Aztán még egy utolsó email, majd a laptop repül a hátizsákba, rohanás le a lépcsőn, fék a konyhában, kávé a kézbe, már nyitja Dez a kocsiajtót, ahaaa, a leglényegesebb, jegyzi meg és nyújtja a biztonsági övet, egyik kezemben a bögrét egyensúlyozom, másikkal bekattintom a csatot, miközben hátra rakja a zsákom, készen vagyunk, indulunk. Az EFES üzlet előtt kanyarodunk a főútra, hat vagy nyolc sávos, egyenesen dél felé tart (nem dél felé, hanem dél felé:)). A kávé elfogy, nyelvemre csepegtetem a maradékot, aztán megy a válltáskámba a mekis bögre, ezt még otthonról hoztam :). Elhúzunk a reptér mellett, sóvárogva nézem a távolban a beszállás épületét, a tornyot. Egy pillanatra lehunyom a szemem és látom azt, amikor majd Ferihegyen kilépek (Liszt? Túrót!!!) az előcsarnokba és... hajj, de addig még...
Gurulunk a tömeggel tovább, balról egy meggypiros X6-os marad el, szőkésbarna nő vezeti, eszembe jut a régi vicc, mi az, ha a szőke nő barnára festi a haját? Mesterséges intelligencia, háhá. Jobbról elhagyunk egy szép, míves mecsetet, az ablak tükröződik picit:
A következő nagy körforgalomnál nyugatra fordulunk, Khabat és Mosul a táblán. Bedugom a telefon fülesét és felnyomom a zenét, lehunyom a szemem, magamba merülök mint egy katona... A döccenőkből tudom hogy most kelünk át a csekpointon, nem nyitom ki a szemem, minek, úgy sem látnák a napszemüveg mögött és velünk semmi gondjuk. Csak akkor emelem fel a fejem amikor már Kalak délelőtti zsúfolt utcáin gurulunk. Ideje ébredezni.
Lekanyarodunk jobbra, majd befordulunk a két bérelt villához, a város szélén a nyúllal szemben, "itt lakom látod, ez az a hely...", hopsz, nem sátor... bár sátor áll az udvarban a betonfalon belül, az lesz az ebédlő amint elkészül, egy másik a két épület között, abban lakni fognak, és az első emeleti nagy teraszon is áll két négyszemélyes. Olyan... futurisztikus az egész, mint valami Noé építette űrhajó amelyik épp elhagyni készül a Földet.
Bepakolunk az irodába, harcolunk a légkondival, elindul a nap, és mire észbekapunk már esteledik. A biztonságiak készülnek az éjszakára, kipakolóvásárnak nézné az ember a placcra kirakott cuccost, eztetetet vigye jóember, ennek jó fogása van itten e!
Közben elkészül a vacsi, még nincs hova leülni, így az irodában zöttyenünk le, mindenki a laptopja mellett csikkenezik :)
***Most pedig most van, valamint ideje egy zenének ;)
*** A képen balról jobbra, majd fel és jobbról balra, majd fel és balról jobbra, csak az értés miatt:
- kajcsi csirkemell és csirkemell szárnnyal (nem szárnyal, és nem is a szárny nyal), hozzá kis gilisztaöllő veszetterős csili, meg a cullangok, mellette a kacorbicska, merugye a férfi olyan kés nélkül, mint a hal esernyő nélkül. Ja és csipegetünk, kézzel, indiaiasan, ahogy illik!
- MRE kanalának zacsija, a kanállal még délben pusztítottam el egy csirke-pasta raguszerűséget, hogy hogyan került ide, meg nem mondom, mellette 4 darab CF kártya, az imént hozták a srácok, a mai Leica kalibrálás mérési file-jai találhatók rajtuk, balra egérke, a jó öreg Logitech M705.
- Citizen, jó késői vacsi... lassú volt a tűz :), jobbra egy Trimble TSC3 kontroller, sír, nevet, fáramászik és olyan szép búgó hangon mondja hogy ábbszövéijsön sztóóóód, egyszer tuti fölveszem.
- napszemcsi, mindenes tok még Afganisztánból, sok zseb, hasznos (most találtam benne 20 angol fontot meg 25 us dollárot, mondom hogy hasznos :)) éééés a mekis bögre, amelynek bárki által történő elmosása szigorú tökönrúgást von maga után! Ebben nem ismerek tréfát :) -
