Két elefánt és egy kafferbivaly tűnt fel az egyik, egészen messze északra felnyúló kutatási vonalunk környékén.
Fotó nincs, mindenki látott már elefántot. Az a hatalmas, szürke, szívlapát fülű állat, amelynek az elején többek között ormány található. Egyesek szerint azért, mert az a nagymarha állat nem kezdődhet csak úgy, hirtelen.
Na jó, csak beszúrok egyet, ilyesmi az angolai:
Vízibivalyt nem, az korábbi bejegyzéseknél úgyis látható, valamikor 2012-ben, Irakban akadtam össze velük, Basrától északra, a mocsárvidéken.
Ez azért meglepő - mármint az elefántok feltűnése -, mivel ugye mi nyugodtan jöttünk-mentünk a szavannán és a dzsungelben, mert egy helyi tanulmányban - amely arról szólt, hogy miként csesztetik a kisemberek ültetvényeit azok a böhöm állatok -, jóval északabbra jelentettek elefánt előfordulást.
Eddig csak madarakat, gyíkokat, pillangókat, vadméheket (ezek elég kellemetlenek tudnak lenni, megtapasztalták a fiúk) és egyéb bogarakat sikerült felfedezni a terepen, illetve egy árva élő majmot árultak nemrég, az útkereszteződésnél casual felállított szabadpiacon.
No és ugye múltkor egy gazellát, de az nem nagyon volt már élő akkor.
Egyébként az állatkerti elefántokkal ellentétben a szabadon élő példányok nem mindig veszélytelenek, volt brit katona mesélte, hogy valamelyik borneói dzsungelben meglepte a rajt egy, miközben libasorban haladtak. Hangtalanul rontott rájuk és sajnos az utolsó embernek esélye sem volt ellene - a többiek szétfutottak - , amikor megtalálták, egyetlen ép csontja nem maradt.
Indiai barátom is azt erősítette meg, hogy náluk sem a tigris a legveszélyesebb. Az elefántok kommunikálnak, ha el akarnak kapni és frankón levadásznak, ha valamiért úgy gondolják, hogy most épp ez a helyénvaló.
Bár krokodil veszélyt jeleztek a szintén északon kanyargó folyón, amelyen a fiúk hajókáznak nap mint nap, nyomát még nem láttuk.
Ez egy angolai krokó, gondolom egyben az utolsó dolog is, amit lát a gyanútlan szemlélő, ha összeakad vele:
A táborban a szúnyog populáció gyér, ennek ellenére eddig volt két maláriás megbetegedésünk, ellenben a patkány populáció valahogy exponenciálisan növekszik.
Néha azt sem várják meg, hogy elcsendesedjen a tábor. El-elsuhan egy-egy sötét árny a sarkon, mint lebbenő apró zászló az éjben, hangtalanul mint a füst, miközben a "HSE Valley" (talán munkavédelmiek völgye lenne a magyar ferdítés) helyben barkácsolt, ámde meglehetősen stabil padjain ücsörög az úri nép a konténerek között és sörözget.
Egyszer napközben is láttam már egyet, no azt biztosan szoríthatta a szükség, hogy olyankor kilépett a nyílt színre.
Különösebben nincs velük gond, csak épp régi sivatagi mondás: ha megjelennek a konténerek alatt a rágcsálók, hamarosan itt lesznek a kígyók is.
Hogy ez mennyire igaz, a mai meetingen említette meg a HSE csapat főnöke, hogy gaboon viperát láttak a kerítésen kívül. Ugyan az acélhálós kerítésre ráhúztak egy kígyó kerítésnek nevezett cuccot, de mi van, ha a kapu alatt mászik be a kis aranyos?
Persze nem fotózták le, de rákeresve a neten, olyan kis köpcös, ellenben egészen dizájnos:
Utánanézve kiderült, hogy mérge ugyan halálos, azonban nem agresszív, viszonylag lassú kígyó, elvileg ha nem lépünk a farkára, nem okoz gondot.
Ez ugye nem mondható el minden emberről.
Hát így...
Zene: az oroszlán alszik ma éjjel :)