"Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, a másik nap meg szintén"
Ezt nem is fogalmazhatta volna meg jobban Sándor Gyuri. Persze még az elején vagyunk, szóval kár ríni :)
Azért lassan haladunk a barzani úton: ma megérkeztek az aknakutatók, rögtön két csapattal, főnökük ugyanaz az ex brit haditengerész - pontosabban ex brit haditengerészeti aknakutató -, akinek az első munkája a Szuezi-csatorna egyik oldalának a megtisztítása volt, valamelyik 1-2 napos háború után, hajdanán-danán.
Hogy azért ne legyen unalmas a nap, a srácok átrándultak a határfolyón, és épp most két vonalon az arabok lakta falvak felé tartanak. Térkép/műholdfotó szerint elkapjuk a szélét mindkettőnek, ezért odébbtolunk rajtuk 500 métert.
Na nem a falukon, hanem a kutatási vonalak pontjain. Remélhetőleg elég lesz...
Addig is kávé és zene! :)
(A kávémban még fel-felbukkanó citrommagokat ma már szép ívben röptetem a plotter melletti szemetes kosárba, a tüdőmben létrehozott pár száz megapaszkál túlnyomás segítségével. A -minden szmpontból tökéletesen - csücsörített ajkaimon keresztül. :)))
Persze úgyis elfújja mind.
