Vagy fordítva?
Valamikor 2007-ben történt, Algéria, Szahara.
Délután egy óra óta homokvihar tombol.
Mi 12 után 10 perccel értünk be, gyönyörű napsütésben vakító kék ég alatt. Harcoltunk egy háromnegyed órás defekttel, két emelő, három kocsi, lapátok, deszkák, jackplate-ek, bevetettünk mindent ami csak akadt. Közben kétszer leszaladt a Land Cruiser az emelőkről, bummbele a homokba, de végül egy csavar hiányával begurultunk a táborba, ahol Mr. Beef Wellington fogadott minket az ebédlőben.
Mindenki beért szerencsésen, aztán az irodai forgófotelben (vagy ban) fekve, (láb az asztalon keresztbevetve, elvégre ez egy amerikai csoport) hallgattuk Joernnel (aki finn amerikai vezető geofizikus, és nálam rekedt 1 órakkor, mert átjött egyeztetni a kihelyezett pontokat) a szél hangjait, billegtünk a konténerrel együtt. Aztán valahogy bebugyolálta magát egy arab fejvédőnek kinevezett méter széles zöld vászon csíkkal, amivel a plottert védem úgy ahogy a por ellen, és eltántorgott az örvénylő kavargásban nyugati irányban, én pedig végighallgattam négy Led Zeppelin CD-t.
(Mellesleg eredeti funkcióját tekintve az a zöld vászon egy arab fejfedő volt, melynek célja az arc, fej, nyak por elleni védelme :))
A hat órai meetingre átküzdöttem magam a 15 méteren a főnöki trélerbe, és wáóó, megérkeztek Mars és Raider (vagy az mostmár Twix?) urak, aztán sörről is rebegtek a fiúk, de ma nem lesz kiülés a bárba, pedig Montananak szülinapja van, és megígértem, hogy kitekerjük a Chivas nyakát. Azt még az egyik arab srácnak hoztam, aki a Ramadan végét szerette volna méltóképpen (hehe, na igen) megünnepelni, de közben meghalt az édesapja, szóval így ránk maradt...
Mostanra már kezdett kényelmetlenné válni a hajamban a több napos gipszpor melyet a homok alól kavar elő a szél, de az előbb sikerült eljutnom a fürdőbe (25-30 méter). Jó szokásomhoz híven a konténerek mögötti homályban osontam, és hát basszus a papucs nem a legjobb ilyenkor a szél emelte homokbuckákon, de sebaj jó ninja nem taknyol el csak azért, mert sötét van :)
Persze a szél is alábbhagyott vagy 20 perce, még fúj, de már nem emelgeti a képembe a homokot, csak olyan térd magasságban dolgozgat.
Egyébként a tábor csodás olyan estéken, amikor nincs vihar:
Most pedig frissen mosott haj illata (eh, sampon illata) tölti be a helyet és Fleetwood Mac szól és Axe deo illat és a béjb énekli azon a bársonyos hangján és fekete CK illata, hogy
Oh, Thunder only happens when its raining
Players only love you when theyre playing
Say... women... they will come and they will go
When the rain washes you clean... youll know
Holnap kimegyünk újra a flycamp tervezett területén kijelölni a lakókocsik, konyha, generátorok, orvosi tréler, üzemanyag, víz, meg az ördög tudja még micsodának a helyét, hogy pár nap múlva amikor költözik a fél tábor, akkor a vontatók rögtön mindent a megfelelő pozicióba tudjanak húzni.
Hát...., time to bed.
Ez meg hadd szóljon....
Dreams of loneliness...
Like a heartbeat... drives you mad...
In the stillness of remembering what you had...
And what you lost...
And what you had...
Átváltott Foreignerre, I wanna know what love is, hát akkor erre alszunk el...
And what you lost...
