No, azért indulás előtt egy fotó, háttérben Gee az exSAS mate :)
A falvak a környéken nem igazán barátiak, ez a határvidék Iraq és Kurdisztán között. Emellett ugye azt látják hogy nagy fehér autók haladnak toronyiránt a búzatarlón, naná hogy kíváncsiak. És jönnek ugye... szamárháton, gyalog, birkák közé vegyülve. Nem tudják hogy távcsövek szegeződnek rájuk, követik minden mozdulatukat, a kalasnyikovok betárazva, a glockok készen, mi van még... ó, a kacor bicskám megélezve :)
Persze 99% hogy csak pásztorok terelgetik békésen bégető népüket, de mi van akkor, ha az az 1% közeledik? Ma, amikor harmadik napja álltunk meg ugyanannál az útmenti kebab étteremnél, Dez a seggemre vigyázó megjegyezte, hogy jó lenne váltani, mert kifigyelhetik a szokásainkat, és az európaiak mindig jó célpontok minden tenor szervezetnek (pedig esküszöm, fahangom van :)). De jó hogy otthon eszébe sem jut az embernek ilyesmi. De jó hogy itt van akinek eszébe jut az ilyesmi.
41 fokot mutat a külső hőmérő, persze itt nincs árnyék, csak az ördög tudja mennyi lehet igazán, az meg nem árulja el, csak bújkál itt körülöttünk. De maradjunk annyiban, hogy meleg van. Vagy mondhatjuk azt is hogy forróság, ez olyan biztos mint az, hogy a tehénszar mindíg lapjára esik (ezt városi népek tuti nem értik, nincs mit tenni, el kell hogy higyjék ha én mondom, mert az mindig lapjára esik :)). De legalább senki nem lő ránk. Oscar és Basil már csak apró remegő foltok a távolban, néha megcsillan az őket követő kocsikon a nap, ahogy forgolódnak, pásztázzák a környéket, keresik a veszélyt. Aranysárga búzatarlóval borított lankák ameddig a szem ellát, néhol felperzselve, fekete üszkös foltokkal, ideális terep szeizmikára.
Egy kis izelítő a figyelésről, angol gyakorlásnak sem rossz. Aki minden szót ért, jöhet egy nyalókáért :) Letöltéshez klikk ide.
Tehát, geofizikázni ez ideális terep, csak hát a szomszédság... Reggel óta a Killing me softly-t dúdoljuk, fütyörésszük, hümmögjük Dezzel aki ma a testőröm (a videjón is ő figyel a kukkeren át :)). Nyitja az ajtót mielőtt kiszállnék, nyitja amikor beszállnék, és még le sem tettem a seggem már húzza a biztonsági övet rám, tuti be is takargatna ha épp fekvéshez készülődnék. A dal pedig? Imádja... és mint kiderült, vele is előfordul néha-néha, akár vezetés közben is hogy elered a könnye egy-egy zenétől, és a fia ránéz olyankor, mi van apa? majd megérti egyszer... :)
Ma ez szól egész nap a belső hangverseny teremben, hadd szóljon hát itt is, hamár egyszer... :)
Killing me softly...
(Ja, és tényleg szél volt, elfújta a hajam, hehe :))
