4 óra, megérkezik a menetrendszerû északi szél és fütyül, visít, ehhez az északra nézõ ablak keretének alsó részét használja, de néha úgy felerõsödik, hogy csak üvölteni képes.
Vakító kék ég és napsütés, ha kimegyek a folyosóra, akkor látom a leszálló gépeket a nemzetközi reptéren. Újabban egyre többször megyek ki...
Vacsora a szokásos három centi vastag fûszeresen sütött csontos karaj, ma sült krumplival, uborkával, sajttal, sonkával, ananászlével.
Kutyulok egy light green teát a szamovárnál és feljövök ide, hallgatni a szelet.
A szél hangjait.
A csend hangjait.
A semmi hangjait.
A semmibõl lepattanó hangszikrákat.
Ahogy a forró tea gõzölgõ áttetszõ illatcsíkjai...
És egy dal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hm? :)