A kínaiak egyelőre nem tudnak mit kezdeni vele, ők ugye nem ünneplik.
Felvetettük - micsoda szentségtörés ez a szeizmikánál -, hogy mi lenne, ha szabadnapot kapna mindenki? A több mint 400 munkásunk, akik nap mint nap kimennek a dzsungelbe, mocsarakba, legalább családi körben ünnepelhetne.
Nagy részük "kollégista", vagyis a sátrakban lakik és a tábor konyháján tápol, kisebb részük buszokkal érkezik reggel és azokkal utazik haza minden este.
A tegnapi meetingen úgy tűnt, hogy a vezetőség hajlik a dologra, ennek egyik jeleként ma befutott a "fa", hozzá díszek, égősorok és tanácstalanság.
Főleg a mit, hogyan és hova körül keringtek a kérdések, mint tétova keselyűk a lassan poroszkáló sivatagi karavánt hesszelve a magasból.
Abban megállapodtunk, hogy itt nem maradhat, mert majd holnap ide a tető alá kerül a bbq (hohóóóó: BBQ lesz!) sütögető felszerelése, nehogy elverje valami jött-ment zápor, amelyre mostanság ugye nagy az esély. Egyelőre abban maradtunk, hogy az ebédlő fala mellett eléggé kilóg az eresz ahhoz, hogy valamennyire esővédett legyen a hely, ahol a fa áll.
Mariza el is kezdte a díszítést, bár amikor megemlítettem neki azt, hogy christmas tree, csak nézett furcsán. A fára bökve aztán feltört belőle:
- Áááá, babo natale!
Hm... ha az hát az, olaszból ismerős, bár ahogy rákerestem, portugálul Papai Noel lenne.
Azért nekilátott feldíszíteni:
Ennek örömére végigfutottam az eddig a blogba lejegyzetelt decembereken is, bár az összes "ma már csak emlék" - na mégis befutott a ricse -, emlékezzünk.
Ahogy látom az első, a 2007-es, még máshova íródott, úgy másoltam be ide, így aztán nem csak a karácsony szerepel benne, hanem az új év is:
2007 karácsonya
Most pedig várakozunk...
Addig is... zene!
