No ehhez már csak kitekertük az egyik chivas nyakát és jobb híjján a kávés cucc mellől organizált fehér műanyag poharakba kapta az anyagot az, akinek nem volt saját edényzeti felszerelés.
Istenes party kerekedett az ebédlőben, mert Andy most érkezett szabiról (Kanadából) és hozott jóféle reptéri vásárfiát :)
Mostanra elültek a népek, csak a légkondi zúg itt nekem jobbra fönnt, még olvad a jég a bögrémben (leoldotta a Woodford a kávényomokat, úgy 3-4 centi magasan :))
Aztán az előbb bejött Dez egy daliával és közölte a főnökkel (oppárdón, a Főnökkel) hogy mától lesz őr a tetőn, ollállá - ahogy a dokink mondta volt pár pohár whiskey-kóla után.
A legény az előírásnak megfelelően jobb kezében vitte a Kalasnyikovot, balban a tele tárat, merugye irodában nyista töltött fegyver, még az kéne hogy itten megbotlik aztán lekaszáljon valakit, vagy valamit. Jól orrba is nyomnám :)
Erről Charlie, a máltai barátom mondása jut eszembe: ha otthonról jövünk és lezuhan a gép, semmi gond, pihentünk, élveztük az életet eleget.
Az a kitolás ha hazafelé zuhan le, itt szívtunk a sivatagban hat hetet, mennénk bele a jóba és tessék, legfeljebb annyit tudunk mondani, hogy basszameg a vörös seggű ördög, vagy még annyit sem. :)
Egyelőre nem tudjuk mi az oka a tetőre telepített puskásembernek, de a papucsot odatámasztom este az ágy mellé, oszt nagyon fültövön csapom azt, aki a jelszót nem tudja és megpróbál belépni az ajtón! :)
Kis éji dal...
