nehéz...
A két GPS operátor meg az egy szem sofőr csak 2km-re dolgozott a flycamptől a dűnék között, amikor két kocsi közrefogta őket, fegyveresek ugrottak ki, annyi idejük nem volt a fiúknak hogy hívják a bázist rádión, összeverték mindhármukat, majd a platón vigyázva rájuk elhajtottak vagy 50km-re, közben a srácok hallották azt, hogy azon tanakodnak: megöljék őket, vagy magukra hagyják...
Végül egyszerűen kidobták őket a homokra.
Az éjszakát a sivatagban töltötték gyaloglással, másnap érték el a homokban épülő utat, ahol felvette őket egy, a fúrásra tartó kocsi.
A sofőrnek súlyos fejsérülése volt a puskatustól, de szerencsére komolyabb baj nem történt.
Másnap megjelent egy szakasz valami különleges alakulatból, spéci kocsikkal, átfésülte a környéket és extra védelmet biztosítottak a srácoknak, mert még volt két heti munka.
Ma elindult az utolsó négy geodéta brigád is Hassiba, 840km-t kell letekerniük a Land Criuserekkel, viszik az összes cuccunkat, remélem meg is érkeznek. Eddig a műholdas telefonon csak a szokásos két óránkénti bejelentkezéseik jöttek.
Holnap itt lesznek a V-SAT rendszerért, agyő internet, kedden pedig lebontják a tábort védő dupla szögesdrótot, beszedik az 50m-enként kirakott reflektorokat, elviszik az őrtornyokat, ledózerolják a sáncot, ami vagy 3m magasságban vett eddig körül bennünket.
Azon a napon mi is elautózunk a 60km-re található leszállópályához, aztán a kis kétmotoros elvisz bennünket Hassiba, ahol lazíthatunk a helyiek ünnepéig, az aid-ig, és valamikor 22-23-a környékén elindulunk dél felé, kb. 340km-re a műúton, majd még 110km a sivatagban az új kutatási területre.
Today evening bbq and beer...
És akkor...
2007. november 17., szombat
Summer's Son - Texas
I'm tired of telling the story
Tired of telling it your way
Yeh I know what I saw I know
that I found the floor
Before you take my heart, reconsider
Before you take my heart, reconsider
I've opened the door
I've opened the door
Tired of telling it your way
Yeh I know what I saw I know
that I found the floor
Before you take my heart, reconsider
Before you take my heart, reconsider
I've opened the door
I've opened the door
2007. november 9., péntek
2007. november 6., kedd
Száraz
Hónap végén költözünk, ezért két kocsival holnapután elindulunk felderíteni egy földutat, amelyen remélhetőleg a teljes csoport végig tud majd vonulni.
A google earthon szépen látszik merre próbálunk eljutni a durván 800km-re található, leendő új bázisunkra .
Először is kikecmergünk a homokból, majd indulunk El Goleától (hopp, 2021-ben már El Menia?), lemegyünk a műúton a
29°39'40"N 2°51'22"E
környékéig, és húzunk délkeleti irányban a földúton, átkelünk az első nagy wadin
29°25'48"N 2°59'59"E
majd az első gerincen
29°11'49"N 3°43'27"E magasságában.
Aztán jön a második nagy wadi
29°06'30"N 3°53'10"E
majd elvileg elérünk egy jól kitaposott utat, és azon a dűnéket:
29°02'29"N 4°11'07"E
Itt kezdődnek a homokdűnék, azoknak nekihasítuk, mert a nyugati oldalon általában kemény a homok, szóval követjük le délnyugatra ezeket a csücsökig, és jön:
28°42'56"N 4°55'13"E
követjük a déli gerincet egészen eddig:
28°26'23"N 4°41'29"E
majd keletre fordulunk.
A következő pont
28°29'17"N 5°20'25"E lesz,
aztán északra fordulunk a műút felé
28°24'56"N 6°06'35"E környékén,
és elérjük az aszfaltot valahol itt:
28°41'18"N 6°30'17"E
Azon haladunk kelet felé, és délnek vesszük az irányt
28°25'51"N 7°33'38"E
Érintjük a majdani repterünket
27°56'54.2"N 7°38'57.1"E környékén,
aztán valahogy beverekedjük magunkat a leendő táborhelyünkre, ami kb. itt lesz:
27°48'59"N 7°46'59"E
Nagyjából így tervezzük:
Easy
Ride :D
A google earthon szépen látszik merre próbálunk eljutni a durván 800km-re található, leendő új bázisunkra .
Először is kikecmergünk a homokból, majd indulunk El Goleától (hopp, 2021-ben már El Menia?), lemegyünk a műúton a
29°39'40"N 2°51'22"E
környékéig, és húzunk délkeleti irányban a földúton, átkelünk az első nagy wadin
29°25'48"N 2°59'59"E
majd az első gerincen
29°11'49"N 3°43'27"E magasságában.
Aztán jön a második nagy wadi
29°06'30"N 3°53'10"E
majd elvileg elérünk egy jól kitaposott utat, és azon a dűnéket:
29°02'29"N 4°11'07"E
Itt kezdődnek a homokdűnék, azoknak nekihasítuk, mert a nyugati oldalon általában kemény a homok, szóval követjük le délnyugatra ezeket a csücsökig, és jön:
28°42'56"N 4°55'13"E
követjük a déli gerincet egészen eddig:
28°26'23"N 4°41'29"E
majd keletre fordulunk.
A következő pont
28°29'17"N 5°20'25"E lesz,
aztán északra fordulunk a műút felé
28°24'56"N 6°06'35"E környékén,
és elérjük az aszfaltot valahol itt:
28°41'18"N 6°30'17"E
Azon haladunk kelet felé, és délnek vesszük az irányt
28°25'51"N 7°33'38"E
Érintjük a majdani repterünket
27°56'54.2"N 7°38'57.1"E környékén,
aztán valahogy beverekedjük magunkat a leendő táborhelyünkre, ami kb. itt lesz:
27°48'59"N 7°46'59"E
Nagyjából így tervezzük:
Easy
Ride :D
2007. november 3., szombat
Olvasgatok
Blogokat. Van aki szenved, van aki oktat, vagy elmagyaráz dolgokat, van aki egyenesen parancsol, a saját énjét tukmálja rád, van aki nyifeg, nyafog, nyüszít, van aki bazmegbazmegol, van aki
Mintha lenne valami, akár csak fikarcnyi értelme is annak, hogy elolvasom Eliotot, megnézem a rézkarcokat, rácsodálkozok többszáz éves kézimunkákra. A sírba mit viszel magaddal ezek közül? Óóóó, persze, igen, ettől több vagy. A sírba mit viszel magaddal? Nem elég, ha jól érzed magad ez alatt a rövid repülés alatt, földtől a földig? A többi nem számít. Csak egy dolog. Mit viszel majd magaddal?
Tegnap megnéztem egy filmet, amit -nem tudom miért- sosem akartam megnézni. Black Hawk Down. Kb. azt kaptam, amit vártam. De hát tudtam előre, azért nem akartam megnézni. Már egy hete tervezem a 12 majmot, de nem, aaaazt nem.
Safety meeting. Máskor soha nem megyek a tv szobába, ahol a könyvtárunk is helyet kapott. Van vagy 20 könyvünk, többnyire reptéri puhafedelűek, egyet fizet kettőt kap akciós marhaságok. Lekaptam ma ezt, és talán elolvasom: Whitley Strieber, The Grays (mert soon to be a major motion picture, ha-ha)
A körte illata betölti a szo... na ezt azért mégsem nevezném szobának
A körte illata betölti a -
A körte illata betölti a helyet ahol
A körte illata betölti a helyet, ahol alszom. Na.
Mintha lenne valami, akár csak fikarcnyi értelme is annak, hogy elolvasom Eliotot, megnézem a rézkarcokat, rácsodálkozok többszáz éves kézimunkákra. A sírba mit viszel magaddal ezek közül? Óóóó, persze, igen, ettől több vagy. A sírba mit viszel magaddal? Nem elég, ha jól érzed magad ez alatt a rövid repülés alatt, földtől a földig? A többi nem számít. Csak egy dolog. Mit viszel majd magaddal?
Tegnap megnéztem egy filmet, amit -nem tudom miért- sosem akartam megnézni. Black Hawk Down. Kb. azt kaptam, amit vártam. De hát tudtam előre, azért nem akartam megnézni. Már egy hete tervezem a 12 majmot, de nem, aaaazt nem.
Safety meeting. Máskor soha nem megyek a tv szobába, ahol a könyvtárunk is helyet kapott. Van vagy 20 könyvünk, többnyire reptéri puhafedelűek, egyet fizet kettőt kap akciós marhaságok. Lekaptam ma ezt, és talán elolvasom: Whitley Strieber, The Grays (mert soon to be a major motion picture, ha-ha)
A körte illata betölti a szo... na ezt azért mégsem nevezném szobának
A körte illata betölti a -
A körte illata betölti a helyet ahol
A körte illata betölti a helyet, ahol alszom. Na.
Ébredés
Egyszer órákon át figyeltem, hogyan vadászik a pók.
Segítettem is neki.
Egyszer órákon át figyeltem, hogyan vadászik a kaméleon.
És ő segített nekem.
Segítettem is neki.
Egyszer órákon át figyeltem, hogyan vadászik a kaméleon.
És ő segített nekem.
2007. november 1., csütörtök
now
To really love a woman
To understand her - you gotta know her deep inside
Hear every thought - see every dream
N' give her wings - when she wants to fly
Then when you find yourself lyin' helpless in her arms
Ya know ya really love a woman
When you love a woman you tell her
that she's really wanted
When you love a woman you tell her that she's the one
Cuz she needs somebody to tell her
that it's gonna last forever
So tell me have you ever really
- really really ever loved a woman?
To really love a woman
Let her hold you -til ya know how she needs to be touched
You've gotta breathe her - really taste her
Til you can feel her in your blood
N' when you can see your unborn children in her eyes
Ya know ya really love a woman
When you love a woman
you tell her that she's really wanted
When you love a woman you tell her that she's the one
Cuz she needs somebody to tell her
that you'll always be together
So tell me have you ever really
-really really ever loved a woman?
You got to give her some faith - hold her tight
A little tenderness - gotta treat her right
She will be there for you, takin' good care of you
Ya really gotta love your woman...
To understand her - you gotta know her deep inside
Hear every thought - see every dream
N' give her wings - when she wants to fly
Then when you find yourself lyin' helpless in her arms
Ya know ya really love a woman
When you love a woman you tell her
that she's really wanted
When you love a woman you tell her that she's the one
Cuz she needs somebody to tell her
that it's gonna last forever
So tell me have you ever really
- really really ever loved a woman?
To really love a woman
Let her hold you -til ya know how she needs to be touched
You've gotta breathe her - really taste her
Til you can feel her in your blood
N' when you can see your unborn children in her eyes
Ya know ya really love a woman
When you love a woman
you tell her that she's really wanted
When you love a woman you tell her that she's the one
Cuz she needs somebody to tell her
that you'll always be together
So tell me have you ever really
-really really ever loved a woman?
You got to give her some faith - hold her tight
A little tenderness - gotta treat her right
She will be there for you, takin' good care of you
Ya really gotta love your woman...
2007. október 31., szerda
2007. október 29., hétfő
Persze
csak az egyik kedvenc könyvem a 44 Augusztusában. A másik a Hogy el ne fújja mind a szél... por, amerikai por...
2007. október 26., péntek
Volt
már úgy, hogy összecsaptak a fejed fölött a hullámok, a rád kapaszkodó ólómgondok pedig egyre lejjebb húztak a szélesedő semmibe, a magasban már csak egyre zsugorodó, enyhe zöldesen derengő foltként remegett a nap, és az utolsó lélegzeted maradékán kínlódtál, de nem adtad fel, pedig mennyivel könnyebb lett volna.
És emlékszel, hogy akkor mi volt az, ami mosolyra késztetett?
És emlékszel, hogy akkor mi volt az, ami mosolyra késztetett?
Egy régi kép...
... valamikor, valahol a Nílus deltájában.
A tábort körülvevő árok innenső felén, az ajtómtól talán 10 méterre egy csacsi áll. Hátára szürkés vászondarabot terítettek, fehér fejét egykedvűen lógatja, látszik, megszokta már a várakozást. Egykedvű nyugalom a csendben.
Az árok túloldalán aratnak: szikár, barázdált arcú apa a megszokott arab hálóingben, fejére tekert színes kendővel - törölközőnek nézném-, mellette tizenéves forma fia farmerban, pólóban, mindketten mezítláb. Derékban hajlanak, megmarkolnak egy köteg rövid szárú búzát, sarlóval levágják az aranysárga kévét, aztán maguk mögé hajítják. Súlyos, párás a levegő, koszos felhők ülnek fejmagasságban és nyomják lefelé az egészet, olyan, mintha valami furcsa nehéz ködben lebegne minden, szürkületbe vesznek a távoli eukaliptuszok, datolya pálmák, vályog viskók.
Forró katlanban lebegünk, minden lélegzetvétel nehéz, és érezni a falu felől idekúszó füst kesernyés illatát. Porzik a főtéren a fekete rögös talaj, elkelne már egy kis eső, de csak izzad a levegő, nem akar eleredni. A mosoda trélerben mindhárom takarító srác ujságot olvas a nyitott ajtó mögött: egyik a mosógépeknél, másik a vasalóállvány mellett, harmadik a szárítógép tetején ül, mélyen belemerülnek a hírekbe. Békés nyugalom, álmosító csend.
Két tréler között a fonott nádfotelben főszakácsunk teázik, valamilyen megmagyarázhatatlan okból kis dunsztosüvegből kortyolgat mindíg, most valami méregerős fekete kemikáliát. Jó arab szokás szerint nyújtja felém, de mutatom a bögrém, én is ilyesmiben mesterkedem. Mosolyog, bólint, és mond valamit franciául. Az ebédlő elektromos szamovárjánál megkutyulom a teát, vágok hozzá valami piskótaféléből: kétféle tészta, a sötétbarna egészen finom, a világosabb mogyoró pedig színben illik hozzá.
Mire visszaérek a lakókocsimhoz, az aratók haladtak vagy húsz métert, és megjelent a marokszedő lány is, bebugyolálva tetőtől talpig ahogy illik, csak ovális arca és kézfeje világlik ki a sötét vásznak közül, no meg a bokája villan néha, ő is mezitláb van. Nézem őket, és emlékszem, a mamámnál is így arattak hajdanán: a férfiak kaszával vágták a rendet, a nők pedig mögöttük kötötték kévébe a levágott búzát, árpát, rozst.
Lehettem vagy nyolc éves, én hordtam a közeli forrásból a vizet: arrafelé homokos a talaj, és az akácfák érnyékában kristálytiszta, jéghideg víz fakadt. Megmerítettem a befont demizsont, vártam, amig megtelik, majd odaballagtam az aratókhoz, körbekínáltam a tikkasztó forróságban, aztán elvonultam az akácfa árnyékába a demizsonommal, amit ott akkurátusan betakargattam mindenféle kockás kendőkkel, és vártam, hogy mikor szólítanak ismét. Néha én is ittam, és ha eszembe jut, most is szomjazom azt a tiszta, hideg vizet...
Nézném őket még, de dolog van, beértek a fiúk, hát becsukom az ajtót, 23 fokra állítom az egyik légkondit, hideg neonfény, a laptoban Led Zeppelin CD pörög, lassan a végére ér, de újra kezdi majd, ma ez megy folyamatosan:...
If there's a bustle in your hedgerow, don't be alarmed now,
It's just a spring clean for the May queen.
Yes, there are two paths you can go by, but in the long run
There's still time to change the road you're on.
And it makes me wonder.
Your head is humming and it won't go, in case you don't know,
The piper's calling you to join him,
Dear lady, can you hear the wind blow, and did you know
Your stairway lies on the whispering wind.
And as we wind on down the road
Our shadows taller than our soul.
There walks a lady we all know
Who shines white light and wants to show
How everything still turns to gold.
And if you listen very hard
The tune will come to you at last.
When all are one and one is all
To be a rock and not to roll.
And she's buying the stairway to heaven.
A tábort körülvevő árok innenső felén, az ajtómtól talán 10 méterre egy csacsi áll. Hátára szürkés vászondarabot terítettek, fehér fejét egykedvűen lógatja, látszik, megszokta már a várakozást. Egykedvű nyugalom a csendben.
Az árok túloldalán aratnak: szikár, barázdált arcú apa a megszokott arab hálóingben, fejére tekert színes kendővel - törölközőnek nézném-, mellette tizenéves forma fia farmerban, pólóban, mindketten mezítláb. Derékban hajlanak, megmarkolnak egy köteg rövid szárú búzát, sarlóval levágják az aranysárga kévét, aztán maguk mögé hajítják. Súlyos, párás a levegő, koszos felhők ülnek fejmagasságban és nyomják lefelé az egészet, olyan, mintha valami furcsa nehéz ködben lebegne minden, szürkületbe vesznek a távoli eukaliptuszok, datolya pálmák, vályog viskók.
Forró katlanban lebegünk, minden lélegzetvétel nehéz, és érezni a falu felől idekúszó füst kesernyés illatát. Porzik a főtéren a fekete rögös talaj, elkelne már egy kis eső, de csak izzad a levegő, nem akar eleredni. A mosoda trélerben mindhárom takarító srác ujságot olvas a nyitott ajtó mögött: egyik a mosógépeknél, másik a vasalóállvány mellett, harmadik a szárítógép tetején ül, mélyen belemerülnek a hírekbe. Békés nyugalom, álmosító csend.
Két tréler között a fonott nádfotelben főszakácsunk teázik, valamilyen megmagyarázhatatlan okból kis dunsztosüvegből kortyolgat mindíg, most valami méregerős fekete kemikáliát. Jó arab szokás szerint nyújtja felém, de mutatom a bögrém, én is ilyesmiben mesterkedem. Mosolyog, bólint, és mond valamit franciául. Az ebédlő elektromos szamovárjánál megkutyulom a teát, vágok hozzá valami piskótaféléből: kétféle tészta, a sötétbarna egészen finom, a világosabb mogyoró pedig színben illik hozzá.
Mire visszaérek a lakókocsimhoz, az aratók haladtak vagy húsz métert, és megjelent a marokszedő lány is, bebugyolálva tetőtől talpig ahogy illik, csak ovális arca és kézfeje világlik ki a sötét vásznak közül, no meg a bokája villan néha, ő is mezitláb van. Nézem őket, és emlékszem, a mamámnál is így arattak hajdanán: a férfiak kaszával vágták a rendet, a nők pedig mögöttük kötötték kévébe a levágott búzát, árpát, rozst.
Lehettem vagy nyolc éves, én hordtam a közeli forrásból a vizet: arrafelé homokos a talaj, és az akácfák érnyékában kristálytiszta, jéghideg víz fakadt. Megmerítettem a befont demizsont, vártam, amig megtelik, majd odaballagtam az aratókhoz, körbekínáltam a tikkasztó forróságban, aztán elvonultam az akácfa árnyékába a demizsonommal, amit ott akkurátusan betakargattam mindenféle kockás kendőkkel, és vártam, hogy mikor szólítanak ismét. Néha én is ittam, és ha eszembe jut, most is szomjazom azt a tiszta, hideg vizet...
Nézném őket még, de dolog van, beértek a fiúk, hát becsukom az ajtót, 23 fokra állítom az egyik légkondit, hideg neonfény, a laptoban Led Zeppelin CD pörög, lassan a végére ér, de újra kezdi majd, ma ez megy folyamatosan:...
If there's a bustle in your hedgerow, don't be alarmed now,
It's just a spring clean for the May queen.
Yes, there are two paths you can go by, but in the long run
There's still time to change the road you're on.
And it makes me wonder.
Your head is humming and it won't go, in case you don't know,
The piper's calling you to join him,
Dear lady, can you hear the wind blow, and did you know
Your stairway lies on the whispering wind.
And as we wind on down the road
Our shadows taller than our soul.
There walks a lady we all know
Who shines white light and wants to show
How everything still turns to gold.
And if you listen very hard
The tune will come to you at last.
When all are one and one is all
To be a rock and not to roll.
And she's buying the stairway to heaven.
2007. október 25., csütörtök
Naplószerű
Csillagidő szerint: ma.
Délután egy óra óta homokvihar van itt. Mi 12 után 10 perccel értünk be, gyönyörű napsütésben, vakító kék ég alatt, szellő sem mozdult.
Volt egy háromnegyed órás defektünk, semmi komoly:
két emelő, három kocsi, lapát, deszkák, jackplate-ek, meg mindenféle kartondobozok, a kocsi gumiszőnyegei, hogy egyáltalán megemeljük a batárt. Közben kétszer leszaladt a Land Cruiser az emelőkről, bummbele a homokba, de végül egy csavar hiányával begurultunk a táborba, ahol Mr. Beef Wellington fogadott minket az ebédlőben.
Közben a kocsiablakból lekaptam ezt az úriembert, aki hatalmas csorda teve (vagy teve csorda?) élén ballagott, néha várakozva, hogy beérjék őt a homokvölgyekben éldegélő csenevész apró bokrok között bóklászó, azok leveleit rágcsáló népek. A kút felé tartottak. Lennie kell ott egy kútnak... Hiszen:
"Az teszi széppé a sivatagot- mondta a kisherceg-, hogy valahol egy kutat rejt…"
Mindenki beért időben, aztán az irodai forgófotelben - vagy ban - fekve, (láb az asztalon keresztbe vetve, elvégre ez egy amerikai csoport) hallgattuk jó ideig Joernnel (aki finn/amerikai vezető geofizikus, és nálam rekedt 1 órakkor, amikor is átjött egyeztetni a kihelyezett pontokat) a szél hangjait, billegtünk a konténerrel együtt, és miután bebugyolálta magát egy arab fejvédőnek kinevezett zöld vászonnal - amivel a plottert védem úgy ahogy a por ellen -, majd eltántorgott az örvénylő, kavargó piszkosfehér (van ilyen szín?) porban nyugati irányba és magamra hagyott, végighallgattam négy Led Zeppelin CD-t.
(Mellesleg eredeti funkcióját tekintve az a mintegy 60 centi széles és 2-3 méter hosszú zöld vászon egy arab fejfedő volt, amelynek nem titkolt célja az arc, fej, nyak por elleni védelme.)
A hat órai meetingre átküzdöttem magam azon 15 méteren, amely a főnöki trélertől elválasztott, és wáóó, jött Mars, és Raider (vagy mostanság az Twix?). Aztán sörről is rebegtek a fiúk, de ma nem lesz kiülés a bárba, pedig Montananak szülinapja van, és megígértem, hogy kitekerjük a Chivas nyakát.
Azt még az egyik arab srácnak hoztam, aki a Ramadan végét szerette volna méltóképpen (hehe, na igen) megünnepelni, de közben meghalt az édesapja. Hát így...
Mostanra már kezdett kényelmetlen lenni a hajamban a gipszpor, szerencsére az előbb sikerült eljutnom a fürdőbe (25-30 méter), jó szokásomhoz híven a konténerek mögötti homályban settenkedve, és hát rá kellett jönnöm, hogy basszus, a papucs nem a legjobb lábbeli a szél emelte homokbuckákon - de sebaj jó ninja nem taknyol el csak azért, mert sötét van.
Persze a szél is alábbhagyott vagy 20 perce, még óbégat az antennákon, de már nem emelgeti a képembe a homokot, csak olyan térd magasságban dolgozgat.
Most frissen mosott haj illata (eh, a sampon az) és Fleetwood Mac szól, és Axe illat száll, és a béjb énekli azon a bársonyos hangján, és fekete CK illata, hogy:
Oh, Thunder only happens when its raining
Players only love you when they're playing
Say... women... they will come and they will go
When the rain washes you clean... you'll know...
Holnap kigurulunk újra a flycamp tervezett helyére, kijelölni a lakókocsik, konyha, generátorok, orvosi tréler, üzemanyag, víz, meg az ördög tudja még micsodának a helyét, hogy aztán pár nap múlva majd, amikor költözik a fél tábor, akkor a vontatók rögtön mindent a helyére tudjanak húzni egyfajta gondosan koreografált tánc formájában.
Hát...., time to bed.
Ez meg had szóljon....
Dreams of loneliness...
Like a heartbeat... drives you mad...
In the stillness of remembering what you had...
And what you lost...
And what you had...
Átváltott Foreignerre, I wanna know what love is, hát akkor majd erre alszunk el...
And what you lost..
Délután egy óra óta homokvihar van itt. Mi 12 után 10 perccel értünk be, gyönyörű napsütésben, vakító kék ég alatt, szellő sem mozdult.
Volt egy háromnegyed órás defektünk, semmi komoly:
két emelő, három kocsi, lapát, deszkák, jackplate-ek, meg mindenféle kartondobozok, a kocsi gumiszőnyegei, hogy egyáltalán megemeljük a batárt. Közben kétszer leszaladt a Land Cruiser az emelőkről, bummbele a homokba, de végül egy csavar hiányával begurultunk a táborba, ahol Mr. Beef Wellington fogadott minket az ebédlőben.
Közben a kocsiablakból lekaptam ezt az úriembert, aki hatalmas csorda teve (vagy teve csorda?) élén ballagott, néha várakozva, hogy beérjék őt a homokvölgyekben éldegélő csenevész apró bokrok között bóklászó, azok leveleit rágcsáló népek. A kút felé tartottak. Lennie kell ott egy kútnak... Hiszen:
"Az teszi széppé a sivatagot- mondta a kisherceg-, hogy valahol egy kutat rejt…"
Mindenki beért időben, aztán az irodai forgófotelben - vagy ban - fekve, (láb az asztalon keresztbe vetve, elvégre ez egy amerikai csoport) hallgattuk jó ideig Joernnel (aki finn/amerikai vezető geofizikus, és nálam rekedt 1 órakkor, amikor is átjött egyeztetni a kihelyezett pontokat) a szél hangjait, billegtünk a konténerrel együtt, és miután bebugyolálta magát egy arab fejvédőnek kinevezett zöld vászonnal - amivel a plottert védem úgy ahogy a por ellen -, majd eltántorgott az örvénylő, kavargó piszkosfehér (van ilyen szín?) porban nyugati irányba és magamra hagyott, végighallgattam négy Led Zeppelin CD-t.
(Mellesleg eredeti funkcióját tekintve az a mintegy 60 centi széles és 2-3 méter hosszú zöld vászon egy arab fejfedő volt, amelynek nem titkolt célja az arc, fej, nyak por elleni védelme.)
A hat órai meetingre átküzdöttem magam azon 15 méteren, amely a főnöki trélertől elválasztott, és wáóó, jött Mars, és Raider (vagy mostanság az Twix?). Aztán sörről is rebegtek a fiúk, de ma nem lesz kiülés a bárba, pedig Montananak szülinapja van, és megígértem, hogy kitekerjük a Chivas nyakát.
Azt még az egyik arab srácnak hoztam, aki a Ramadan végét szerette volna méltóképpen (hehe, na igen) megünnepelni, de közben meghalt az édesapja. Hát így...
Mostanra már kezdett kényelmetlen lenni a hajamban a gipszpor, szerencsére az előbb sikerült eljutnom a fürdőbe (25-30 méter), jó szokásomhoz híven a konténerek mögötti homályban settenkedve, és hát rá kellett jönnöm, hogy basszus, a papucs nem a legjobb lábbeli a szél emelte homokbuckákon - de sebaj jó ninja nem taknyol el csak azért, mert sötét van.
Persze a szél is alábbhagyott vagy 20 perce, még óbégat az antennákon, de már nem emelgeti a képembe a homokot, csak olyan térd magasságban dolgozgat.
Most frissen mosott haj illata (eh, a sampon az) és Fleetwood Mac szól, és Axe illat száll, és a béjb énekli azon a bársonyos hangján, és fekete CK illata, hogy:
Oh, Thunder only happens when its raining
Players only love you when they're playing
Say... women... they will come and they will go
When the rain washes you clean... you'll know...
Holnap kigurulunk újra a flycamp tervezett helyére, kijelölni a lakókocsik, konyha, generátorok, orvosi tréler, üzemanyag, víz, meg az ördög tudja még micsodának a helyét, hogy aztán pár nap múlva majd, amikor költözik a fél tábor, akkor a vontatók rögtön mindent a helyére tudjanak húzni egyfajta gondosan koreografált tánc formájában.
Hát...., time to bed.
Ez meg had szóljon....
Dreams of loneliness...
Like a heartbeat... drives you mad...
In the stillness of remembering what you had...
And what you lost...
And what you had...
Átváltott Foreignerre, I wanna know what love is, hát akkor majd erre alszunk el...
And what you lost..
Dal
Give me back my broken night
my mirrored room, my secret life
it's lonely here,
there's no one left to torture
Give me absolute control
over every living soul
And lie beside me, baby,
that's an order!
my mirrored room, my secret life
it's lonely here,
there's no one left to torture
Give me absolute control
over every living soul
And lie beside me, baby,
that's an order!
Kép
A nedves levelek fekete-zölden csillogtak a vakító holdfényben. Az esőfelhőket tovafújta a keleti szél, de a fényes égbolton csak egy csillag dacolt a Holddal, túlragyogva annak fényét.
Csend. Fénybefagyott idő. Nézte a csillagot, és ott volt vele, csak karnyújtásnyira, lehajolt hozzá, majd felemelte, és tenyerébe vette.
Sokáig, nagyon sokáig beszélgettek.
Beszélgettek-
Aztán darabokra tört a pillanat, és szilánkjai pörögve-forogva szétrepültek a fénysebességgel táguló idogömb lökéshullámaitól hajtva.
Lassan,
mint
egy
éb
re
dő,
levette
szemét
a csillagról,
és magába engedte újra az éjszakát, a levegő, a fák, a sziklák, a hegy, az élőlények hangjait, illatát, újra eggyé vált velük. Nem tartott tovább, mint egy mozdulatlan pillanat.
Aztán-
jobbjában kardjával nesztelen suhanással megindult lefelé a csillogó köveken a keresztút felé
Csend. Fénybefagyott idő. Nézte a csillagot, és ott volt vele, csak karnyújtásnyira, lehajolt hozzá, majd felemelte, és tenyerébe vette.
Sokáig, nagyon sokáig beszélgettek.
Beszélgettek-
Aztán darabokra tört a pillanat, és szilánkjai pörögve-forogva szétrepültek a fénysebességgel táguló idogömb lökéshullámaitól hajtva.
Lassan,
mint
egy
éb
re
dő,
levette
szemét
a csillagról,
és magába engedte újra az éjszakát, a levegő, a fák, a sziklák, a hegy, az élőlények hangjait, illatát, újra eggyé vált velük. Nem tartott tovább, mint egy mozdulatlan pillanat.
Aztán-
jobbjában kardjával nesztelen suhanással megindult lefelé a csillogó köveken a keresztút felé
2007. október 23., kedd
Tágrazárt szemmel
keresem
kutatom
de körbe-körbe repülök
a választ
körbe-körbe
vagy a kérdést keresem
körbe-körbe
keringve a csillagködök, mélyűri örvények, gravitációs anomáliák között,
szingularitás
Solaris
képek, érzések között
körbe-körbe
keringek
néha
egy piknik a senkiföldjén
a senki Földjén
de felröppen és száll
körbe-körbe
és már nem tudom, hogy a kérdést, vagy a választ keresem
talán értelmét vesztette
minden
körbe-körbe
hiszen
közvetlen kapcsolat nélkül
értelmezhetetlenné válik minden
ez nem én vagyok
ez nem Te vagy
nincs mi csak
körbe-körbe
válasz
kérdés
egy és ugyanaz
kutatom
de körbe-körbe repülök
a választ
körbe-körbe
vagy a kérdést keresem
körbe-körbe
keringve a csillagködök, mélyűri örvények, gravitációs anomáliák között,
szingularitás
Solaris
képek, érzések között
körbe-körbe
keringek
néha
egy piknik a senkiföldjén
a senki Földjén
de felröppen és száll
körbe-körbe
és már nem tudom, hogy a kérdést, vagy a választ keresem
talán értelmét vesztette
minden
körbe-körbe
hiszen
közvetlen kapcsolat nélkül
értelmezhetetlenné válik minden
ez nem én vagyok
ez nem Te vagy
nincs mi csak
körbe-körbe
válasz
kérdés
egy és ugyanaz
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)