Na

A mai ebéd: scsí (borsccsal).
Reggel a vodkakaó után könnyebb kimondani.
Vagy nehezebb?

A szakácsunk neve Robinson.
Azerbajdzsáni, török beütéssel.
Legalábbis Abdu a török észlelőnk beszélget vele. Így aztán rendben készül a pirított békönös tükörtojgli reggelente, ha úgy gondolom.
Aztán ettől persze jó kedvem lesz (vagy a vodkakaótól) és énekelem neki hogy:
and here's to you Mr. Robinson
Jesus loves you more than you will know
Nem ismeri...

Az ebéd mellé szeletelt edámi sajtot is pakolnak mindig az asztalra, no és uborkát, teljesen függetlenül attól hogy milánói, püré sültkarajjal, vagy scsí (borsccsal) kerül az asztalra.
Néha hacsapuri is... ez egy érdekes állat, három féle fajtája létezik.
Én a krumplisat és a túrósat imádom.

Persze ma kis vita alakult ki a szakács, a segédje és a két helyi campboss között, hogy ez most scsí, vagy borscs.
Mivel az állás döntetlenre végződött, én elneveztem scsínek (borsccsal), persze ők nem tudják az okát, de mi ugye igen?

Az ebédhez mindig kipakolnak ásványvizet és dobozos dzsúzokat, Cagacsok márkájú és nagyon finom mindegyik!
Még a sárgarépa/eper is, pedig azt gyanúsan méregettem.
Stephane a francia szervízmérnökünk mindig felhigítja vízzel ezeket. Ő egészséges, vagyis francia módon táplálkozik, mindig salátával kezdi.
Finom a szeletelt kígyóuborka, paradicsom, olajbogyó, hagyma mix, mindig jóízű és friss minden, nem teszkósparosósanos felfújt műszar.
Aztán rak a kapros franciasalátából (ó, az esmét csak istenifinom!), majd jöhet a namitadnakma.
Az angolok nem így esznek. Ők ugye kultúrnépek. Zabálnak mint a disznók.
Az amerikaiak mindent villával, csak villával. Azzal szeletelnek és tolják a falatot a szájukba.
A filippinóink mindent kanállal és villával.

Én pedig csak csipegetek.... a javát mindennek.