Nem sok köze van esőistenhez, Mexikó siratásához pedig még annyi sincs, de esik.
Határozottan.
Kitartóan.
Ébredezés közben azt hittem, hogy a szomszédban tusol valaki, de négy perc után gyanússá vált: miért nem akarja abbahagyni?
Aztán kitártam az ablakot és igen, nedves a kavics, a reflektor előtt pedig szépen látszott a szakadó eső kis részlete. A többit el tudtam képzelni, így ma a kapucnis túradzseki került elő a bőröndből (kipakolni???? ugyanmár, csak 30 napra jöttem), az valamennyire vízálló is.
Kopogott a kapucnin, miközben a reggel 6-os meetingre tartottam, kopogott amikor az ebédlő felé (most reggeliző) tartottam és kopogott visszafelé az úton. A napkeltét kihagytam, a felhők mögött most is gyönyörű, tudom.
A reggelinél ma kajszi jam is került a két tükörtojás, sonkás felvágott, sajt és a négy darab vajas pirítós mellé, így aztán meglehetős logisztikai számításokat végeztem a tükörtojás alatt azügyben, hogy két pirítós maradjon. A feladatot sikerrel teljesítettem és jelentem, a jam isteni! nem az az otthoni boltokban kapható zselatinos szar, hanem IGAZI békebeli lekvár, kis barack darabkákkal. (Mmmmm... anyám a tűzön lassan buggyanó, lebőrözött és félbevágott dzsemje, ami folyós volt a fél barackok között... vajjal, kaláccsal és kakaóval volt az igazi, a vasárnapi lassú reggeleken.
Az hűtőben még ott vigyorgott a két tegnapi torta maradványa:
Garfieldre gondoltam... meg kellene kommandózni a hűtőt...
BANZÁÁÁÁÁÁJ!!! Nem ejtünk foglyokat!!!!
Nem tudom ez a tortaimádat hova gyökeredzik, két angol és egy német alkotja most az internacionálét irodaügyileg és az a szabály, hogy aki kimegy terepre, hoz tortát. Vagy nem megy ki terepre csak elslattyog a közeli cukrászdába (ah.... micsoda előny ez a sivataghoz képest... kár hogy ezzel ki is merül minden) és onnan hoz tortát. A nap itt torta nélkül olyan, mint öööö... öö... mint ööö... igen.
Itt egy korábbi:
A mai pedig már tegnap körvonalazódott: gyümitorta lesz :)
Még esik, de ki kell kukkantani és az egymásra dobált házak, kerítésként szolgáló falak, gödrösre taposott földutak között keresni kell olyan helyet, ami a minimális erővel dolgozó szóló vibrátor számára alkalmas lesz, a biztonsági távolság 10m.
Most tehát várom a kocsit, addig feltolom a telefonra a térképet a navigáláshoz (mögötte lapít a műholdfotó) és a CarryMap-et használva elkalandozunk keletre.
Addig is, zene! :)
