Stefan ügyködött épp valami olyasmin ami arra hajaz, hogy aztán ha elegendő banánhéjat, üres kólásdobozt, csokipapírt és egyéb szemetet pakolunk bele, akkor elteleportáljunk innen egy előre beállított helyre, a megadott időpontban. Legalábbis ez volt a terv, mert tegnapelőtt este óta nincs vízűnk és ez most már kezd kellemetlenné válni.
Legfőképp azért, mert délutánra állítottam be a borotválkozással egybekötött hajmosást, vagy fordítva.
Hordtuk a szemetet, pakoltunk mindent ahogy írva vagyon, a szerkezet prüttyögött, zöld és piros ledek pislogtak bíztatóan (bár a piros nem volt annyira bíztató, de azért azt is annak vettük):
Már ott tartottunk hogy az időpontot és a helyet választjuk ki, amikor -mint rendesen- beütött a krach (nem a film, azt eléggé lehúzták). Illatokat éreztünk. Csábos illatokat. Naggggyon csábos illatokat...
Elszaladtam hát meglesni és mit ad az ég?! Namit?!!! BBQ lesz csirkéből, birgéből éééééés -tadadadaaaaam!- halból (valami istentelenül isteni pácolással):
Még időben leállítottuk a teleportálási előkészületeket, hiszen egyhangú döntés született: maradunk! :)
A luxusfluxuskondenzátor persze nem kért a halból, ellenben hosszan motyogott magában az utazásról, kissé duzzogó felharmónikusokkal.
Annyit értettünk belőle csak, hogy "na majd legközelebb bekaphatjátok".
Persze ügyet sem vetettünk rá, kihúztuk a villanydrótot, rácsuktuk a fedelet és szaladtunk illatolni, csodásítani: hal!
(Egyébként pedig időrengés lehetett, mert ma vettem észre azt, hogy elcsúsztak a napok: csütörtök helyett pénteket írunk!)
Na, azért utazunk ám az időben: sej!
