Vagy visszatért, vagy reinkarnálódott, vagy mifene az a reggeli kóválygófejes ...-ra/re* ébredés, melynek során a valóságnak hitt tárgyak, fények, madarak, legyek és emberek újra körülveszik. Szemeket most már nyitva tartani próbálva elszínuszgörbézik az ebédlőbe valahogy, lekűzdve az útjába kerülő akadályokat úgymint ajtó, forduló jobbra, nappali/iroda (g'móning Tim, móning Liam, int az íróasztalok felé), ajtó, (mnng Gareth, int jobbra az íróasztal mögé), forduló jobbra, ajtó, és hirtelen: BAAANNNNGGG!!!!
Mellbeveri a napfény amely így hajnali 8-kor már istenes bemutatót tart abból, hogy miként pörköli egy szem csillagunk a hidrogént héliummá (még 15 trillió évig ragyog, ha a tömegéből nyert energiát vesszük figyelembe, persze az üzemanyag ennek a 0.0007-szereséig elég, ami ugye durván csak 10 billió év).
Na mindegy, egyrészt az sem holnap lesz, aztán meg ugye a héliumot is el lehet égetni valami nehezebbé... majd megoldja.
Forduló 45 fok balra, 7 lépés* a sátor sarka, 45 fok balra, 5 lépés a bejárat, forduló 72.45789 fokon jobbra, 5 lépés és már ott is áll a naaagy vízmelegítő előtt az énem, zöld lámpa on, okiedokie hunkyandfuckindorie, váltok angolosra.
Bögre ugye már a kézben, benne a Gourment Café Mocha, eddig jó. A csap alá tartom, megnyitom, csorog a víz. Balra az asztaloknál egy helyi legény ücsörög, aztán feláll és épp amikor végzek és megfordulok, odalép hozzám:
- No hot water.
Lepillantok a kanalamhoz, amellyel lassan kavargatom az instant cuccot és tényleg... az oldódási folyamat szemlátomást sztrájkol.
- Thank you my friend - mondom kedvesen. De a bánatos beteg hőscicnér bajúszáé' nem szóltál előbb, gondolom kedvesen.
No akkor... hogy is legyen... okés -váltok south parkos tanárosra- és dobok bele két jégkockát: jegeskávé!
Már eléggé magamhoz tértem ahhoz, hogy az ajtóból 63 fokos bal fordulóval elsétáljak a kapuig (8 lépés), ahol Blago a horvát nagymaci szívja a Marlbóróját, merugye a villa területén nyista szmóking ám!
Vázolom neki a tényállást, vagyishogy még mennyi ideig lesz fényesség az égen és elmagyarázom neki azt is, hogy miként készült a jeges kávé - miközben a kanalammal leemelem a keveréstől sűrű, felhabosodott részt a tetejéről.
Vigyorog és a kezéből előtűnik egy kis műanyag pohár, hehe, Stefan már szólt, hogy nincs melegvíz, mert épp most töltötték fel a szamovárt, így ő is jeges kávézik a cigi mellé. Csukott szemmel nézzük a napot, ez most a közös nevező.
Vagy a kávé :)
Vagy a zene! :)
* ide mindenki behelyettesíti a saját valóságképét, mert azt mégsem írhatom hogy realitásra ébredünk ;)
** a lépések papucsban, slattyogósan számolandók
Heppiend nincs?! De van!!!
Az imént helyezett elém Blago egy adag szeletelt istenimennyeieszméletlenfinom és csípős horvát paprikás kolbászt. Jahaaaj, azt senki nem tudja elképzelni hogy milyen az, amikor lassan egy hónapja már hogy nem érez az ember jóféle kis füstölt ízt (na jó, talán a vegák, de ők meg a másik oldalt nem tudják elképzelni ugye), ízibe szaladtam fini paradicsomért, kurd lepénykenyérért éééééééééééééééééééés: reggeli. Aztán mivel most már lassan 10 óra lesz, ideje van a mun.... a szórakozásnak :)
Persze úgyis elfújja mind.
