Csoda...

Reggel csodás álomból ébredtem.
Teremtés, Évával, de Ádám nem, csak...

Aztán délelőtt a védelmi minisztériumban tettünk hivatalos látogatást, ahol még a seregben felvett szokás szerint - talán az egyenruhák tették, ki tudja - a bal fülem mögé nyomtam a rágóm, mielőtt nekiláttam a prezentációnak.
Tök jó, hogy a laptop távirányítója kezeli a powerpoint cuccokat, a több mint 20 colos képernyő pedig impresszív.
Na jó, cipelni ne kellene, de hát valamit valamiért, no és az a beépített 5.1-es Altec Lansing is csodásan dorombol, ha kell.

Persze nem tudtunk meg semmit, merugye titkos a bázisok helye. Arra a kérdésre, hogy akkor meddig is mehetünk, háááát a kerítésig, volt a határozott válasz.
Na most ha elérjük a kerítést, aztán elindulunk jobbra, vagy balra, akkor az 50m-es GPS mátrix meglehetős pontossággal kirajzolja a bázis helyét, vagy nem, tovaris?
Megértették, mosolyogtak, mosolyogtunk, de hát ők ebben csak eddig a szintig kompetensek, lesz még tárgyalás, magasabb szinten.

Ebéd után aztán rájöttem arra, hogy most már nem olyan rövid a hajam, mint anno a seregben volt és ez némi.. ööö... némileg megnehezítené a rágó további használatát, elhajítottam hát.

Na és még mi is... ja, igen, valamirõl írni akartam itten, de hm... ahogy látom, elfelejtődött.
Vagy...
Na az a hajnali teremtés...

Zenéljünk inkább...