Éleslövészeten egyszer egy üteget irányítottam, 152mm-es ágyútarackok bújtak valahol 4-5km-re mögöttem az álcahálók alatt, én pedig a domb ellenkező lejtőjén, az "ellenségre" rálátva lapultam a figyelőponton. Jöttek az adatok: a távmérő katonától a céltávolság, a szögtávcsöves katonától az irány, függvénytábla, ballisztikai tábla, tűzvezető műszer, számoltam mint a güzü, mert csak öt percem volt az első lövés leadására. Aki tüzér volt, az tudja hogy minden kis szir-szar számít a kezdőelemek meghatározásához, mint például, hogy a gránát festett, vagy nem, hogy pillanat, vagy késleltetett gyújtós, hogy húzott acél, vagy öntött acél a teste, a hőmérséklet, a páratartalom, 200 méterenként felfelé kapaszkodva a szélsebesség és szélirány, meg a jó ég tudja mi nem.
Lassan összeállt a Litánia, amit beleénekel az ember a rádióba, a végén a TŰZ paranccsal, aztán vár. Műszerek a cél környékére tapadnak mert tuti nem találod el elsőre, de nem is kell, ha a céltávolság 10 százalékán belül vagy, akkor már kiváló. Érdekes dolog a hang... lassabb mint a lövedék... tehát az első arra utaló hang, hogy mögötted elküldték a gránátot, az a fejed felett elhúzó istentelen sebességgel forgó lövedék süvítése, amely attól függően ütemesen sziszeg vagy lüktetve suhog, hogy távolabbra, vagy közelebbre csapódik majd be.
Aztán a nyugodt, békés, mozdulatlan területen a cél körül valahol hirtelen felvillan egy rövid, vörösessárga izzó csokor, amit ugyanabban a pillanatban szétvágódó koromfekete füstfelhő vált fel, és miközben az lustán emelkedve tovaszáll, a katonák már küldik is a távolság és irány adatokat a becsapódás helyéről, -közben ideér a robbanás reccsenő döreje- felrakod a tűzvezető műszerre azokat, számolod a javítást -közben ideér hátulról a löveg alig hallható hangja-, és Új Litánia, TŰZ.
A belövés után -amit mindig az üteg legjobb, legpontosabb lövege hajt végre-, jöhet az a parancs, amely már mind a hat ágyúnak szól, és akkor aztán igazán megindul a forgalom a fejünk felett, záporoznak a gránátok a célra, és az eltűnik a fortyogó, kavargó, felvágódó füst és poroszlopok között, amelyben apró, rövid, gonosz villanások ugrálnak ide-oda.
A célom egy futóárok volt. Belövés után az első sorozatom telibe találta, mind a hat egyenként negyvenhárom kiló körüli repeszromboló gránát benne robbant.
A kiértékelésnél négyest kaptam, mert nem vettem bele a számításokba a tüzelőállás és a cél magassága közötti eltérést.
Hm... Akkor azt hittem, hogy elfelejtettem azt a kis értéket belevonni a számításokba... Most visszagondolva viszont azt mondom, hogy már akkor tudtam hogy nem kell alkalmazni azt a kis értéket, mert ha beleveszem, akkor nem találom el a célt elsőre.
Hát sose bánd azt, amit tettél, mert ha tudod, ha nem, annak oka volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hm? :)