Felkaptuk a golyóállókat, beöltöztünk és elindultunk keletre:
Lui és a Duska-Babuska:
Mielőtt beszálltunk a kocsikba, még pár fotó a srácokról, ő Mike újzélandról:
Aztán a dokink, ex zöldsapkás a vízen túlról:
Aztán James aki Abdura vigyáz (neki Lui adta ezt a nevet, mert sosincs a közelünkben... de James az fits, I úgy think:))
Itt voltak persze a helyi erők is, ők is bevonulnak addig amíg nem kapunk erősítést:
Az út befelé eseménytelenül telt, bár előző nap a rosszfiúk tettek-vettek a környéken. A városban a szokásos fölfordulás, ricsaj, motorzaj és levegőben szálló por fogadott minket, araszoltunk a forgalomban a hotel felé és végre újra friss és ropogós fehér lepedővel fedett ágyon alhattunk.
Délután kiderült, hogy nem csak egy hétre jöttünk be, de rövid időre mehetünk haza. Juhéjj!
Volt öröm és boldogság, repkedtek a telefonok, email-ek, skype üzenetek, hajj! :)
Aztán este a vacsora előtti meetingen jött a fekete leves: 48 órán belül eldől, hogy kapunk még párszáz katonát és akkor kezdhetünk újra...
Így megy ez :)
Zene!
