Szencség a bótba!!! Nem elég hogy medve, tehéntrágya, füst és állott túró szagú a kedvenc takarítõnõm, de annyit eltököl a szobámban ahol pedig csak a széken ücsörgés okozhat fölfordulást, hogy mindig kimenekülök. Három fogú mosolyával minden nap akkorát köszön mint egy bajszos és piros képû kozák õrmester Bugyonnij lovashadseregébõl, oroszul érdeklõdik a hogyvagyok iránt, én rávágom katonásan hogy ócsenyhárásóul aztán kiiszkolok mire támadásba lendül a felmosófával. Hiába mutogatok neki kézzel, lábbal hogy nyeeeema húzzon innen, csak nevet olyan karcosan, tele szájjal és mosolygós szemekkel, így hát megbocsátok neki mindent és vigyorogva elhúzok a repteret nézni.
A második emelet lépcsõfordulójából balra nyílik egy szárny amit semmire nem használnak. Nincsen járólap vagy parketta sem, csak a csupasz beton, a berendezés pedig jelenleg két üres vodkásüvegbõl áll, ott strázsálnak az ajtótól jobbra, egymás mellett, katonásan, mozdulatlanul. Szeretem ezt a helyet mert senki nem jön ide és nyugodtan nézegethetek nyugatra, délre és keletre.
Nyugat felé alattunk egy kis lepukkant benzinkút árválkodik, a két kutas kint ücsörög a kitárt ajtó elõtt valami rozoga székeken, beszélgetnek és szívják magukba a bágyadt nap melegét. Nagy számokkal hirdetik az üzemanyagot: 1.70, 1.65 és 1.60. Most a dollár 1.72, tehát ennyibe kerül egy liter szuper. Szuper.
A kút mögött a nyugatra tartó mûút aszfaltcsíkja mellett barackfák rózsaszín virágai lopnak valami élénket és nõieset a zöldesszürke kopár tájba. Balra távolabb birkanyáj szürkésfehér gombolyagai, mögöttük pedig alacsony fákból álló fenyves a domb peremén, ott ahol a nagy völgy kezdõdik, mélyén a repülõtérrel. Nem látok egy gépet sem most, lehet hogy érdemes lenne meglesni a menetrendet.
Délnyugatra a távolban Rustavi, a fölé magasodó hegyvonulaton még innen is felismerhetõ a hatalmas rácsszerkezetes kereszt, pedig legalább 20km ide légvonalban. A hegyektõl délre még épp látszanak Gardabani erõmûveinek kéményei, ma tiszta az idõ.
Nyugatra és kicsit jobbra Tbiliszi peremkerületének posztszocialista tömbházai állnak sárgán kéken és piszkosan, a várost körülölelõ hegyeken jól kivehetõ a tv torony amely esténként káprázatos fénymûsorral szórakoztatja a népeket.
A kicsit északabbra magasodó hegyek csúcsai még hósapkásak, érdekes kontraszt a fehér a virágzó barackfák rózsaszínével, vagy inkább úgy mondanám hogy számomra nem megszokott.
Hallom hogy a matruska baba már a folyosón csörömpöl a fegyvereivel, még egy mélyet szippantok a friss levegõbõl aztán becsukom az ablakot.
Az órámra pillantok: ebéd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hm? :)