Csoda...

Reggel csodás álomból ébredtem.
Aztán délelõtt a védelmi minisztériumban tettünk hivatalos látogatást, ahol még a seregben felvett szokás szerint - talán az egyenruhák tették, ki tudja- a bal fülem mögé nyomtam a rágóm, mielõtt nekiláttam a prezentációnak.
Tök jó hogy a laptop távirányítója kezeli a powerpoint cuccokat, a több mint 20 colos képernyõ pedig impresszív. Na jó, cipelni ne kellene, de hát valamit valamiért, no és az a beépített 5.1-es Altec Lansing is elzümmög.

Persze nem tudtunk meg semmit merugye titkos a bázisok helye. Arra a kérdésre hogy akkor meddig is mehetünk, háááát a kerítésig, volt a határozott válasz.
Na most ha elérjük a kerítést, aztán elindulunk jobbra vagy balra, akkor az 50m-es GPS mátrix meglehetõs pontossággal kirajzolja a bázis helyét, vagy nem?
Megértették, mosolyogtak, mosolyogtunk, de hát õk ebben nem kompetensek, lesz még tárgyalás, magasabb szinten.

Ebéd után aztán rájöttem hogy most már nem olyan rövid a hajam mint a seregben volt és ez némi.. ööö... némileg megnehezítené a rágó további használatát, elhajítottam hát. Na és mi is... ja, igen, valamirõl írni akartam itten, de hm... ahogy látom, elfelejtõdött.
Vagy mi...
Zenéljünk inkább...