Szerelem szieszta idején

Csend, kihalt a villa.
A fiúk terepen, az iroda... hát az is kiürült.
Unalom...
A telefonnal játszom épp:

(A GPS még a falut is megtalálta, lol :))



Az pedig oltári, hogy itt bármikor csinálhatok egy lusta vasárnap délutánt:

Kávé

Majdnem Cofi-fi, mert az mintha emlékeztetne valamire (létezik egy Tofi-fi nevű szörny... vagy azt csak álmodtam?), de simán Cofi Cofi ez az új cucc, ami úgy tűnik, hogy az itt Kurdisztánban egyeduralkodó Mahmood (sic!) Coffe (and tea of course) egyeduralmát szeretné megtörni, vagy legalább kis szeletkét lecsípni a tortából. Mert hát lássuk be, ha szar is a kávé, ki tudna ellenállni egy ingyen bögrének per csomag? Na ugye...

Annyival jobbak az előző úriembernél, hogy itt keveréket találunk a plasztik bödönben: Chocco Mocha, French Vanilla, Irish Cream (ezt teszteltem tegnap ugye) és Hazelnut. Ez utóbbi a zöld/fehér tasakkal és a felülnézetes csészével (megjegyzem mindegyik zacsin ugyanaz a fotó szerepel, pedig hát más színű (kellene hogy legyen) mindegyik) tök úgy néz ki, mint valamiféle zanzásított Knorr leves.
Jobban körbeolvasva feltűnik a producer neve is: Manzar, vagy Manzaro, ha az R végén a kunkort O-nak vesszük. Nnna, most már mindent tudunk, illetve azt még hozzáteszem hogy az imént kipróbált French Vanilla ízén is sokat dob egy kis óvatosan csurgatott, jó ujjnyi Chivas...
Asszem olyan a whiskey (vagy a Stroh rum) a kávénak, mint a Ghost Pepper a leveseknek: bármilyen szart egyforma szintre emel... (na most ha ezért a beszólásért megkövezne valami kávé guru, azt hiszem vigyorogva tűrném :))

Erbilbe úgy tűnik normalizálódott a helyzet, most viszont a fiúkat tartóztatta föl valami puskás csapat a szokásos szlogennel: ide aztán egy tapodtat sem! Jóvanakkó, ha nem hát nem, megyünk máshova.
Pókerarc.
Mert azt azért mégsem mondhatjuk hogy basszus, ez a hely itt a vonal közepén (amikor a nyugati felét már be is mértük) nagyon fontos, erisszetek má' be, heeee! Majd miután mindent tudnak és megegyezés születik köztük és a permit man között, akkor bemegyünk, addig máshol görbítjük a teret.
Hm... sci-fi... Erről jut eszembe ez a régi vicces fotó, ahol az egyik pógár -nagyjából- azt mondja a másiknak, miközben a marsjárót hesszelik hogy: ugye nekünk egyáltalán nincs olajunk?:

Ami, elnézve a NASA ügyködését ma már nem is olyan vicces: ezek szeizmikáznak! Na jó, rengeteg mindenre jó ám az, amit mi ki tudunk deríteni, de azért mégis...:

Csak remélni tudom azt, hogy nem olajat keresnek... Merugye ahhoz, hogy az keletkezzen, ahhoz fauna kellett hogy létezzen, a flóra csak szénhez elég...
A tojás és tyúk kérdését most nem is említem!


Mert ha ott volt fauna, akkor vége lesz a karneválnak... előbb, vagy utóbb...

15:06

Először három öngyilkos merénylő indult a pokolba autóstól mindenestől, aztán a negyedikről is hírt kaptunk, majd felrobbantottak egy mentőautót és most hatnál tart a számláló, Erbilben. Lövöldözésről is hallottunk.
És sok halottról.

Minden ellenőrző pont zárva, ezért a vendégeink Erbilből itt rekedtek. A srácok bejutottak terepről, hála az ezredes fiának aki velük volt.
A Korek mobilhálózata lekapcsolva, internet nem megy*.

Kiderült hogy miért van a tetőn puskás ember.
Az ezt megelőző éjszaka néhányan settenkedtek a környéken, és ugye minden akciót reakció követ...

Várunk.

Kávézunk...
Eddig az arabica volt terítéken, aztán kipróbáltam egy Irish Cream Coffe mixet, de a fene a pofájukat: a whiskey-t nekem kellett beleönteni... osztakkó tanájjam ki mennyit? Hát... adtam neki, rendesen :)

Most azt hiszem kipróbálom azt a svájci csodát. :)


Ez zene... a titkokról...



* eddig, most az megjött.



The official news:

ERBIL, Kurdistan Region

A total of five explosions targeted the General Security Office building along 60 meter street in Erbil around mid-day today.
The death toll reported from security forces has varied from 2 to 6 deaths and there are reports at least 18 people have been injured. But the Governor of Erbil, Newzad Hadi, reported that 4 security forces had been killed in the tragic attacks.

Rudaw has discovered that the attackers detonated one bomb and then came in disguised as medical personnel, showing that the attack was well coordinated by the perpetrators.
An ambulance was also used in the attacks laden with explosives and was the fifth explosion that took place near the security building. Plumes of smoke could be seen above the city near the building, and when Rudaw English approached the site, another explosion occurred and fire streamed into the air and the shock wave moved through the streets.
Men, women and children could be seen running for their lives as the explosion took place when Rudaw English was on scene.

As soon as the explosion occurred, gun shots could be heard and cars reversing in an attempt to escape the chaotic situation. Security forces were also able to diffuse another car bomb before it could be detonated, according to reports.

Sporadic gunfire could be heard along the streets near 60 meter road as Asayish forces clashed with unknown armed men.

Security forces have issued a warning to all citizens in Erbil not to get close to the explosion areas and also all transportation into and out of Erbil, the Kurdish capital, has been halted.
Those injured in the blast have been taken to West Hospital.

Reports of families of victims in the attacks could be seen near the attack sites, but now all areas have been cordoned off as security forces stabilize the area.
It is unknown who is responsible for the attack, but it has shocked the Kurdish community, a Region that has been relatively peaceful in the years following the 2003 U.S.-led invasion of Iraq. - See more at: itt

All Apologies

Vagyis inkább úgy gondolnám, hogy ha nem is mindenkitől, de legalábbis a szúnyogok nagy részétől elnézést kérek, ugyanis rájöttem arra, hogy nem ők okozzák azokat a kis piros viszkető foltokat a bőrömön.
Mivel leginkább a muslinca méretű és sivatagokban feltűnő, tűzlegyekre hasonlító kis szemétládát figyeltem meg tegnap.
Lekűzdötte magát a karomat borító szőr között a bőrömig, hagytam, figyeltem mi lesz. Mert ahogy Cseh Tomi mondotta:
írónak a tapasztalás
felettébb drága kincs

Ahogy leért, olyat harapott belém, hogy egy neszea%$$#@(>?*(*@!zanyád kíséretében azonnal átküldtem a saját másvilágára. (Gondolom hogy van ezeknek is valami ilyesmi, nem csak az embereknek. Sőt, akkor már a lovaknak, madaraknak, legyeknek, aztán ugyanígy a köveknek, fáknak, virágoknak és vécéülőkéknek is. Micsoda igazságtalanság lenne ha a mátrix többi lakója számára nem létezne menyország? Vagy pokol.)

Most pedig, kávé! Melyiket válasszam?

Na jó, legyen arabica, ha már így mindenki arra szavazott! :)



Szóval szúnyogok... hallgassátok...



(De azért ne nagyon bízzátok el magatokat, úgy kábé egy méteres körzetemben.)
Én szóltam ;)

Éjfélre beborul?

Luke szülinapi tortája istenesre sikeredett, valahogy még egy sárga rózsa is kerülődött rá (milyen frankón használom a befejezett múlt időt, ugye? :)).

No ehhez már csak kitekertük az egyik chivas nyakát és jobb híjján a kávés cucc mellől organizált fehér műanyag poharakba kapta az anyagot az, akinek nem volt saját edényzeti felszerelés.
Istenes party kerekedett az ebédlőben, mert Andy most érkezett szabiról (Kanadából) és hozott jóféle reptéri vásárfiát :)
Mostanra elültek a népek, csak a légkondi zúg itt nekem jobbra fönnt, még olvad a jég a bögrémben (leoldotta a Woodford a kávényomokat, úgy 3-4 centi magasan :))

Aztán az előbb bejött Dez egy daliával és közölte a főnökkel (oppárdón, a Főnökkel) hogy mától lesz őr a tetőn, ollállá - ahogy a dokink mondta volt pár pohár whiskey-kóla után.

A legény az előírásnak megfelelően jobb kezében vitte a Kalasnyikovot, balban a tele tárat, merugye irodában nyista töltött fegyver, még az kéne hogy itten megbotlik aztán lekaszáljon valakit, vagy valamit. Jól orrba is nyomnám :)
Erről Charlie, a máltai barátom mondása jut eszembe: ha otthonról jövünk és lezuhan a gép, semmi gond, pihentünk, élveztük az életet eleget.
Az a kitolás ha hazafelé zuhan le, itt szívtunk a sivatagban hat hetet, mennénk bele a jóba és tessék, legfeljebb annyit tudunk mondani, hogy basszameg a vörös seggű ördög, vagy még annyit sem. :)

Egyelőre nem tudjuk mi az oka a tetőre telepített puskásembernek, de a papucsot odatámasztom este az ágy mellé, oszt nagyon fültövön csapom azt, aki a jelszót nem tudja és megpróbál belépni az ajtón! :)


Kis éji dal...

Emlék vagy valóság?

A .44-es Taurus magnum mély dördülései, hatalmas villanásai, csuklót csavaró fölfelé ugrása, istentelen hátrarúgása, az öt lövéses sorozatok utáni égett lőpor sza... illata a levegőben, kicsit édeskés, kicsit kesernyés, orrodba tapadós...

A lőtérről kilépve csendes alkonyat fogadott.

Aztán a pályán ráálltam pontosan százra, légkondi kikapcsolva, minden ablak lehúzva, tető kinyitva, 25 fok és a százezerrel dübörgõ Tankcsapda:
Szabadon...



Nem volt egyszerű százon tartani a 200 lovat, de sikerült és élveztem ahogy a hajamat borzolja a könnyű menetszél.
A Hold párától piszkoshalványnarancs sarlója hol a sztráda jobb-, hol a bal oldalán lebegett, pontosan egy tenyérnyire a horizonttól - tudom, megmértem.
Szórakozottan néztem a mellettem elhúzó kocsikat, mosolyogtam, mert láttam az időt. Úgy gondoltam, hogy azért rohant mindenki, mert időt akart nyerni, közben pedig nem is tudtak arról, hogy épp most veszítik el. Azt is, és a csillagokat is.

Mert ha valaki 170 fölött száguldozik akkor nincs ideje arra hogy felnézzen, az útra kell koncentrálnia de nagyon... időt nyer, miközben időt veszít, jó ez így, hiszen egyensúlynak kell lennie.

Mivel lelassítottam az időt, most nyugodtan szemlélődhettem, magamba szívhattam az este minden csodáját, fényét, illatát. Az előttem haladó kocsik piros kétsoros gyöngyfűzérként ragyogtak a sötétben, a szembejövõk pedig szemkápráztató ezüst füzért alkottak ameddig a szem ellátott. Frissen kaszált fű illata csapta meg néha az orrom, valahol Székesfehérvár alatt pedig épp a sütőből kivett porcukros fahéjjas tekercset is éreztem.
Aztán balra fordulva megpillantottam egy csillagot, hát felnéztem a nyitott tetõablakon keresztül az égre, és igen, ott ragyogtak, ott sziporkázott mindegyik mint akkor, valamikor régesrég...

Hm... fenn a Lővérekben... érezni a fű illatát, hallgatni a tücsköket és az éjszaka neszeit, miközben hanyatt fekszel a hálózsákban, két karod a párna és lassan rád ereszkedik az éjfél utáni hűvös pára, megborzongat egy pillanatra, ugyanakkor olyan érzéssel tölt el mintha otthon lennél, jó meleg kandalló mellett, forró teát szürcsölve egy téli estén...
Élvezni ezt a kettős érzést és elmerülni a távoli és mégis oly közeli csillagokban, lélekkell végigtapogatni a tejutat, minden zeg-zugába bepillantani, minden apró részletébe belefeledkezni, álmodni, felemelkedni ...




Hm... zene...

Luxusfluxuskondenzátor

Nem luxuskondenzátor! (Nem is moszkvicsslusszkulcs!!!)
Stefan ügyködött épp valami olyasmin ami arra hajaz, hogy aztán ha elegendő banánhéjat, üres kólásdobozt, csokipapírt és egyéb szemetet pakolunk bele, akkor elteleportáljunk innen egy előre beállított helyre, a megadott időpontban. Legalábbis ez volt a terv, mert tegnapelőtt este óta nincs vízűnk és ez most már kezd kellemetlenné válni.

Legfőképp azért, mert délutánra állítottam be a borotválkozással egybekötött hajmosást, vagy fordítva.
Hordtuk a szemetet, pakoltunk mindent ahogy írva vagyon, a szerkezet prüttyögött, zöld és piros ledek pislogtak bíztatóan (bár a piros nem volt annyira bíztató, de azért azt is annak vettük):

Már ott tartottunk hogy az időpontot és a helyet választjuk ki, amikor -mint rendesen- beütött a krach (nem a film, azt eléggé lehúzták). Illatokat éreztünk. Csábos illatokat. Naggggyon csábos illatokat...
Elszaladtam hát meglesni és mit ad az ég?! Namit?!!! BBQ lesz csirkéből, birgéből éééééés -tadadadaaaaam!- halból (valami istentelenül isteni pácolással):

Még időben leállítottuk a teleportálási előkészületeket, hiszen egyhangú döntés született: maradunk! :)
A luxusfluxuskondenzátor persze nem kért a halból, ellenben hosszan motyogott magában az utazásról, kissé duzzogó felharmónikusokkal.
Annyit értettünk belőle csak, hogy "na majd legközelebb bekaphatjátok".
Persze ügyet sem vetettünk rá, kihúztuk a villanydrótot, rácsuktuk a fedelet és szaladtunk illatolni, csodásítani: hal!
(Egyébként pedig időrengés lehetett, mert ma vettem észre azt, hogy elcsúsztak a napok: csütörtök helyett pénteket írunk!)


Na, azért utazunk ám az időben: sej!

Night in white satin

Ma ismét találtak pár cuccot a terepen az aknakutatók, többek között egy ilyen 82mm-es aknavető gránátot. Ilyet próbáltak Afganisztánba Lui fejére pottyantani, de 100m-re elvétették:

Néha beindul a vezérhangya és akkor kiengedi az ember a gőzt. Néha egyszerre indul be mindenkinél, vagy egyvalakinél beindul és aztán jön a láncreakció, mindegy is, az eredmény ugyanaz: feje tetejére áll a világ.
Azzal kezdődött hogy az operation meeting után -ahol kiderült hogy elég nagy nyomás alatt van mindenki ok miatt- Uros kinyitotta a slivovicás palackot és rendesen kiadagolta a poharakba, bögrékbe, csajkákba a matériát. Ütött mint állat. Aztán Stefan elővezette a Basil által leszállított Heinekeneket, majd beindult a batyusbuli, ki mit hozott otthonról.
Került szerb füstölt sonka*, horvát házi paprikás kolbász**, svájci sajt***, brazil szárított marha****, mexikói tequila*****, lett ricsaj, kimitszeret, hogyankészül, melyikalegbüdösebb, ésígytovább. Egyedül az első számú és a második számú téma nem került terítékre. Ki tudja miért... :)

Rám pedig várt még pár Garmin, türelmesen:

Most pedig... reggeli ébredezés kávé mellett, és:





* isteni
** issteni
*** isssteni
**** issssteni
***** isssssteni :)

Csak egy nap

halk...
egyre hangosabb...
belép a dob dam, dam, dam, dam...
Oh the heads that turn...
Make my back burn
And those heads that turn...
Make my back, make my back burn...
Itt már fölveszem a telóm, Oscar az, ott állnak a 7-es vonalon hogy kitűzzék a műszernek a vibró referencia pontot, de az aknakutatók még nem tűntek föl. Az órámra pillantok, 6:40, na a reggelit lekéstem - fut át rajtam. Megnyugtatom, hívom Hannát (Barbara nincs itt... sem Tom és Jerry... jééé, talán kurd volt a jóember?) mert tudom hogy vele ott toporog egy csapat a Ronco-tól, átirányítás, megérti, mennek. Oscar again, jönnek, nyugi, várj, mire befejezném már látja őket a kavicsos úton zötyögni.
Gyorsan leteszem, mielőtt belekezdene a guetemalai tirádába. Nagyon szép a hely ahol él a folyóparton, egy hatalmas híd ível át ott a Rio Dolce-n (Rio Dulce-nak írja a net) mielőtt az (újabb) tóvá szélesedne, ott a kis sziget a rengeteg madárral amiről a nevét kapta és az óceán csak 30 perc innen:

Beleugrok a cuccomba, beleszóróm a mokkát a bögrémbe, irány az ebédlő forró vízért és falni valami könnyűt, valami sósat, valami édeset, valami egyszerűt. Upsz, 6 legény ül a sorba rakott székeken, okítás folyik épp, új segéderő érkezett kivenni részét a történelem eme szeletkéjéből.
Óvatosan leellenőrzöm a szamovárt mert ma nem jegeskávéra vágyom, oké, forró, zutty a bögrébe, elosonok hátra egy doboz Kiri sajttal és török egy kis kenyérkét a barnásából.
Közben szünet az okításban, kérdezem a srácokat -hála annak a marxista istennek mindegyik fiatal, huszas éveinek elején járhat- beszéli-é az angolt valamelyikük, vigyorogva rázzák a fejüket, no nem baj, a számokat ismerjék az nekünk elég lesz.
Hét óra alig múlt és beindulnak az események: a falu -a másik ahonnan lőni akartak ránk és eddig nono zóna volt- megegyezett valamilyen formában a biztonságiakkal és mehetnek a fiúk scoutolni most azonnal, minden átszerveződik, telefonok, rádió hívások, egyeztetés, piff-paff-bumm!

Hirtelen minden a helyére kerül... Erről beszéltem tegnap, nem? :D (Ráadásul Oscar is marad úgy, hogy szólnom sem kellett, haha, intéződik, intéződik minden ahogy kell, a galaxis fordul, lassan/gyorsan ahogy kell, örvények, fekete lyukak, csillagködök, csillagok, bolygók, lények és emberlények, om mani padme hum, nyíííha :))*


És ez most zene:




*Ezt elég ha mi értjük :)

Levél (rövid)

Kedves Légy!
Megértem hogy szeretsz, ezért libbensz hol a kézfejemre, hol a karomra, hol az arcomra, az orromra, aztán megint a kezemre és így tovább, gyengéden érintgetve, csiklandozva, de még egy ilyen akció és úgy baszlak pofán az idekészített szép piros nyelű légycsapóval, hogy aztán a kutyaszart sem fogod élvezni soha, de soha többé.
Ugyanez vonatkozik a kávés bögrémre, a laptopomra, az idekészített narancsra és egyáltalán, az egész másfél méteres körzetemre.
Van nekem szerelmetes szerelmem, ebbe a körbe csak Ő léphet be, csak Ő érinthet, csak Ő..., remélem értve vagyok.
És most (Snatch, a kocsmai jelenetből): Now...fuck off!!!



Zene!

Bolero

Pár hónapja megejtették a kötelező HIV tesztet és azután megkaptam a rezindens kártyám, nem kell már vízum, jöhetek-mehetek Isten hírével (egyelőre semmi hír tőle, de ki tudja, hátha...).
Ma pedig drogtesztre lettem önként kijelölve, jelentem negatív az eredmény (legalábbis a gyorscsíkok azt mutatták, a labor később jön majd).
Persze hogy az, hiszen nem olvasok otthoni híreket (na jó, szőr mentén azért, de mielőtt elszállna az agyam, abbahagyom). Tuti telenyomnám magam minden szarral attól az eszement tombolástól ami otthon megy...
No, erről ennyi elég is, azt hiszem. Illetve még valami: már csak a terhességi teszt hiányzik és komplett vagyok :)

Egy bögre forró csoki hamár Aklü úgy írt róla, és mivel a net szokás szerint vacakol, ma este mozi.


Zenével :)

Aludni úgysem lehet

Gondoltam, ideje a blog címéről is írni. Nem más az, mint az egyik nagyonkedvenc könyvem, amely így kezdődik:


Akkor délután még nem sejtettem, hogy a föld néhány kurta napon belül újabb sírgödörré válik. Kár, hogy nem kaphattam el a golyót a levegőben, nem tehettem vissza a .22-es puska csövébe, kár, hogy nem pöröghetett vissza a csőben a töltényűrbe, nem bújhatott vissza a hüvelyébe, mintha sose lőtték volna ki, sőt be se töltötték volna a puskába.
Bárcsak visszakerült volna az a töltény a dobozba a többi negyvenkilenc öccse meg húga mellé, a doboz meg a fegyverkereskedés polcára, bárcsak elballagtam volna az előtt a bolt előtt azon az esős februári délután, bárcsak sose mentem volna be.
De jó lenne, ha golyók helyett hamburgerre fájt volna a fogam. A fegyverkereskedés mellett volt egy étterem. Kiváló hamburgereket árultak, de én nem voltam éhes.
Most már egész életemben erre a hamburgerre fogok gondolni. Ott ülök a pultnál, kezemben a hamburger, és könnyek fognak csurogni az arcomon. A pincérnő elfordítja a fejét, mert nem szeret síró gyerekeket látni, akik hamburgert esznek, és különben sem akar zavarba hozni.
Én vagyok az egyetlen vendég az egész étteremben.
A pincérnőnek már csak ez hiányzott.
Van neki gondja bőven.
A fiúja faképnél hagyta a múlt héten egy vörös hajú chicagói lány miatt. Ez már másodszor történt meg vele az idén. Elhinni is alig akarja. Ez nem lehet véletlen. Hány vörös hajú lány van Chicagóban?
Fog egy rongyot, és letöröl egy képzeletbeli foltot a pult túlsó végén, valamit, amit képzeletben kilöttyintettek. Én meg folytatom ezt a történetet:

Hogy el ne fújja mind a szél
Por... amerikai... por

Ez pedig: zene

Ma este

A zenéhez megy a szöveg.
Vagy fordítva?



Valamikor 2007-ben történt, Algéria, Szahara.

Délután egy óra óta homokvihar tombol.
Mi 12 után 10 perccel értünk be, gyönyörű napsütésben vakító kék ég alatt. Harcoltunk egy háromnegyed órás defekttel, két emelő, három kocsi, lapátok, deszkák, jackplate-ek, bevetettünk mindent ami csak akadt. Közben kétszer leszaladt a Land Cruiser az emelőkről, bummbele a homokba, de végül egy csavar hiányával begurultunk a táborba, ahol Mr. Beef Wellington fogadott minket az ebédlőben.

Mindenki beért szerencsésen, aztán az irodai forgófotelben (vagy ban) fekve, (láb az asztalon keresztbevetve, elvégre ez egy amerikai csoport) hallgattuk Joernnel (aki finn amerikai vezető geofizikus, és nálam rekedt 1 órakkor, mert átjött egyeztetni a kihelyezett pontokat) a szél hangjait, billegtünk a konténerrel együtt. Aztán valahogy bebugyolálta magát egy arab fejvédőnek kinevezett méter széles zöld vászon csíkkal, amivel a plottert védem úgy ahogy a por ellen, és eltántorgott az örvénylő kavargásban nyugati irányban, én pedig végighallgattam négy Led Zeppelin CD-t.
(Mellesleg eredeti funkcióját tekintve az a zöld vászon egy arab fejfedő volt, melynek célja az arc, fej, nyak por elleni védelme :))

A hat órai meetingre átküzdöttem magam a 15 méteren a főnöki trélerbe, és wáóó, megérkeztek Mars és Raider (vagy az mostmár Twix?) urak, aztán sörről is rebegtek a fiúk, de ma nem lesz kiülés a bárba, pedig Montananak szülinapja van, és megígértem, hogy kitekerjük a Chivas nyakát. Azt még az egyik arab srácnak hoztam, aki a Ramadan végét szerette volna méltóképpen (hehe, na igen) megünnepelni, de közben meghalt az édesapja, szóval így ránk maradt...

Mostanra már kezdett kényelmetlenné válni a hajamban a több napos gipszpor melyet a homok alól kavar elő a szél, de az előbb sikerült eljutnom a fürdőbe (25-30 méter). Jó szokásomhoz híven a konténerek mögötti homályban osontam, és hát basszus a papucs nem a legjobb ilyenkor a szél emelte homokbuckákon, de sebaj jó ninja nem taknyol el csak azért, mert sötét van :)
Persze a szél is alábbhagyott vagy 20 perce, még fúj, de már nem emelgeti a képembe a homokot, csak olyan térd magasságban dolgozgat.
Egyébként a tábor csodás olyan estéken, amikor nincs vihar:

Most pedig frissen mosott haj illata (eh, sampon illata) tölti be a helyet és Fleetwood Mac szól és Axe deo illat és a béjb énekli azon a bársonyos hangján és fekete CK illata, hogy
Oh, Thunder only happens when its raining
Players only love you when theyre playing
Say... women... they will come and they will go
When the rain washes you clean... youll know
Holnap kimegyünk újra a flycamp tervezett területén kijelölni a lakókocsik, konyha, generátorok, orvosi tréler, üzemanyag, víz, meg az ördög tudja még micsodának a helyét, hogy pár nap múlva amikor költözik a fél tábor, akkor a vontatók rögtön mindent a megfelelő pozicióba tudjanak húzni.
Hát...., time to bed.
Ez meg hadd szóljon....
Dreams of loneliness...
Like a heartbeat... drives you mad...
In the stillness of remembering what you had...
And what you lost...
And what you had...



Átváltott Foreignerre, I wanna know what love is, hát akkor erre alszunk el...
And what you lost...

Wonderful tonight

Tegnap péntek, az ugye hétvége itt, ebédidőben -miközben szorgosan böködtem a villámra a sárgarépauborkaparadicsomfokhagymaszársalátacsíkretek darabkákat, hozzá pedig valami istenien fűszerezett (szerintem a kentucky elbújdokolhat szégyenében) csirkemellet, felsőcombot-, azt hittem óvoda udvaron ricsajoznak a kiskölkök. Mint kicsivel később kiderült, a nagymise zaja keveredett a légkondi zúgásába és amikor kiléptünk a fényre, akkor láttuk is a rengeteg autót a mecset parkolójában.

Este pedig pontosan 6 óra 10 perckor csendül fel az Allah'u akbar, szépen szóló, elnyújtott bariton hangon, onnan, a búzatarlón túlról:

Így aztán vacsora után (feltéve hogy 9 perc alatt végez az ember szépséges, vagy nem annyira szépséges gyereke), ha kiállunk a kapuba akkor szépen hallhatjuk az alkonyodó ég alatt, igaz érteni csak a bevezetőt értem -la illah il el Allah, Mohammed raszul Allah-, mert '92 óta rengeteget hallottam rádióban, élőben, hangszórókon keresztül. Csodálkoznak is az arabul értő, vagy a Koránt ismerő népek, amikor szépen elpapagájolom, ha épp úgy adja a helyzet.
Mivel ma semmi dolgunk (jah, kivéve az eddig tologatott elmaradások himaláját verő halmának talajközelre történő gyalulása, legalábbis elviekben), tegnap este sokáig fenn volt a nép.
Mindenki ügyezett, vagy a családdal, vagy a jútubbal, vagy filmet nézett, vagy tankokat lőtt ki (már ha a ping 200ms alatt volt ugye és nem 6-800, mert akkor csak túrt bele a világba mint a vak vakond, míg vízbe nem szaladt).

Egyszóval, törpölt mindenki nagybuzgón,
amikor...
váratlanul...
hirtelen...
a semmiből...
egyszerre megjelent Stefan mint valami égből alászállt, de enyhén borostás angyal, körberepülte az irodát és mindenki elé lerakott
egy jéghideg...
fél literes...
zöldtüneményes...
dobozos...
Carlsberget...
azám!

Tikkadt szöcskenyájak legelésző hadát képzeljük el, forróság, kiégett kopár szik sarja ameddig a szem ellát és akkor megjelenik ez... fenomennyeinális volt!

Aztán egy lassú, lélekhanghegedűn játszott, hosszú és szerelemhangos beszélgetés (gyönyörű), majd egy halk, az éjszakában úszó dallam zárta a napot.
Szerelmesen...
mint
min
dig
.

Whiskey in the jar

Amikor az emberről este 11 után vékony patakokban ömlik a víz, persze nem vesz tudomást róla, hiszen nyújtott lábbal hever a műanyag kerti székben, a majdnem telihold világítja meg az asztalra állított Chivas Regal palackot, a pohárban a sárgás holdfénnyel keveredett sárgás ital oldja épp a jégkockákat, és amikor eléri majd a tökéletes hőmérsékletet, akkor csűűűűsz, Blago, Stephan és Oscar összecsendíti a sajátját az enyémmel.
Mert erre koccintani kell:

Hogy mi ez? Ez egy kinyomtatott felvétel egy a vibráláskor keletkezett rezgéshullámokról, visszaverődésekről. Látszik kis zaj rajta (pár kilóméterre kavicsbánya üzemel) de az nem számít, egy a lényeg, a geofizikusok szerint jó az anyag.
Szerintem is, bár tuti nem egyre gondolunk most épp, miközben a poharam a hold felé emelem :)



És naná hogy ez szól: Whiskey in the Jar

(Esetleg aki nem komálja a metált, annak legyen itt így e :)

Zene

Mióta beköltöztünk a villába, szinte folyamatosan ez a műsor:
jobbról: bíp-bíp-bíp-bíp
1 másodperc szünet
válasz balról: beeeep
5 másodperc szünet
jobbról: bíp-bíp-bíp-bíp
1 másodperc szünet
válasz balról: beeeep
5 másodperc szünet
(Pssszt... a szünetmentesek beszélgetnek egymásal)
jobbról: bíp-bíp-bíp-bíp
1 másodperc szünet
válasz balról: beeeep
5 másodperc szünet
.....
Aztán beindul a légkondi jobbra fönt, a szünetmentesek pedig elhallgatnak, visszajött az áram. Kb. 5-7 perc múlva kezdődik minden előről:
Csend, elhallgat a légkondi, majd felélednek a szünetmentesek:
jobbról: bíp-bíp-bíp-bíp
1 másodperc szünet
válasz balról: beeeep
5 másodperc szünet
.....
Ezért aztán a légkondi nem tudja rendesen lehűteni az irodát, többnyire ülünk itt mint görögdinnye az édes levében.
Bezzeg a szobában, ott 16 fokon nyomja a képembe a hideget (elem kellene a távirányítóba), ez a kettő aztán tornáztatja az immunrendszert rendesen.


Na most vagy énekeljük azt hogy Kurdisztán, Kurdisztán te csodás!... vagy fransziázzunk :)

Vicces :)

Mint kiderült a falu nem ezer dollárt követelt, hanem százezret akartak azért hogy 1-2 napig a vályogputrik között kanyarogjon egy durván 2cm átmérőjű és semmire nem veszélyes kábel, valamint ott csücsüljenek a gyereköklömnyi, talajba szúrt geofonok.
- Különben oda aztán be nem megyünk! - vette elő viharvert puskáját a szakállas öreg.
- Jóvan papa, csak nyugalom me' ráejti a lábára azt a darab vasat oszt leesik a köröm a nagylábujjárú, heee!

Nohátakkor, vonal vége levágva, a falutól 200m-re kezdünk oszt jónapot! Mellesleg ennek örülök, mert nem volt egyszerű kitűzni a vibró pontokat és neccessé volt a kimaradó (nem vibrálható) pontok száma, geofizikusügyileg.
Végre valahára eldördül ma az első lövés ami jelen esetben nem durranást jelent (a lövés a régi időkből maradt fenn, amikor még robbanóanyaggal keltették a rezgéseket). A vibrók egymás mögött állnak és teljesen egy ütemre püfölik a talajt 10 másodpercen át, négyszer. Minden egyes vibrálás (Mózes meg nem írt könyvében sweep-ként emlegeti) 8HZ-ről indul és felfut 72Hz-re, majd előre gurulnak 50 métert miután végeztek egy ponton, és ott is leengedik a lapot, vibrálás, szünet, vibrálás, szünet, namégkétszer, lap fel, gurulás... Ezen ügyködnek egész nap, dombra fel, völgybe le, ahol lehet nyílegyenesen ahogy a brigádjaim, - A FIÚK- kitűzték a pontokat. Este aztán a pénztárgép csenget nekünk, azt mondja ding-ding és leperkál... öö... ööö... xxxxx dollárt*.

Geofizikusok... mi most Stefant kaptuk aki svájci, és naná hogy van hóbortja. Az íróasztala (egyben irodája melyet a hátsó kijárathoz vezető folyosón rendezett be) mellett ott gubbaszt egy szerencsehozó cica. Mindene megvan ahhoz hogy szerencsehozó legyen, vékony piros nyakörv aranymedállal, és valami kínai írást tart a hasa előtt. A szőre is arany színű, mint minden rendes szerencsohozó macseknak, gondolom én.

Nem csak ücsörög és bámulja a világot nagy bölcsen, de a bal mancsával folyamatosan integet is :)

Hogy miként hoz szerencsét, ne firtassuk... épp elég hogy nem alulról lengeti a karját, feltartott középső ujjal. :)

És most..... egy klassssszikus, hehe :)




Oh, még valami... köszönöm Gareth a kávét amit az imént kutyultál! :)


*Az első x az 4-gyel helyettesítendő, a többi nem fontos.

As expected...

Great! Akarom mondani, fasza. Tegnap megkaptuk az első fenyegetést, ha arra járunk esetleg, a falu vezetése nem garantálja azt, hogy nem lőnek ránk. Este Gee-nek megemlítettem, mi lenne ha éjszaka meglátogatnánk őket? Vagy pár sniper odatelepülne a környező dombokra? Esetleg ha kaphatnék egy 120-as aknavetőt... Egyetértett.
Így aztán ma hajnaltól a délnyugati rész no-no zóna lett big time, esmét megerősítve a szabályt, miszerint az egerek és emberek legnagyobb tervei rendszerint füstbe mennek. Valamint a dominó elv: borult a napi terv a geodéta brigádoknál, a line clearance brigádnál (dózer, ami a vibróknak utat gyárt a sivatagban) a scouting csapatnál (ők derítik fel a bonyás részeket ahol esetleg módosítani kell a vonalat ok miatt) és ezzel együtt az aknakutatóknál is. A barátinak mondott faluból kihúzták a már telepített kábeleket és geofonokat, de mint kiderült ezer dodóért boldogan hagyják hogy azt csináljunk amit akarunk. Kedves népek :)
A fentiek miatt korán kelés, átszervezés, új file generálás, feltöltés, mifene ejtődött meg, mire eljutottam az ebéd... ööö most reggelizőbe, addigra a kenyér elfogyódott valahogy, így a két tükörtojás mellé Kiri sajtot csipegettem. Nem volt ugyanaz, mint friss bagettel.

Hab a tortán hogy 21-én választások lesznek itt, repülőtér zárva 24 órán át, utak blokkolva úgyszintén (21-22-én), na mondom, ezek megszervezik :) Szerencsére közelben a folyó, kiülünk majd a 39 fokban, szívjuk magunkba a napot mint gyík a farakáson, aztán lehet horgászni is, vagy hozatunk pizzát meg sört, ilyesmi (persze ez is csak terv ám :))


Most pedig: lazújjunk!

Föltámadott az ember

Vagy visszatért, vagy reinkarnálódott, vagy mifene az a reggeli kóválygófejes ...-ra/re* ébredés, melynek során a valóságnak hitt tárgyak, fények, madarak, legyek és emberek újra körülveszik. Szemeket most már nyitva tartani próbálva elszínuszgörbézik az ebédlőbe valahogy, lekűzdve az útjába kerülő akadályokat úgymint ajtó, forduló jobbra, nappali/iroda (g'móning Tim, móning Liam, int az íróasztalok felé), ajtó, (mnng Gareth, int jobbra az íróasztal mögé), forduló jobbra, ajtó, és hirtelen: BAAANNNNGGG!!!!
Mellbeveri a napfény amely így hajnali 8-kor már istenes bemutatót tart abból, hogy miként pörköli egy szem csillagunk a hidrogént héliummá (még 15 trillió évig ragyog, ha a tömegéből nyert energiát vesszük figyelembe, persze az üzemanyag ennek a 0.0007-szereséig elég, ami ugye durván csak 10 billió év).
Na mindegy, egyrészt az sem holnap lesz, aztán meg ugye a héliumot is el lehet égetni valami nehezebbé... majd megoldja.
Forduló 45 fok balra, 7 lépés* a sátor sarka, 45 fok balra, 5 lépés a bejárat, forduló 72.45789 fokon jobbra, 5 lépés és már ott is áll a naaagy vízmelegítő előtt az énem, zöld lámpa on, okiedokie hunkyandfuckindorie, váltok angolosra.
Bögre ugye már a kézben, benne a Gourment Café Mocha, eddig jó. A csap alá tartom, megnyitom, csorog a víz. Balra az asztaloknál egy helyi legény ücsörög, aztán feláll és épp amikor végzek és megfordulok, odalép hozzám:
- No hot water.

Lepillantok a kanalamhoz, amellyel lassan kavargatom az instant cuccot és tényleg... az oldódási folyamat szemlátomást sztrájkol.
- Thank you my friend - mondom kedvesen. De a bánatos beteg hőscicnér bajúszáé' nem szóltál előbb, gondolom kedvesen.
No akkor... hogy is legyen... okés -váltok south parkos tanárosra- és dobok bele két jégkockát: jegeskávé!

Már eléggé magamhoz tértem ahhoz, hogy az ajtóból 63 fokos bal fordulóval elsétáljak a kapuig (8 lépés), ahol Blago a horvát nagymaci szívja a Marlbóróját, merugye a villa területén nyista szmóking ám!
Vázolom neki a tényállást, vagyishogy még mennyi ideig lesz fényesség az égen és elmagyarázom neki azt is, hogy miként készült a jeges kávé - miközben a kanalammal leemelem a keveréstől sűrű, felhabosodott részt a tetejéről.
Vigyorog és a kezéből előtűnik egy kis műanyag pohár, hehe, Stefan már szólt, hogy nincs melegvíz, mert épp most töltötték fel a szamovárt, így ő is jeges kávézik a cigi mellé. Csukott szemmel nézzük a napot, ez most a közös nevező.
Vagy a kávé :)
Vagy a zene! :)



* ide mindenki behelyettesíti a saját valóságképét, mert azt mégsem írhatom hogy realitásra ébredünk ;)
** a lépések papucsban, slattyogósan számolandók



Heppiend nincs?! De van!!!
Az imént helyezett elém Blago egy adag szeletelt istenimennyeieszméletlenfinom és csípős horvát paprikás kolbászt. Jahaaaj, azt senki nem tudja elképzelni hogy milyen az, amikor lassan egy hónapja már hogy nem érez az ember jóféle kis füstölt ízt (na jó, talán a vegák, de ők meg a másik oldalt nem tudják elképzelni ugye), ízibe szaladtam fini paradicsomért, kurd lepénykenyérért éééééééééééééééééééés: reggeli. Aztán mivel most már lassan 10 óra lesz, ideje van a mun.... a szórakozásnak :)

Olajfák tövén

Méghogy otthon balfácánkodik az építőipar!
Hah, az elégedetleneknek üzenem, hogy látogassanak el egy arab házba, szépséges lesz, csodálatosságos -sőt csodálatosságosságos lesz- néhány meglepetéssel.
A miénk is gyönyörűségesnek indul, aranytapétás falak, alattuk hűvös eleganciával márvány mindenütt, imádok mezítláb mászkálni a hűvös kövön.
Aztán millió fény, különböző méretű és alakú világító szerkentyűkből, abban a nappalinak készült teremben például, amely most irodaként funkcionál: virágmintás csillárizé hat darab, emellett energiatakarékos falikarok, ebből kettő-kettő dupla néz farkasszemet egymással. No és hogy beleköpjön valami a levesbe, hogy legyen valami fejvakarásra késztető szocreál őrület is, az ajtók felett snassz másfélméteres neoncsövek, se burkolat, se ciráda, pfff.
Persze az első dolog amit meg KELL tanulni, ha arab országokba megy az ember: mindig... vagyis... ööö... soha de SOHA ne tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy: miért.
Mármint hogy ez, vagy az miért van így, vagy úgy... Soha!
És akkor nyugodt életed lesz, szakállad hosszúra nő majd, (egy szakállas nő azért nem olyan üdítő látvány, ebből őket inkább hagyjuk ki), tevéid szaporodnak (ez már nőkre is vonatkozik!), vízkútjaid sosem száradnak ki (meg ez is) és mindig lesz édes datoja (vagy datolya? imádom az ősi magyar szavakat) amit az arcodba tömhetsz (egyes helyeken: tömhetel, vagy mi :))

És most érkeztünk el a csúcshoz, ami jelen esetben a budi.
Ha valaki azt gondolja hogy áh, ez nem fontos, ugyanmár meg minek ezzel foglalkozni, annak kívánok párnapos szorulást, vagy öt perces hasmenést. Majd akkor megtudja azt, hogy hol lakik az úristen!
Na jó, nem épp ott... ez csak valamiféle mondás vagy mi:))
Szóval, ha most összeszámolom a szobák és nappalik számát, akkor kijön összesen tíz.
Csapjuk hozzá a balkonon (ugye az a neve a nagyerkélynek?) felállított két darab négy személyes sátrunkat (oké, ez szükségmegoldás), ebből kijön az, hogy 34-en lakjuk a putrit.
Erre van 1, azaz 1 darab akkora budi, hogy tolatva kell bemenni, ha le is szeretnénk ülni.
Még ez sem lenne baj, mert Londonban is akkora volt kb. egyszer a feredős szoba, napi 100 fontért a motelban, de az ugye London. Kultúrvidék.
A baj jelen esetben az, hogy a budi nem működik, illetve nem megfelelően: ha nyitva hagyjuk a tartályt feltöltő csapot, akkor úszik minden. Ha elzárjuk, akkor ott kell kotlani amíg megtelik, aztán lehúzni, és megint elzárni. Ez az egyetlen módszer vált be eddig, pedig nagybajuszú mesteremberünk naponta ott tüsténkedik, hogy megoldja a dolgot, de minden hiába. Ő nem tudja, hogy természet ősanyánk a rejtett hibák oldalán áll. Más szóval: természet ősanyánk egy ócska kurva és ott tesz keresztbe, ahol a legjobban fáj.

Persze számomra a csúcsot még mindig az egyik bérelt lakás jelenti, amelyben pár hétig laktunk, Tunisz valamelyik peremkerületében.
Ott csak akkor jött melegvíz a tusolóból, ha közben folyattuk a hideget a mosdókagylóba... erre kössön valaki csomót!

Oh, hab a tortán, hogy egy "fürdőszobának" kell ellátnia a népeket (így aztán én délután kettő és három között szoktam ott toporogni). Ahogy az ősi mondás tartja: evvan, ezt kő szeretnyi :)
Hozzáteszem: az sem a villában található, hanem az udvaron egy külön kis épületben.
Ezért aztán nem meglepő, hogy amikor a sors úgy hozza, akkor mindenféle tiltás ellenére kinyitom a hátsó falon a vasajtót úgy, hogy nem viszek magammal puskás embert és golyóállót se terítek a vállamra. Aztán egyszerűen elballagok a 15 méterre kezdődő olajfa ültetvényig, és ott naaagy megkönnyebbülések között megöntözöm az egyik kedvencem tövét.



Zeneeeeeeeeee