A fiúk terepen, az iroda... hát az is kiürült.
Unalom...
A telefonnal játszom épp:
(A GPS még a falut is megtalálta, lol :))
Az pedig oltári, hogy itt bármikor csinálhatok egy lusta vasárnap délutánt:
Persze úgyis elfújja mind.
2013. szeptember 30., hétfő
Szerelem szieszta idején
Csend, kihalt a villa.
A fiúk terepen, az iroda... hát az is kiürült.
Unalom...
A telefonnal játszom épp:
(A GPS még a falut is megtalálta, lol :))
Az pedig oltári, hogy itt bármikor csinálhatok egy lusta vasárnap délutánt:
A fiúk terepen, az iroda... hát az is kiürült.
Unalom...
A telefonnal játszom épp:
(A GPS még a falut is megtalálta, lol :))
Az pedig oltári, hogy itt bármikor csinálhatok egy lusta vasárnap délutánt:
Kávé
Majdnem Cofi-fi, mert az mintha emlékeztetne valamire (létezik egy Tofi-fi nevű szörny... vagy azt csak álmodtam?), de simán Cofi Cofi ez az új cucc, ami úgy tűnik, hogy az itt Kurdisztánban egyeduralkodó Mahmood (sic!) Coffe (and tea of course) egyeduralmát szeretné megtörni, vagy legalább kis szeletkét lecsípni a tortából. Mert hát lássuk be, ha szar is a kávé, ki tudna ellenállni egy ingyen bögrének per csomag? Na ugye...
Annyival jobbak az előző úriembernél, hogy itt keveréket találunk a plasztik bödönben: Chocco Mocha, French Vanilla, Irish Cream (ezt teszteltem tegnap ugye) és Hazelnut. Ez utóbbi a zöld/fehér tasakkal és a felülnézetes csészével (megjegyzem mindegyik zacsin ugyanaz a fotó szerepel, pedig hát más színű (kellene hogy legyen) mindegyik) tök úgy néz ki, mint valamiféle zanzásított Knorr leves.
Jobban körbeolvasva feltűnik a producer neve is: Manzar, vagy Manzaro, ha az R végén a kunkort O-nak vesszük. Nnna, most már mindent tudunk, illetve azt még hozzáteszem hogy az imént kipróbált French Vanilla ízén is sokat dob egy kis óvatosan csurgatott, jó ujjnyi Chivas...
Asszem olyan a whiskey (vagy a Stroh rum) a kávénak, mint a Ghost Pepper a leveseknek: bármilyen szart egyforma szintre emel... (na most ha ezért a beszólásért megkövezne valami kávé guru, azt hiszem vigyorogva tűrném :))
Erbilbe úgy tűnik normalizálódott a helyzet, most viszont a fiúkat tartóztatta föl valami puskás csapat a szokásos szlogennel: ide aztán egy tapodtat sem! Jóvanakkó, ha nem hát nem, megyünk máshova.
Pókerarc.
Mert azt azért mégsem mondhatjuk hogy basszus, ez a hely itt a vonal közepén (amikor a nyugati felét már be is mértük) nagyon fontos, erisszetek má' be, heeee! Majd miután mindent tudnak és megegyezés születik köztük és a permit man között, akkor bemegyünk, addig máshol görbítjük a teret.
Hm... sci-fi... Erről jut eszembe ez a régi vicces fotó, ahol az egyik pógár -nagyjából- azt mondja a másiknak, miközben a marsjárót hesszelik hogy: ugye nekünk egyáltalán nincs olajunk?:
Ami, elnézve a NASA ügyködését ma már nem is olyan vicces: ezek szeizmikáznak! Na jó, rengeteg mindenre jó ám az, amit mi ki tudunk deríteni, de azért mégis...:
Csak remélni tudom azt, hogy nem olajat keresnek... Merugye ahhoz, hogy az keletkezzen, ahhoz fauna kellett hogy létezzen, a flóra csak szénhez elég...
A tojás és tyúk kérdését most nem is említem!
Mert ha ott volt fauna, akkor vége lesz a karneválnak... előbb, vagy utóbb...
Annyival jobbak az előző úriembernél, hogy itt keveréket találunk a plasztik bödönben: Chocco Mocha, French Vanilla, Irish Cream (ezt teszteltem tegnap ugye) és Hazelnut. Ez utóbbi a zöld/fehér tasakkal és a felülnézetes csészével (megjegyzem mindegyik zacsin ugyanaz a fotó szerepel, pedig hát más színű (kellene hogy legyen) mindegyik) tök úgy néz ki, mint valamiféle zanzásított Knorr leves.
Jobban körbeolvasva feltűnik a producer neve is: Manzar, vagy Manzaro, ha az R végén a kunkort O-nak vesszük. Nnna, most már mindent tudunk, illetve azt még hozzáteszem hogy az imént kipróbált French Vanilla ízén is sokat dob egy kis óvatosan csurgatott, jó ujjnyi Chivas...
Asszem olyan a whiskey (vagy a Stroh rum) a kávénak, mint a Ghost Pepper a leveseknek: bármilyen szart egyforma szintre emel... (na most ha ezért a beszólásért megkövezne valami kávé guru, azt hiszem vigyorogva tűrném :))
Erbilbe úgy tűnik normalizálódott a helyzet, most viszont a fiúkat tartóztatta föl valami puskás csapat a szokásos szlogennel: ide aztán egy tapodtat sem! Jóvanakkó, ha nem hát nem, megyünk máshova.
Pókerarc.
Mert azt azért mégsem mondhatjuk hogy basszus, ez a hely itt a vonal közepén (amikor a nyugati felét már be is mértük) nagyon fontos, erisszetek má' be, heeee! Majd miután mindent tudnak és megegyezés születik köztük és a permit man között, akkor bemegyünk, addig máshol görbítjük a teret.
Hm... sci-fi... Erről jut eszembe ez a régi vicces fotó, ahol az egyik pógár -nagyjából- azt mondja a másiknak, miközben a marsjárót hesszelik hogy: ugye nekünk egyáltalán nincs olajunk?:
Ami, elnézve a NASA ügyködését ma már nem is olyan vicces: ezek szeizmikáznak! Na jó, rengeteg mindenre jó ám az, amit mi ki tudunk deríteni, de azért mégis...:
Csak remélni tudom azt, hogy nem olajat keresnek... Merugye ahhoz, hogy az keletkezzen, ahhoz fauna kellett hogy létezzen, a flóra csak szénhez elég...
A tojás és tyúk kérdését most nem is említem!
Mert ha ott volt fauna, akkor vége lesz a karneválnak... előbb, vagy utóbb...
2013. szeptember 29., vasárnap
15:06
Először három öngyilkos merénylő indult a pokolba autóstól mindenestől, aztán a negyedikről is hírt kaptunk, majd felrobbantottak egy mentőautót és most hatnál tart a számláló, Erbilben. Lövöldözésről is hallottunk.
És sok halottról.
Minden ellenőrző pont zárva, ezért a vendégeink Erbilből itt rekedtek. A srácok bejutottak terepről, hála az ezredes fiának aki velük volt.
A Korek mobilhálózata lekapcsolva, internet nem megy*.
Kiderült hogy miért van a tetőn puskás ember.
Az ezt megelőző éjszaka néhányan settenkedtek a környéken, és ugye minden akciót reakció követ...
Várunk.
Kávézunk...
Eddig az arabica volt terítéken, aztán kipróbáltam egy Irish Cream Coffe mixet, de a fene a pofájukat: a whiskey-t nekem kellett beleönteni... osztakkó tanájjam ki mennyit? Hát... adtam neki, rendesen :)
Most azt hiszem kipróbálom azt a svájci csodát. :)
Ez zene... a titkokról...
* eddig, most az megjött.
The official news:
ERBIL, Kurdistan Region
A total of five explosions targeted the General Security Office building along 60 meter street in Erbil around mid-day today.
The death toll reported from security forces has varied from 2 to 6 deaths and there are reports at least 18 people have been injured. But the Governor of Erbil, Newzad Hadi, reported that 4 security forces had been killed in the tragic attacks.
Rudaw has discovered that the attackers detonated one bomb and then came in disguised as medical personnel, showing that the attack was well coordinated by the perpetrators.
An ambulance was also used in the attacks laden with explosives and was the fifth explosion that took place near the security building. Plumes of smoke could be seen above the city near the building, and when Rudaw English approached the site, another explosion occurred and fire streamed into the air and the shock wave moved through the streets.
Men, women and children could be seen running for their lives as the explosion took place when Rudaw English was on scene.
As soon as the explosion occurred, gun shots could be heard and cars reversing in an attempt to escape the chaotic situation. Security forces were also able to diffuse another car bomb before it could be detonated, according to reports.
Sporadic gunfire could be heard along the streets near 60 meter road as Asayish forces clashed with unknown armed men.
Security forces have issued a warning to all citizens in Erbil not to get close to the explosion areas and also all transportation into and out of Erbil, the Kurdish capital, has been halted.
Those injured in the blast have been taken to West Hospital.
Reports of families of victims in the attacks could be seen near the attack sites, but now all areas have been cordoned off as security forces stabilize the area.
It is unknown who is responsible for the attack, but it has shocked the Kurdish community, a Region that has been relatively peaceful in the years following the 2003 U.S.-led invasion of Iraq. - See more at: itt
És sok halottról.
Minden ellenőrző pont zárva, ezért a vendégeink Erbilből itt rekedtek. A srácok bejutottak terepről, hála az ezredes fiának aki velük volt.
A Korek mobilhálózata lekapcsolva, internet nem megy*.
Kiderült hogy miért van a tetőn puskás ember.
Az ezt megelőző éjszaka néhányan settenkedtek a környéken, és ugye minden akciót reakció követ...
Várunk.
Kávézunk...
Eddig az arabica volt terítéken, aztán kipróbáltam egy Irish Cream Coffe mixet, de a fene a pofájukat: a whiskey-t nekem kellett beleönteni... osztakkó tanájjam ki mennyit? Hát... adtam neki, rendesen :)
Most azt hiszem kipróbálom azt a svájci csodát. :)
Ez zene... a titkokról...
* eddig, most az megjött.
The official news:
ERBIL, Kurdistan Region
A total of five explosions targeted the General Security Office building along 60 meter street in Erbil around mid-day today.
The death toll reported from security forces has varied from 2 to 6 deaths and there are reports at least 18 people have been injured. But the Governor of Erbil, Newzad Hadi, reported that 4 security forces had been killed in the tragic attacks.
Rudaw has discovered that the attackers detonated one bomb and then came in disguised as medical personnel, showing that the attack was well coordinated by the perpetrators.
An ambulance was also used in the attacks laden with explosives and was the fifth explosion that took place near the security building. Plumes of smoke could be seen above the city near the building, and when Rudaw English approached the site, another explosion occurred and fire streamed into the air and the shock wave moved through the streets.
Men, women and children could be seen running for their lives as the explosion took place when Rudaw English was on scene.
As soon as the explosion occurred, gun shots could be heard and cars reversing in an attempt to escape the chaotic situation. Security forces were also able to diffuse another car bomb before it could be detonated, according to reports.
Sporadic gunfire could be heard along the streets near 60 meter road as Asayish forces clashed with unknown armed men.
Security forces have issued a warning to all citizens in Erbil not to get close to the explosion areas and also all transportation into and out of Erbil, the Kurdish capital, has been halted.
Those injured in the blast have been taken to West Hospital.
Reports of families of victims in the attacks could be seen near the attack sites, but now all areas have been cordoned off as security forces stabilize the area.
It is unknown who is responsible for the attack, but it has shocked the Kurdish community, a Region that has been relatively peaceful in the years following the 2003 U.S.-led invasion of Iraq. - See more at: itt
All Apologies
Vagyis inkább úgy gondolnám, hogy ha nem is mindenkitől, de legalábbis a szúnyogok nagy részétől elnézést kérek, ugyanis rájöttem arra, hogy nem ők okozzák azokat a kis piros viszkető foltokat a bőrömön.
Mivel leginkább a muslinca méretű és sivatagokban feltűnő, tűzlegyekre hasonlító kis szemétládát figyeltem meg tegnap.
Lekűzdötte magát a karomat borító szőr között a bőrömig, hagytam, figyeltem mi lesz. Mert ahogy Cseh Tomi mondotta:
írónak a tapasztalás
felettébb drága kincs
Ahogy leért, olyat harapott belém, hogy egy neszea%$$#@(>?*(*@!zanyád kíséretében azonnal átküldtem a saját másvilágára. (Gondolom hogy van ezeknek is valami ilyesmi, nem csak az embereknek. Sőt, akkor már a lovaknak, madaraknak, legyeknek, aztán ugyanígy a köveknek, fáknak, virágoknak és vécéülőkéknek is. Micsoda igazságtalanság lenne ha a mátrix többi lakója számára nem létezne menyország? Vagy pokol.)
Most pedig, kávé! Melyiket válasszam?
Na jó, legyen arabica, ha már így mindenki arra szavazott! :)
Szóval szúnyogok... hallgassátok...
(De azért ne nagyon bízzátok el magatokat, úgy kábé egy méteres körzetemben.)
Én szóltam ;)
Mivel leginkább a muslinca méretű és sivatagokban feltűnő, tűzlegyekre hasonlító kis szemétládát figyeltem meg tegnap.
Lekűzdötte magát a karomat borító szőr között a bőrömig, hagytam, figyeltem mi lesz. Mert ahogy Cseh Tomi mondotta:
írónak a tapasztalás
felettébb drága kincs
Ahogy leért, olyat harapott belém, hogy egy neszea%$$#@(>?*(*@!zanyád kíséretében azonnal átküldtem a saját másvilágára. (Gondolom hogy van ezeknek is valami ilyesmi, nem csak az embereknek. Sőt, akkor már a lovaknak, madaraknak, legyeknek, aztán ugyanígy a köveknek, fáknak, virágoknak és vécéülőkéknek is. Micsoda igazságtalanság lenne ha a mátrix többi lakója számára nem létezne menyország? Vagy pokol.)
Most pedig, kávé! Melyiket válasszam?
Na jó, legyen arabica, ha már így mindenki arra szavazott! :)
Szóval szúnyogok... hallgassátok...
(De azért ne nagyon bízzátok el magatokat, úgy kábé egy méteres körzetemben.)
Én szóltam ;)
2013. szeptember 28., szombat
Éjfélre beborul?
Luke szülinapi tortája istenesre sikeredett, valahogy még egy sárga rózsa is kerülődött rá (milyen frankón használom a befejezett múlt időt, ugye? :)).
No ehhez már csak kitekertük az egyik chivas nyakát és jobb híjján a kávés cucc mellől organizált fehér műanyag poharakba kapta az anyagot az, akinek nem volt saját edényzeti felszerelés.
Istenes party kerekedett az ebédlőben, mert Andy most érkezett szabiról (Kanadából) és hozott jóféle reptéri vásárfiát :)
Mostanra elültek a népek, csak a légkondi zúg itt nekem jobbra fönnt, még olvad a jég a bögrémben (leoldotta a Woodford a kávényomokat, úgy 3-4 centi magasan :))
Aztán az előbb bejött Dez egy daliával és közölte a főnökkel (oppárdón, a Főnökkel) hogy mától lesz őr a tetőn, ollállá - ahogy a dokink mondta volt pár pohár whiskey-kóla után.
A legény az előírásnak megfelelően jobb kezében vitte a Kalasnyikovot, balban a tele tárat, merugye irodában nyista töltött fegyver, még az kéne hogy itten megbotlik aztán lekaszáljon valakit, vagy valamit. Jól orrba is nyomnám :)
Erről Charlie, a máltai barátom mondása jut eszembe: ha otthonról jövünk és lezuhan a gép, semmi gond, pihentünk, élveztük az életet eleget.
Az a kitolás ha hazafelé zuhan le, itt szívtunk a sivatagban hat hetet, mennénk bele a jóba és tessék, legfeljebb annyit tudunk mondani, hogy basszameg a vörös seggű ördög, vagy még annyit sem. :)
Egyelőre nem tudjuk mi az oka a tetőre telepített puskásembernek, de a papucsot odatámasztom este az ágy mellé, oszt nagyon fültövön csapom azt, aki a jelszót nem tudja és megpróbál belépni az ajtón! :)
Kis éji dal...
No ehhez már csak kitekertük az egyik chivas nyakát és jobb híjján a kávés cucc mellől organizált fehér műanyag poharakba kapta az anyagot az, akinek nem volt saját edényzeti felszerelés.
Istenes party kerekedett az ebédlőben, mert Andy most érkezett szabiról (Kanadából) és hozott jóféle reptéri vásárfiát :)
Mostanra elültek a népek, csak a légkondi zúg itt nekem jobbra fönnt, még olvad a jég a bögrémben (leoldotta a Woodford a kávényomokat, úgy 3-4 centi magasan :))
Aztán az előbb bejött Dez egy daliával és közölte a főnökkel (oppárdón, a Főnökkel) hogy mától lesz őr a tetőn, ollállá - ahogy a dokink mondta volt pár pohár whiskey-kóla után.
A legény az előírásnak megfelelően jobb kezében vitte a Kalasnyikovot, balban a tele tárat, merugye irodában nyista töltött fegyver, még az kéne hogy itten megbotlik aztán lekaszáljon valakit, vagy valamit. Jól orrba is nyomnám :)
Erről Charlie, a máltai barátom mondása jut eszembe: ha otthonról jövünk és lezuhan a gép, semmi gond, pihentünk, élveztük az életet eleget.
Az a kitolás ha hazafelé zuhan le, itt szívtunk a sivatagban hat hetet, mennénk bele a jóba és tessék, legfeljebb annyit tudunk mondani, hogy basszameg a vörös seggű ördög, vagy még annyit sem. :)
Egyelőre nem tudjuk mi az oka a tetőre telepített puskásembernek, de a papucsot odatámasztom este az ágy mellé, oszt nagyon fültövön csapom azt, aki a jelszót nem tudja és megpróbál belépni az ajtón! :)
Kis éji dal...
Emlék vagy valóság?
A .44-es Taurus magnum mély dördülései, hatalmas villanásai, csuklót csavaró fölfelé ugrása, istentelen hátrarúgása, az öt lövéses sorozatok utáni égett lőpor sza... illata a levegőben, kicsit édeskés, kicsit kesernyés, orrodba tapadós...
A lőtérről kilépve csendes alkonyat fogadott.
Aztán a pályán ráálltam pontosan százra, légkondi kikapcsolva, minden ablak lehúzva, tető kinyitva, 25 fok és a százezerrel dübörgõ Tankcsapda:
Szabadon...
Nem volt egyszerű százon tartani a 200 lovat, de sikerült és élveztem ahogy a hajamat borzolja a könnyű menetszél.
A Hold párától piszkoshalványnarancs sarlója hol a sztráda jobb-, hol a bal oldalán lebegett, pontosan egy tenyérnyire a horizonttól - tudom, megmértem.
Szórakozottan néztem a mellettem elhúzó kocsikat, mosolyogtam, mert láttam az időt. Úgy gondoltam, hogy azért rohant mindenki, mert időt akart nyerni, közben pedig nem is tudtak arról, hogy épp most veszítik el. Azt is, és a csillagokat is.
Mert ha valaki 170 fölött száguldozik akkor nincs ideje arra hogy felnézzen, az útra kell koncentrálnia de nagyon... időt nyer, miközben időt veszít, jó ez így, hiszen egyensúlynak kell lennie.
Mivel lelassítottam az időt, most nyugodtan szemlélődhettem, magamba szívhattam az este minden csodáját, fényét, illatát. Az előttem haladó kocsik piros kétsoros gyöngyfűzérként ragyogtak a sötétben, a szembejövõk pedig szemkápráztató ezüst füzért alkottak ameddig a szem ellátott. Frissen kaszált fű illata csapta meg néha az orrom, valahol Székesfehérvár alatt pedig épp a sütőből kivett porcukros fahéjjas tekercset is éreztem.
Aztán balra fordulva megpillantottam egy csillagot, hát felnéztem a nyitott tetõablakon keresztül az égre, és igen, ott ragyogtak, ott sziporkázott mindegyik mint akkor, valamikor régesrég...
Hm... fenn a Lővérekben... érezni a fű illatát, hallgatni a tücsköket és az éjszaka neszeit, miközben hanyatt fekszel a hálózsákban, két karod a párna és lassan rád ereszkedik az éjfél utáni hűvös pára, megborzongat egy pillanatra, ugyanakkor olyan érzéssel tölt el mintha otthon lennél, jó meleg kandalló mellett, forró teát szürcsölve egy téli estén...
Élvezni ezt a kettős érzést és elmerülni a távoli és mégis oly közeli csillagokban, lélekkell végigtapogatni a tejutat, minden zeg-zugába bepillantani, minden apró részletébe belefeledkezni, álmodni, felemelkedni ...
Hm... zene...
A lőtérről kilépve csendes alkonyat fogadott.
Aztán a pályán ráálltam pontosan százra, légkondi kikapcsolva, minden ablak lehúzva, tető kinyitva, 25 fok és a százezerrel dübörgõ Tankcsapda:
Szabadon...
Nem volt egyszerű százon tartani a 200 lovat, de sikerült és élveztem ahogy a hajamat borzolja a könnyű menetszél.
A Hold párától piszkoshalványnarancs sarlója hol a sztráda jobb-, hol a bal oldalán lebegett, pontosan egy tenyérnyire a horizonttól - tudom, megmértem.
Szórakozottan néztem a mellettem elhúzó kocsikat, mosolyogtam, mert láttam az időt. Úgy gondoltam, hogy azért rohant mindenki, mert időt akart nyerni, közben pedig nem is tudtak arról, hogy épp most veszítik el. Azt is, és a csillagokat is.
Mert ha valaki 170 fölött száguldozik akkor nincs ideje arra hogy felnézzen, az útra kell koncentrálnia de nagyon... időt nyer, miközben időt veszít, jó ez így, hiszen egyensúlynak kell lennie.
Mivel lelassítottam az időt, most nyugodtan szemlélődhettem, magamba szívhattam az este minden csodáját, fényét, illatát. Az előttem haladó kocsik piros kétsoros gyöngyfűzérként ragyogtak a sötétben, a szembejövõk pedig szemkápráztató ezüst füzért alkottak ameddig a szem ellátott. Frissen kaszált fű illata csapta meg néha az orrom, valahol Székesfehérvár alatt pedig épp a sütőből kivett porcukros fahéjjas tekercset is éreztem.
Aztán balra fordulva megpillantottam egy csillagot, hát felnéztem a nyitott tetõablakon keresztül az égre, és igen, ott ragyogtak, ott sziporkázott mindegyik mint akkor, valamikor régesrég...
Hm... fenn a Lővérekben... érezni a fű illatát, hallgatni a tücsköket és az éjszaka neszeit, miközben hanyatt fekszel a hálózsákban, két karod a párna és lassan rád ereszkedik az éjfél utáni hűvös pára, megborzongat egy pillanatra, ugyanakkor olyan érzéssel tölt el mintha otthon lennél, jó meleg kandalló mellett, forró teát szürcsölve egy téli estén...
Élvezni ezt a kettős érzést és elmerülni a távoli és mégis oly közeli csillagokban, lélekkell végigtapogatni a tejutat, minden zeg-zugába bepillantani, minden apró részletébe belefeledkezni, álmodni, felemelkedni ...
Hm... zene...
2013. szeptember 27., péntek
Luxusfluxuskondenzátor
Nem luxuskondenzátor! (Nem is moszkvicsslusszkulcs!!!)
Stefan ügyködött épp valami olyasmin ami arra hajaz, hogy aztán ha elegendő banánhéjat, üres kólásdobozt, csokipapírt és egyéb szemetet pakolunk bele, akkor elteleportáljunk innen egy előre beállított helyre, a megadott időpontban. Legalábbis ez volt a terv, mert tegnapelőtt este óta nincs vízűnk és ez most már kezd kellemetlenné válni.
Legfőképp azért, mert délutánra állítottam be a borotválkozással egybekötött hajmosást, vagy fordítva.
Hordtuk a szemetet, pakoltunk mindent ahogy írva vagyon, a szerkezet prüttyögött, zöld és piros ledek pislogtak bíztatóan (bár a piros nem volt annyira bíztató, de azért azt is annak vettük):
Már ott tartottunk hogy az időpontot és a helyet választjuk ki, amikor -mint rendesen- beütött a krach (nem a film, azt eléggé lehúzták). Illatokat éreztünk. Csábos illatokat. Naggggyon csábos illatokat...
Elszaladtam hát meglesni és mit ad az ég?! Namit?!!! BBQ lesz csirkéből, birgéből éééééés -tadadadaaaaam!- halból (valami istentelenül isteni pácolással):
Még időben leállítottuk a teleportálási előkészületeket, hiszen egyhangú döntés született: maradunk! :)
A luxusfluxuskondenzátor persze nem kért a halból, ellenben hosszan motyogott magában az utazásról, kissé duzzogó felharmónikusokkal.
Annyit értettünk belőle csak, hogy "na majd legközelebb bekaphatjátok".
Persze ügyet sem vetettünk rá, kihúztuk a villanydrótot, rácsuktuk a fedelet és szaladtunk illatolni, csodásítani: hal!
(Egyébként pedig időrengés lehetett, mert ma vettem észre azt, hogy elcsúsztak a napok: csütörtök helyett pénteket írunk!)
Na, azért utazunk ám az időben: sej!
Stefan ügyködött épp valami olyasmin ami arra hajaz, hogy aztán ha elegendő banánhéjat, üres kólásdobozt, csokipapírt és egyéb szemetet pakolunk bele, akkor elteleportáljunk innen egy előre beállított helyre, a megadott időpontban. Legalábbis ez volt a terv, mert tegnapelőtt este óta nincs vízűnk és ez most már kezd kellemetlenné válni.
Legfőképp azért, mert délutánra állítottam be a borotválkozással egybekötött hajmosást, vagy fordítva.
Hordtuk a szemetet, pakoltunk mindent ahogy írva vagyon, a szerkezet prüttyögött, zöld és piros ledek pislogtak bíztatóan (bár a piros nem volt annyira bíztató, de azért azt is annak vettük):
Már ott tartottunk hogy az időpontot és a helyet választjuk ki, amikor -mint rendesen- beütött a krach (nem a film, azt eléggé lehúzták). Illatokat éreztünk. Csábos illatokat. Naggggyon csábos illatokat...
Elszaladtam hát meglesni és mit ad az ég?! Namit?!!! BBQ lesz csirkéből, birgéből éééééés -tadadadaaaaam!- halból (valami istentelenül isteni pácolással):
Még időben leállítottuk a teleportálási előkészületeket, hiszen egyhangú döntés született: maradunk! :)
A luxusfluxuskondenzátor persze nem kért a halból, ellenben hosszan motyogott magában az utazásról, kissé duzzogó felharmónikusokkal.
Annyit értettünk belőle csak, hogy "na majd legközelebb bekaphatjátok".
Persze ügyet sem vetettünk rá, kihúztuk a villanydrótot, rácsuktuk a fedelet és szaladtunk illatolni, csodásítani: hal!
(Egyébként pedig időrengés lehetett, mert ma vettem észre azt, hogy elcsúsztak a napok: csütörtök helyett pénteket írunk!)
Na, azért utazunk ám az időben: sej!
2013. szeptember 26., csütörtök
Night in white satin
Ma ismét találtak pár cuccot a terepen az aknakutatók, többek között egy ilyen 82mm-es aknavető gránátot. Ilyet próbáltak Afganisztánba Lui fejére pottyantani, de 100m-re elvétették:
Néha beindul a vezérhangya és akkor kiengedi az ember a gőzt. Néha egyszerre indul be mindenkinél, vagy egyvalakinél beindul és aztán jön a láncreakció, mindegy is, az eredmény ugyanaz: feje tetejére áll a világ.
Azzal kezdődött hogy az operation meeting után -ahol kiderült hogy elég nagy nyomás alatt van mindenki ok miatt- Uros kinyitotta a slivovicás palackot és rendesen kiadagolta a poharakba, bögrékbe, csajkákba a matériát. Ütött mint állat. Aztán Stefan elővezette a Basil által leszállított Heinekeneket, majd beindult a batyusbuli, ki mit hozott otthonról.
Került szerb füstölt sonka*, horvát házi paprikás kolbász**, svájci sajt***, brazil szárított marha****, mexikói tequila*****, lett ricsaj, kimitszeret, hogyankészül, melyikalegbüdösebb, ésígytovább. Egyedül az első számú és a második számú téma nem került terítékre. Ki tudja miért... :)
Rám pedig várt még pár Garmin, türelmesen:
Most pedig... reggeli ébredezés kávé mellett, és:
* isteni
** issteni
*** isssteni
**** issssteni
***** isssssteni :)
Néha beindul a vezérhangya és akkor kiengedi az ember a gőzt. Néha egyszerre indul be mindenkinél, vagy egyvalakinél beindul és aztán jön a láncreakció, mindegy is, az eredmény ugyanaz: feje tetejére áll a világ.
Azzal kezdődött hogy az operation meeting után -ahol kiderült hogy elég nagy nyomás alatt van mindenki ok miatt- Uros kinyitotta a slivovicás palackot és rendesen kiadagolta a poharakba, bögrékbe, csajkákba a matériát. Ütött mint állat. Aztán Stefan elővezette a Basil által leszállított Heinekeneket, majd beindult a batyusbuli, ki mit hozott otthonról.
Került szerb füstölt sonka*, horvát házi paprikás kolbász**, svájci sajt***, brazil szárított marha****, mexikói tequila*****, lett ricsaj, kimitszeret, hogyankészül, melyikalegbüdösebb, ésígytovább. Egyedül az első számú és a második számú téma nem került terítékre. Ki tudja miért... :)
Rám pedig várt még pár Garmin, türelmesen:
Most pedig... reggeli ébredezés kávé mellett, és:
* isteni
** issteni
*** isssteni
**** issssteni
***** isssssteni :)
2013. szeptember 24., kedd
Csak egy nap
halk...
egyre hangosabb...
belép a dob dam, dam, dam, dam...
Oh the heads that turn...
Make my back burn
And those heads that turn...
Make my back, make my back burn...
Itt már fölveszem a telóm, Oscar az, ott állnak a 7-es vonalon hogy kitűzzék a műszernek a vibró referencia pontot, de az aknakutatók még nem tűntek föl. Az órámra pillantok, 6:40, na a reggelit lekéstem - fut át rajtam. Megnyugtatom, hívom Hannát (Barbara nincs itt... sem Tom és Jerry... jééé, talán kurd volt a jóember?) mert tudom hogy vele ott toporog egy csapat a Ronco-tól, átirányítás, megérti, mennek. Oscar again, jönnek, nyugi, várj, mire befejezném már látja őket a kavicsos úton zötyögni.
Gyorsan leteszem, mielőtt belekezdene a guetemalai tirádába. Nagyon szép a hely ahol él a folyóparton, egy hatalmas híd ível át ott a Rio Dolce-n (Rio Dulce-nak írja a net) mielőtt az (újabb) tóvá szélesedne, ott a kis sziget a rengeteg madárral amiről a nevét kapta és az óceán csak 30 perc innen:
Beleugrok a cuccomba, beleszóróm a mokkát a bögrémbe, irány az ebédlő forró vízért és falni valami könnyűt, valami sósat, valami édeset, valami egyszerűt. Upsz, 6 legény ül a sorba rakott székeken, okítás folyik épp, új segéderő érkezett kivenni részét a történelem eme szeletkéjéből.
Óvatosan leellenőrzöm a szamovárt mert ma nem jegeskávéra vágyom, oké, forró, zutty a bögrébe, elosonok hátra egy doboz Kiri sajttal és török egy kis kenyérkét a barnásából.
Közben szünet az okításban, kérdezem a srácokat -hála annak a marxista istennek mindegyik fiatal, huszas éveinek elején járhat- beszéli-é az angolt valamelyikük, vigyorogva rázzák a fejüket, no nem baj, a számokat ismerjék az nekünk elég lesz.
Hét óra alig múlt és beindulnak az események: a falu -a másik ahonnan lőni akartak ránk és eddig nono zóna volt- megegyezett valamilyen formában a biztonságiakkal és mehetnek a fiúk scoutolni most azonnal, minden átszerveződik, telefonok, rádió hívások, egyeztetés, piff-paff-bumm!
Hirtelen minden a helyére kerül... Erről beszéltem tegnap, nem? :D (Ráadásul Oscar is marad úgy, hogy szólnom sem kellett, haha, intéződik, intéződik minden ahogy kell, a galaxis fordul, lassan/gyorsan ahogy kell, örvények, fekete lyukak, csillagködök, csillagok, bolygók, lények és emberlények, om mani padme hum, nyíííha :))*
És ez most zene:
*Ezt elég ha mi értjük :)
2013. szeptember 23., hétfő
Levél (rövid)
Kedves Légy!
Megértem hogy szeretsz, ezért libbensz hol a kézfejemre, hol a karomra, hol az arcomra, az orromra, aztán megint a kezemre és így tovább, gyengéden érintgetve, csiklandozva, de még egy ilyen akció és úgy baszlak pofán az idekészített szép piros nyelű légycsapóval, hogy aztán a kutyaszart sem fogod élvezni soha, de soha többé.
Ugyanez vonatkozik a kávés bögrémre, a laptopomra, az idekészített narancsra és egyáltalán, az egész másfél méteres körzetemre.
Van nekem szerelmetes szerelmem, ebbe a körbe csak Ő léphet be, csak Ő érinthet, csak Ő..., remélem értve vagyok.
És most (Snatch, a kocsmai jelenetből): Now...fuck off!!!
Zene!
Megértem hogy szeretsz, ezért libbensz hol a kézfejemre, hol a karomra, hol az arcomra, az orromra, aztán megint a kezemre és így tovább, gyengéden érintgetve, csiklandozva, de még egy ilyen akció és úgy baszlak pofán az idekészített szép piros nyelű légycsapóval, hogy aztán a kutyaszart sem fogod élvezni soha, de soha többé.
Ugyanez vonatkozik a kávés bögrémre, a laptopomra, az idekészített narancsra és egyáltalán, az egész másfél méteres körzetemre.
Van nekem szerelmetes szerelmem, ebbe a körbe csak Ő léphet be, csak Ő érinthet, csak Ő..., remélem értve vagyok.
És most (Snatch, a kocsmai jelenetből): Now...fuck off!!!
Zene!
2013. szeptember 22., vasárnap
Bolero
Pár hónapja megejtették a kötelező HIV tesztet és azután megkaptam a rezindens kártyám, nem kell már vízum, jöhetek-mehetek Isten hírével (egyelőre semmi hír tőle, de ki tudja, hátha...).
Ma pedig drogtesztre lettem önként kijelölve, jelentem negatív az eredmény (legalábbis a gyorscsíkok azt mutatták, a labor később jön majd).
Persze hogy az, hiszen nem olvasok otthoni híreket (na jó, szőr mentén azért, de mielőtt elszállna az agyam, abbahagyom). Tuti telenyomnám magam minden szarral attól az eszement tombolástól ami otthon megy...
No, erről ennyi elég is, azt hiszem. Illetve még valami: már csak a terhességi teszt hiányzik és komplett vagyok :)
Egy bögre forró csoki hamár Aklü úgy írt róla, és mivel a net szokás szerint vacakol, ma este mozi.
Zenével :)
Ma pedig drogtesztre lettem önként kijelölve, jelentem negatív az eredmény (legalábbis a gyorscsíkok azt mutatták, a labor később jön majd).
Persze hogy az, hiszen nem olvasok otthoni híreket (na jó, szőr mentén azért, de mielőtt elszállna az agyam, abbahagyom). Tuti telenyomnám magam minden szarral attól az eszement tombolástól ami otthon megy...
No, erről ennyi elég is, azt hiszem. Illetve még valami: már csak a terhességi teszt hiányzik és komplett vagyok :)
Egy bögre forró csoki hamár Aklü úgy írt róla, és mivel a net szokás szerint vacakol, ma este mozi.
Zenével :)
Aludni úgysem lehet
Gondoltam, ideje a blog címéről is írni. Nem más az, mint az egyik nagyonkedvenc könyvem, amely így kezdődik:
Akkor délután még nem sejtettem, hogy a föld néhány kurta napon belül újabb sírgödörré válik. Kár, hogy nem kaphattam el a golyót a levegőben, nem tehettem vissza a .22-es puska csövébe, kár, hogy nem pöröghetett vissza a csőben a töltényűrbe, nem bújhatott vissza a hüvelyébe, mintha sose lőtték volna ki, sőt be se töltötték volna a puskába.
Bárcsak visszakerült volna az a töltény a dobozba a többi negyvenkilenc öccse meg húga mellé, a doboz meg a fegyverkereskedés polcára, bárcsak elballagtam volna az előtt a bolt előtt azon az esős februári délután, bárcsak sose mentem volna be.
De jó lenne, ha golyók helyett hamburgerre fájt volna a fogam. A fegyverkereskedés mellett volt egy étterem. Kiváló hamburgereket árultak, de én nem voltam éhes.
Most már egész életemben erre a hamburgerre fogok gondolni. Ott ülök a pultnál, kezemben a hamburger, és könnyek fognak csurogni az arcomon. A pincérnő elfordítja a fejét, mert nem szeret síró gyerekeket látni, akik hamburgert esznek, és különben sem akar zavarba hozni.
Én vagyok az egyetlen vendég az egész étteremben.
A pincérnőnek már csak ez hiányzott.
Van neki gondja bőven.
A fiúja faképnél hagyta a múlt héten egy vörös hajú chicagói lány miatt. Ez már másodszor történt meg vele az idén. Elhinni is alig akarja. Ez nem lehet véletlen. Hány vörös hajú lány van Chicagóban?
Fog egy rongyot, és letöröl egy képzeletbeli foltot a pult túlsó végén, valamit, amit képzeletben kilöttyintettek. Én meg folytatom ezt a történetet:
Hogy el ne fújja mind a szél
Por... amerikai... por
Ez pedig: zene
Akkor délután még nem sejtettem, hogy a föld néhány kurta napon belül újabb sírgödörré válik. Kár, hogy nem kaphattam el a golyót a levegőben, nem tehettem vissza a .22-es puska csövébe, kár, hogy nem pöröghetett vissza a csőben a töltényűrbe, nem bújhatott vissza a hüvelyébe, mintha sose lőtték volna ki, sőt be se töltötték volna a puskába.
Bárcsak visszakerült volna az a töltény a dobozba a többi negyvenkilenc öccse meg húga mellé, a doboz meg a fegyverkereskedés polcára, bárcsak elballagtam volna az előtt a bolt előtt azon az esős februári délután, bárcsak sose mentem volna be.
De jó lenne, ha golyók helyett hamburgerre fájt volna a fogam. A fegyverkereskedés mellett volt egy étterem. Kiváló hamburgereket árultak, de én nem voltam éhes.
Most már egész életemben erre a hamburgerre fogok gondolni. Ott ülök a pultnál, kezemben a hamburger, és könnyek fognak csurogni az arcomon. A pincérnő elfordítja a fejét, mert nem szeret síró gyerekeket látni, akik hamburgert esznek, és különben sem akar zavarba hozni.
Én vagyok az egyetlen vendég az egész étteremben.
A pincérnőnek már csak ez hiányzott.
Van neki gondja bőven.
A fiúja faképnél hagyta a múlt héten egy vörös hajú chicagói lány miatt. Ez már másodszor történt meg vele az idén. Elhinni is alig akarja. Ez nem lehet véletlen. Hány vörös hajú lány van Chicagóban?
Fog egy rongyot, és letöröl egy képzeletbeli foltot a pult túlsó végén, valamit, amit képzeletben kilöttyintettek. Én meg folytatom ezt a történetet:
Hogy el ne fújja mind a szél
Por... amerikai... por
Ez pedig: zene
2013. szeptember 21., szombat
Ma este
A zenéhez megy a szöveg.
Vagy fordítva?
Valamikor 2007-ben történt, Algéria, Szahara.
Délután egy óra óta homokvihar tombol.
Mi 12 után 10 perccel értünk be, gyönyörű napsütésben vakító kék ég alatt. Harcoltunk egy háromnegyed órás defekttel, két emelő, három kocsi, lapátok, deszkák, jackplate-ek, bevetettünk mindent ami csak akadt. Közben kétszer leszaladt a Land Cruiser az emelőkről, bummbele a homokba, de végül egy csavar hiányával begurultunk a táborba, ahol Mr. Beef Wellington fogadott minket az ebédlőben.
Mindenki beért szerencsésen, aztán az irodai forgófotelben (vagy ban) fekve, (láb az asztalon keresztbevetve, elvégre ez egy amerikai csoport) hallgattuk Joernnel (aki finn amerikai vezető geofizikus, és nálam rekedt 1 órakkor, mert átjött egyeztetni a kihelyezett pontokat) a szél hangjait, billegtünk a konténerrel együtt. Aztán valahogy bebugyolálta magát egy arab fejvédőnek kinevezett méter széles zöld vászon csíkkal, amivel a plottert védem úgy ahogy a por ellen, és eltántorgott az örvénylő kavargásban nyugati irányban, én pedig végighallgattam négy Led Zeppelin CD-t.
(Mellesleg eredeti funkcióját tekintve az a zöld vászon egy arab fejfedő volt, melynek célja az arc, fej, nyak por elleni védelme :))
A hat órai meetingre átküzdöttem magam a 15 méteren a főnöki trélerbe, és wáóó, megérkeztek Mars és Raider (vagy az mostmár Twix?) urak, aztán sörről is rebegtek a fiúk, de ma nem lesz kiülés a bárba, pedig Montananak szülinapja van, és megígértem, hogy kitekerjük a Chivas nyakát. Azt még az egyik arab srácnak hoztam, aki a Ramadan végét szerette volna méltóképpen (hehe, na igen) megünnepelni, de közben meghalt az édesapja, szóval így ránk maradt...
Mostanra már kezdett kényelmetlenné válni a hajamban a több napos gipszpor melyet a homok alól kavar elő a szél, de az előbb sikerült eljutnom a fürdőbe (25-30 méter). Jó szokásomhoz híven a konténerek mögötti homályban osontam, és hát basszus a papucs nem a legjobb ilyenkor a szél emelte homokbuckákon, de sebaj jó ninja nem taknyol el csak azért, mert sötét van :)
Persze a szél is alábbhagyott vagy 20 perce, még fúj, de már nem emelgeti a képembe a homokot, csak olyan térd magasságban dolgozgat.
Egyébként a tábor csodás olyan estéken, amikor nincs vihar:
Most pedig frissen mosott haj illata (eh, sampon illata) tölti be a helyet és Fleetwood Mac szól és Axe deo illat és a béjb énekli azon a bársonyos hangján és fekete CK illata, hogy
Oh, Thunder only happens when its raining
Players only love you when theyre playing
Say... women... they will come and they will go
When the rain washes you clean... youll know
Holnap kimegyünk újra a flycamp tervezett területén kijelölni a lakókocsik, konyha, generátorok, orvosi tréler, üzemanyag, víz, meg az ördög tudja még micsodának a helyét, hogy pár nap múlva amikor költözik a fél tábor, akkor a vontatók rögtön mindent a megfelelő pozicióba tudjanak húzni.
Hát...., time to bed.
Ez meg hadd szóljon....
Dreams of loneliness...
Like a heartbeat... drives you mad...
In the stillness of remembering what you had...
And what you lost...
And what you had...
Átváltott Foreignerre, I wanna know what love is, hát akkor erre alszunk el...
And what you lost...
Vagy fordítva?
Valamikor 2007-ben történt, Algéria, Szahara.
Délután egy óra óta homokvihar tombol.
Mi 12 után 10 perccel értünk be, gyönyörű napsütésben vakító kék ég alatt. Harcoltunk egy háromnegyed órás defekttel, két emelő, három kocsi, lapátok, deszkák, jackplate-ek, bevetettünk mindent ami csak akadt. Közben kétszer leszaladt a Land Cruiser az emelőkről, bummbele a homokba, de végül egy csavar hiányával begurultunk a táborba, ahol Mr. Beef Wellington fogadott minket az ebédlőben.
Mindenki beért szerencsésen, aztán az irodai forgófotelben (vagy ban) fekve, (láb az asztalon keresztbevetve, elvégre ez egy amerikai csoport) hallgattuk Joernnel (aki finn amerikai vezető geofizikus, és nálam rekedt 1 órakkor, mert átjött egyeztetni a kihelyezett pontokat) a szél hangjait, billegtünk a konténerrel együtt. Aztán valahogy bebugyolálta magát egy arab fejvédőnek kinevezett méter széles zöld vászon csíkkal, amivel a plottert védem úgy ahogy a por ellen, és eltántorgott az örvénylő kavargásban nyugati irányban, én pedig végighallgattam négy Led Zeppelin CD-t.
(Mellesleg eredeti funkcióját tekintve az a zöld vászon egy arab fejfedő volt, melynek célja az arc, fej, nyak por elleni védelme :))
A hat órai meetingre átküzdöttem magam a 15 méteren a főnöki trélerbe, és wáóó, megérkeztek Mars és Raider (vagy az mostmár Twix?) urak, aztán sörről is rebegtek a fiúk, de ma nem lesz kiülés a bárba, pedig Montananak szülinapja van, és megígértem, hogy kitekerjük a Chivas nyakát. Azt még az egyik arab srácnak hoztam, aki a Ramadan végét szerette volna méltóképpen (hehe, na igen) megünnepelni, de közben meghalt az édesapja, szóval így ránk maradt...
Mostanra már kezdett kényelmetlenné válni a hajamban a több napos gipszpor melyet a homok alól kavar elő a szél, de az előbb sikerült eljutnom a fürdőbe (25-30 méter). Jó szokásomhoz híven a konténerek mögötti homályban osontam, és hát basszus a papucs nem a legjobb ilyenkor a szél emelte homokbuckákon, de sebaj jó ninja nem taknyol el csak azért, mert sötét van :)
Persze a szél is alábbhagyott vagy 20 perce, még fúj, de már nem emelgeti a képembe a homokot, csak olyan térd magasságban dolgozgat.
Egyébként a tábor csodás olyan estéken, amikor nincs vihar:
Most pedig frissen mosott haj illata (eh, sampon illata) tölti be a helyet és Fleetwood Mac szól és Axe deo illat és a béjb énekli azon a bársonyos hangján és fekete CK illata, hogy
Oh, Thunder only happens when its raining
Players only love you when theyre playing
Say... women... they will come and they will go
When the rain washes you clean... youll know
Holnap kimegyünk újra a flycamp tervezett területén kijelölni a lakókocsik, konyha, generátorok, orvosi tréler, üzemanyag, víz, meg az ördög tudja még micsodának a helyét, hogy pár nap múlva amikor költözik a fél tábor, akkor a vontatók rögtön mindent a megfelelő pozicióba tudjanak húzni.
Hát...., time to bed.
Ez meg hadd szóljon....
Dreams of loneliness...
Like a heartbeat... drives you mad...
In the stillness of remembering what you had...
And what you lost...
And what you had...
Átváltott Foreignerre, I wanna know what love is, hát akkor erre alszunk el...
And what you lost...
Wonderful tonight
Tegnap péntek, az ugye hétvége itt, ebédidőben -miközben szorgosan böködtem a villámra a sárgarépauborkaparadicsomfokhagymaszársalátacsíkretek darabkákat, hozzá pedig valami istenien fűszerezett (szerintem a kentucky elbújdokolhat szégyenében) csirkemellet, felsőcombot-, azt hittem óvoda udvaron ricsajoznak a kiskölkök. Mint kicsivel később kiderült, a nagymise zaja keveredett a légkondi zúgásába és amikor kiléptünk a fényre, akkor láttuk is a rengeteg autót a mecset parkolójában.
Este pedig pontosan 6 óra 10 perckor csendül fel az Allah'u akbar, szépen szóló, elnyújtott bariton hangon, onnan, a búzatarlón túlról:
Így aztán vacsora után (feltéve hogy 9 perc alatt végez az ember szépséges, vagy nem annyira szépséges gyereke), ha kiállunk a kapuba akkor szépen hallhatjuk az alkonyodó ég alatt, igaz érteni csak a bevezetőt értem -la illah il el Allah, Mohammed raszul Allah-, mert '92 óta rengeteget hallottam rádióban, élőben, hangszórókon keresztül. Csodálkoznak is az arabul értő, vagy a Koránt ismerő népek, amikor szépen elpapagájolom, ha épp úgy adja a helyzet.
Mivel ma semmi dolgunk (jah, kivéve az eddig tologatott elmaradások himaláját verő halmának talajközelre történő gyalulása, legalábbis elviekben), tegnap este sokáig fenn volt a nép.
Mindenki ügyezett, vagy a családdal, vagy a jútubbal, vagy filmet nézett, vagy tankokat lőtt ki (már ha a ping 200ms alatt volt ugye és nem 6-800, mert akkor csak túrt bele a világba mint a vak vakond, míg vízbe nem szaladt).
Egyszóval, törpölt mindenki nagybuzgón,
amikor...
váratlanul...
hirtelen...
a semmiből...
egyszerre megjelent Stefan mint valami égből alászállt, de enyhén borostás angyal, körberepülte az irodát és mindenki elé lerakott
egy jéghideg...
fél literes...
zöldtüneményes...
dobozos...
Carlsberget...
azám!
Tikkadt szöcskenyájak legelésző hadát képzeljük el, forróság, kiégett kopár szik sarja ameddig a szem ellát és akkor megjelenik ez... fenomennyeinális volt!
Aztán egy lassú, lélekhanghegedűn játszott, hosszú és szerelemhangos beszélgetés (gyönyörű), majd egy halk, az éjszakában úszó dallam zárta a napot.
Szerelmesen...
mint
min
dig
.
Este pedig pontosan 6 óra 10 perckor csendül fel az Allah'u akbar, szépen szóló, elnyújtott bariton hangon, onnan, a búzatarlón túlról:
Így aztán vacsora után (feltéve hogy 9 perc alatt végez az ember szépséges, vagy nem annyira szépséges gyereke), ha kiállunk a kapuba akkor szépen hallhatjuk az alkonyodó ég alatt, igaz érteni csak a bevezetőt értem -la illah il el Allah, Mohammed raszul Allah-, mert '92 óta rengeteget hallottam rádióban, élőben, hangszórókon keresztül. Csodálkoznak is az arabul értő, vagy a Koránt ismerő népek, amikor szépen elpapagájolom, ha épp úgy adja a helyzet.
Mivel ma semmi dolgunk (jah, kivéve az eddig tologatott elmaradások himaláját verő halmának talajközelre történő gyalulása, legalábbis elviekben), tegnap este sokáig fenn volt a nép.
Mindenki ügyezett, vagy a családdal, vagy a jútubbal, vagy filmet nézett, vagy tankokat lőtt ki (már ha a ping 200ms alatt volt ugye és nem 6-800, mert akkor csak túrt bele a világba mint a vak vakond, míg vízbe nem szaladt).
Egyszóval, törpölt mindenki nagybuzgón,
amikor...
váratlanul...
hirtelen...
a semmiből...
egyszerre megjelent Stefan mint valami égből alászállt, de enyhén borostás angyal, körberepülte az irodát és mindenki elé lerakott
egy jéghideg...
fél literes...
zöldtüneményes...
dobozos...
Carlsberget...
azám!
Tikkadt szöcskenyájak legelésző hadát képzeljük el, forróság, kiégett kopár szik sarja ameddig a szem ellát és akkor megjelenik ez... fenomennyeinális volt!
Aztán egy lassú, lélekhanghegedűn játszott, hosszú és szerelemhangos beszélgetés (gyönyörű), majd egy halk, az éjszakában úszó dallam zárta a napot.
Szerelmesen...
mint
min
dig
.
2013. szeptember 20., péntek
Whiskey in the jar
Amikor az emberről este 11 után vékony patakokban ömlik a víz, persze nem vesz tudomást róla, hiszen nyújtott lábbal hever a műanyag kerti székben, a majdnem telihold világítja meg az asztalra állított Chivas Regal palackot, a pohárban a sárgás holdfénnyel keveredett sárgás ital oldja épp a jégkockákat, és amikor eléri majd a tökéletes hőmérsékletet, akkor csűűűűsz, Blago, Stephan és Oscar összecsendíti a sajátját az enyémmel.
Mert erre koccintani kell:
Hogy mi ez? Ez egy kinyomtatott felvétel egy a vibráláskor keletkezett rezgéshullámokról, visszaverődésekről. Látszik kis zaj rajta (pár kilóméterre kavicsbánya üzemel) de az nem számít, egy a lényeg, a geofizikusok szerint jó az anyag.
Szerintem is, bár tuti nem egyre gondolunk most épp, miközben a poharam a hold felé emelem :)
És naná hogy ez szól: Whiskey in the Jar
(Esetleg aki nem komálja a metált, annak legyen itt így e :)
Mert erre koccintani kell:
Hogy mi ez? Ez egy kinyomtatott felvétel egy a vibráláskor keletkezett rezgéshullámokról, visszaverődésekről. Látszik kis zaj rajta (pár kilóméterre kavicsbánya üzemel) de az nem számít, egy a lényeg, a geofizikusok szerint jó az anyag.
Szerintem is, bár tuti nem egyre gondolunk most épp, miközben a poharam a hold felé emelem :)
És naná hogy ez szól: Whiskey in the Jar
(Esetleg aki nem komálja a metált, annak legyen itt így e :)
Zene
Mióta beköltöztünk a villába, szinte folyamatosan ez a műsor:
jobbról: bíp-bíp-bíp-bíp
1 másodperc szünet
válasz balról: beeeep
5 másodperc szünet
jobbról: bíp-bíp-bíp-bíp
1 másodperc szünet
válasz balról: beeeep
5 másodperc szünet
(Pssszt... a szünetmentesek beszélgetnek egymásal)
jobbról: bíp-bíp-bíp-bíp
1 másodperc szünet
válasz balról: beeeep
5 másodperc szünet
.....
Aztán beindul a légkondi jobbra fönt, a szünetmentesek pedig elhallgatnak, visszajött az áram. Kb. 5-7 perc múlva kezdődik minden előről:
Csend, elhallgat a légkondi, majd felélednek a szünetmentesek:
jobbról: bíp-bíp-bíp-bíp
1 másodperc szünet
válasz balról: beeeep
5 másodperc szünet
.....
Ezért aztán a légkondi nem tudja rendesen lehűteni az irodát, többnyire ülünk itt mint görögdinnye az édes levében.
Bezzeg a szobában, ott 16 fokon nyomja a képembe a hideget (elem kellene a távirányítóba), ez a kettő aztán tornáztatja az immunrendszert rendesen.
Na most vagy énekeljük azt hogy Kurdisztán, Kurdisztán te csodás!... vagy fransziázzunk :)
jobbról: bíp-bíp-bíp-bíp
1 másodperc szünet
válasz balról: beeeep
5 másodperc szünet
jobbról: bíp-bíp-bíp-bíp
1 másodperc szünet
válasz balról: beeeep
5 másodperc szünet
(Pssszt... a szünetmentesek beszélgetnek egymásal)
jobbról: bíp-bíp-bíp-bíp
1 másodperc szünet
válasz balról: beeeep
5 másodperc szünet
.....
Aztán beindul a légkondi jobbra fönt, a szünetmentesek pedig elhallgatnak, visszajött az áram. Kb. 5-7 perc múlva kezdődik minden előről:
Csend, elhallgat a légkondi, majd felélednek a szünetmentesek:
jobbról: bíp-bíp-bíp-bíp
1 másodperc szünet
válasz balról: beeeep
5 másodperc szünet
.....
Ezért aztán a légkondi nem tudja rendesen lehűteni az irodát, többnyire ülünk itt mint görögdinnye az édes levében.
Bezzeg a szobában, ott 16 fokon nyomja a képembe a hideget (elem kellene a távirányítóba), ez a kettő aztán tornáztatja az immunrendszert rendesen.
Na most vagy énekeljük azt hogy Kurdisztán, Kurdisztán te csodás!... vagy fransziázzunk :)
2013. szeptember 19., csütörtök
Vicces :)
Mint kiderült a falu nem ezer dollárt követelt, hanem százezret akartak azért hogy 1-2 napig a vályogputrik között kanyarogjon egy durván 2cm átmérőjű és semmire nem veszélyes kábel, valamint ott csücsüljenek a gyereköklömnyi, talajba szúrt geofonok.
- Különben oda aztán be nem megyünk! - vette elő viharvert puskáját a szakállas öreg.
- Jóvan papa, csak nyugalom me' ráejti a lábára azt a darab vasat oszt leesik a köröm a nagylábujjárú, heee!
Nohátakkor, vonal vége levágva, a falutól 200m-re kezdünk oszt jónapot! Mellesleg ennek örülök, mert nem volt egyszerű kitűzni a vibró pontokat és neccessé volt a kimaradó (nem vibrálható) pontok száma, geofizikusügyileg.
Végre valahára eldördül ma az első lövés ami jelen esetben nem durranást jelent (a lövés a régi időkből maradt fenn, amikor még robbanóanyaggal keltették a rezgéseket). A vibrók egymás mögött állnak és teljesen egy ütemre püfölik a talajt 10 másodpercen át, négyszer. Minden egyes vibrálás (Mózes meg nem írt könyvében sweep-ként emlegeti) 8HZ-ről indul és felfut 72Hz-re, majd előre gurulnak 50 métert miután végeztek egy ponton, és ott is leengedik a lapot, vibrálás, szünet, vibrálás, szünet, namégkétszer, lap fel, gurulás... Ezen ügyködnek egész nap, dombra fel, völgybe le, ahol lehet nyílegyenesen ahogy a brigádjaim, - A FIÚK- kitűzték a pontokat. Este aztán a pénztárgép csenget nekünk, azt mondja ding-ding és leperkál... öö... ööö... xxxxx dollárt*.
Geofizikusok... mi most Stefant kaptuk aki svájci, és naná hogy van hóbortja. Az íróasztala (egyben irodája melyet a hátsó kijárathoz vezető folyosón rendezett be) mellett ott gubbaszt egy szerencsehozó cica. Mindene megvan ahhoz hogy szerencsehozó legyen, vékony piros nyakörv aranymedállal, és valami kínai írást tart a hasa előtt. A szőre is arany színű, mint minden rendes szerencsohozó macseknak, gondolom én.
Nem csak ücsörög és bámulja a világot nagy bölcsen, de a bal mancsával folyamatosan integet is :)
Hogy miként hoz szerencsét, ne firtassuk... épp elég hogy nem alulról lengeti a karját, feltartott középső ujjal. :)
És most..... egy klassssszikus, hehe :)
Oh, még valami... köszönöm Gareth a kávét amit az imént kutyultál! :)
*Az első x az 4-gyel helyettesítendő, a többi nem fontos.
- Különben oda aztán be nem megyünk! - vette elő viharvert puskáját a szakállas öreg.
- Jóvan papa, csak nyugalom me' ráejti a lábára azt a darab vasat oszt leesik a köröm a nagylábujjárú, heee!
Nohátakkor, vonal vége levágva, a falutól 200m-re kezdünk oszt jónapot! Mellesleg ennek örülök, mert nem volt egyszerű kitűzni a vibró pontokat és neccessé volt a kimaradó (nem vibrálható) pontok száma, geofizikusügyileg.
Végre valahára eldördül ma az első lövés ami jelen esetben nem durranást jelent (a lövés a régi időkből maradt fenn, amikor még robbanóanyaggal keltették a rezgéseket). A vibrók egymás mögött állnak és teljesen egy ütemre püfölik a talajt 10 másodpercen át, négyszer. Minden egyes vibrálás (Mózes meg nem írt könyvében sweep-ként emlegeti) 8HZ-ről indul és felfut 72Hz-re, majd előre gurulnak 50 métert miután végeztek egy ponton, és ott is leengedik a lapot, vibrálás, szünet, vibrálás, szünet, namégkétszer, lap fel, gurulás... Ezen ügyködnek egész nap, dombra fel, völgybe le, ahol lehet nyílegyenesen ahogy a brigádjaim, - A FIÚK- kitűzték a pontokat. Este aztán a pénztárgép csenget nekünk, azt mondja ding-ding és leperkál... öö... ööö... xxxxx dollárt*.
Geofizikusok... mi most Stefant kaptuk aki svájci, és naná hogy van hóbortja. Az íróasztala (egyben irodája melyet a hátsó kijárathoz vezető folyosón rendezett be) mellett ott gubbaszt egy szerencsehozó cica. Mindene megvan ahhoz hogy szerencsehozó legyen, vékony piros nyakörv aranymedállal, és valami kínai írást tart a hasa előtt. A szőre is arany színű, mint minden rendes szerencsohozó macseknak, gondolom én.
Nem csak ücsörög és bámulja a világot nagy bölcsen, de a bal mancsával folyamatosan integet is :)
Hogy miként hoz szerencsét, ne firtassuk... épp elég hogy nem alulról lengeti a karját, feltartott középső ujjal. :)
És most..... egy klassssszikus, hehe :)
Oh, még valami... köszönöm Gareth a kávét amit az imént kutyultál! :)
*Az első x az 4-gyel helyettesítendő, a többi nem fontos.
2013. szeptember 18., szerda
As expected...
Great! Akarom mondani, fasza. Tegnap megkaptuk az első fenyegetést, ha arra járunk esetleg, a falu vezetése nem garantálja azt, hogy nem lőnek ránk. Este Gee-nek megemlítettem, mi lenne ha éjszaka meglátogatnánk őket? Vagy pár sniper odatelepülne a környező dombokra? Esetleg ha kaphatnék egy 120-as aknavetőt... Egyetértett.
Így aztán ma hajnaltól a délnyugati rész no-no zóna lett big time, esmét megerősítve a szabályt, miszerint az egerek és emberek legnagyobb tervei rendszerint füstbe mennek. Valamint a dominó elv: borult a napi terv a geodéta brigádoknál, a line clearance brigádnál (dózer, ami a vibróknak utat gyárt a sivatagban) a scouting csapatnál (ők derítik fel a bonyás részeket ahol esetleg módosítani kell a vonalat ok miatt) és ezzel együtt az aknakutatóknál is. A barátinak mondott faluból kihúzták a már telepített kábeleket és geofonokat, de mint kiderült ezer dodóért boldogan hagyják hogy azt csináljunk amit akarunk. Kedves népek :)
A fentiek miatt korán kelés, átszervezés, új file generálás, feltöltés, mifene ejtődött meg, mire eljutottam az ebéd... ööö most reggelizőbe, addigra a kenyér elfogyódott valahogy, így a két tükörtojás mellé Kiri sajtot csipegettem. Nem volt ugyanaz, mint friss bagettel.
Hab a tortán hogy 21-én választások lesznek itt, repülőtér zárva 24 órán át, utak blokkolva úgyszintén (21-22-én), na mondom, ezek megszervezik :) Szerencsére közelben a folyó, kiülünk majd a 39 fokban, szívjuk magunkba a napot mint gyík a farakáson, aztán lehet horgászni is, vagy hozatunk pizzát meg sört, ilyesmi (persze ez is csak terv ám :))
Most pedig: lazújjunk!
Így aztán ma hajnaltól a délnyugati rész no-no zóna lett big time, esmét megerősítve a szabályt, miszerint az egerek és emberek legnagyobb tervei rendszerint füstbe mennek. Valamint a dominó elv: borult a napi terv a geodéta brigádoknál, a line clearance brigádnál (dózer, ami a vibróknak utat gyárt a sivatagban) a scouting csapatnál (ők derítik fel a bonyás részeket ahol esetleg módosítani kell a vonalat ok miatt) és ezzel együtt az aknakutatóknál is. A barátinak mondott faluból kihúzták a már telepített kábeleket és geofonokat, de mint kiderült ezer dodóért boldogan hagyják hogy azt csináljunk amit akarunk. Kedves népek :)
A fentiek miatt korán kelés, átszervezés, új file generálás, feltöltés, mifene ejtődött meg, mire eljutottam az ebéd... ööö most reggelizőbe, addigra a kenyér elfogyódott valahogy, így a két tükörtojás mellé Kiri sajtot csipegettem. Nem volt ugyanaz, mint friss bagettel.
Hab a tortán hogy 21-én választások lesznek itt, repülőtér zárva 24 órán át, utak blokkolva úgyszintén (21-22-én), na mondom, ezek megszervezik :) Szerencsére közelben a folyó, kiülünk majd a 39 fokban, szívjuk magunkba a napot mint gyík a farakáson, aztán lehet horgászni is, vagy hozatunk pizzát meg sört, ilyesmi (persze ez is csak terv ám :))
Most pedig: lazújjunk!
2013. szeptember 17., kedd
Föltámadott az ember
Vagy visszatért, vagy reinkarnálódott, vagy mifene az a reggeli kóválygófejes ...-ra/re* ébredés, melynek során a valóságnak hitt tárgyak, fények, madarak, legyek és emberek újra körülveszik. Szemeket most már nyitva tartani próbálva elszínuszgörbézik az ebédlőbe valahogy, lekűzdve az útjába kerülő akadályokat úgymint ajtó, forduló jobbra, nappali/iroda (g'móning Tim, móning Liam, int az íróasztalok felé), ajtó, (mnng Gareth, int jobbra az íróasztal mögé), forduló jobbra, ajtó, és hirtelen: BAAANNNNGGG!!!!
Mellbeveri a napfény amely így hajnali 8-kor már istenes bemutatót tart abból, hogy miként pörköli egy szem csillagunk a hidrogént héliummá (még 15 trillió évig ragyog, ha a tömegéből nyert energiát vesszük figyelembe, persze az üzemanyag ennek a 0.0007-szereséig elég, ami ugye durván csak 10 billió év).
Na mindegy, egyrészt az sem holnap lesz, aztán meg ugye a héliumot is el lehet égetni valami nehezebbé... majd megoldja.
Forduló 45 fok balra, 7 lépés* a sátor sarka, 45 fok balra, 5 lépés a bejárat, forduló 72.45789 fokon jobbra, 5 lépés és már ott is áll a naaagy vízmelegítő előtt az énem, zöld lámpa on, okiedokie hunkyandfuckindorie, váltok angolosra.
Bögre ugye már a kézben, benne a Gourment Café Mocha, eddig jó. A csap alá tartom, megnyitom, csorog a víz. Balra az asztaloknál egy helyi legény ücsörög, aztán feláll és épp amikor végzek és megfordulok, odalép hozzám:
- No hot water.
Lepillantok a kanalamhoz, amellyel lassan kavargatom az instant cuccot és tényleg... az oldódási folyamat szemlátomást sztrájkol.
- Thank you my friend - mondom kedvesen. De a bánatos beteg hőscicnér bajúszáé' nem szóltál előbb, gondolom kedvesen.
No akkor... hogy is legyen... okés -váltok south parkos tanárosra- és dobok bele két jégkockát: jegeskávé!
Már eléggé magamhoz tértem ahhoz, hogy az ajtóból 63 fokos bal fordulóval elsétáljak a kapuig (8 lépés), ahol Blago a horvát nagymaci szívja a Marlbóróját, merugye a villa területén nyista szmóking ám!
Vázolom neki a tényállást, vagyishogy még mennyi ideig lesz fényesség az égen és elmagyarázom neki azt is, hogy miként készült a jeges kávé - miközben a kanalammal leemelem a keveréstől sűrű, felhabosodott részt a tetejéről.
Vigyorog és a kezéből előtűnik egy kis műanyag pohár, hehe, Stefan már szólt, hogy nincs melegvíz, mert épp most töltötték fel a szamovárt, így ő is jeges kávézik a cigi mellé. Csukott szemmel nézzük a napot, ez most a közös nevező.
Vagy a kávé :)
Vagy a zene! :)
* ide mindenki behelyettesíti a saját valóságképét, mert azt mégsem írhatom hogy realitásra ébredünk ;)
** a lépések papucsban, slattyogósan számolandók
Heppiend nincs?! De van!!!
Az imént helyezett elém Blago egy adag szeletelt istenimennyeieszméletlenfinom és csípős horvát paprikás kolbászt. Jahaaaj, azt senki nem tudja elképzelni hogy milyen az, amikor lassan egy hónapja már hogy nem érez az ember jóféle kis füstölt ízt (na jó, talán a vegák, de ők meg a másik oldalt nem tudják elképzelni ugye), ízibe szaladtam fini paradicsomért, kurd lepénykenyérért éééééééééééééééééééés: reggeli. Aztán mivel most már lassan 10 óra lesz, ideje van a mun.... a szórakozásnak :)
Mellbeveri a napfény amely így hajnali 8-kor már istenes bemutatót tart abból, hogy miként pörköli egy szem csillagunk a hidrogént héliummá (még 15 trillió évig ragyog, ha a tömegéből nyert energiát vesszük figyelembe, persze az üzemanyag ennek a 0.0007-szereséig elég, ami ugye durván csak 10 billió év).
Na mindegy, egyrészt az sem holnap lesz, aztán meg ugye a héliumot is el lehet égetni valami nehezebbé... majd megoldja.
Forduló 45 fok balra, 7 lépés* a sátor sarka, 45 fok balra, 5 lépés a bejárat, forduló 72.45789 fokon jobbra, 5 lépés és már ott is áll a naaagy vízmelegítő előtt az énem, zöld lámpa on, okiedokie hunkyandfuckindorie, váltok angolosra.
Bögre ugye már a kézben, benne a Gourment Café Mocha, eddig jó. A csap alá tartom, megnyitom, csorog a víz. Balra az asztaloknál egy helyi legény ücsörög, aztán feláll és épp amikor végzek és megfordulok, odalép hozzám:
- No hot water.
Lepillantok a kanalamhoz, amellyel lassan kavargatom az instant cuccot és tényleg... az oldódási folyamat szemlátomást sztrájkol.
- Thank you my friend - mondom kedvesen. De a bánatos beteg hőscicnér bajúszáé' nem szóltál előbb, gondolom kedvesen.
No akkor... hogy is legyen... okés -váltok south parkos tanárosra- és dobok bele két jégkockát: jegeskávé!
Már eléggé magamhoz tértem ahhoz, hogy az ajtóból 63 fokos bal fordulóval elsétáljak a kapuig (8 lépés), ahol Blago a horvát nagymaci szívja a Marlbóróját, merugye a villa területén nyista szmóking ám!
Vázolom neki a tényállást, vagyishogy még mennyi ideig lesz fényesség az égen és elmagyarázom neki azt is, hogy miként készült a jeges kávé - miközben a kanalammal leemelem a keveréstől sűrű, felhabosodott részt a tetejéről.
Vigyorog és a kezéből előtűnik egy kis műanyag pohár, hehe, Stefan már szólt, hogy nincs melegvíz, mert épp most töltötték fel a szamovárt, így ő is jeges kávézik a cigi mellé. Csukott szemmel nézzük a napot, ez most a közös nevező.
Vagy a kávé :)
Vagy a zene! :)
* ide mindenki behelyettesíti a saját valóságképét, mert azt mégsem írhatom hogy realitásra ébredünk ;)
** a lépések papucsban, slattyogósan számolandók
Heppiend nincs?! De van!!!
Az imént helyezett elém Blago egy adag szeletelt istenimennyeieszméletlenfinom és csípős horvát paprikás kolbászt. Jahaaaj, azt senki nem tudja elképzelni hogy milyen az, amikor lassan egy hónapja már hogy nem érez az ember jóféle kis füstölt ízt (na jó, talán a vegák, de ők meg a másik oldalt nem tudják elképzelni ugye), ízibe szaladtam fini paradicsomért, kurd lepénykenyérért éééééééééééééééééééés: reggeli. Aztán mivel most már lassan 10 óra lesz, ideje van a mun.... a szórakozásnak :)
2013. szeptember 16., hétfő
Olajfák tövén
Méghogy otthon balfácánkodik az építőipar!
Hah, az elégedetleneknek üzenem, hogy látogassanak el egy arab házba, szépséges lesz, csodálatosságos -sőt csodálatosságosságos lesz- néhány meglepetéssel.
A miénk is gyönyörűségesnek indul, aranytapétás falak, alattuk hűvös eleganciával márvány mindenütt, imádok mezítláb mászkálni a hűvös kövön.
Aztán millió fény, különböző méretű és alakú világító szerkentyűkből, abban a nappalinak készült teremben például, amely most irodaként funkcionál: virágmintás csillárizé hat darab, emellett energiatakarékos falikarok, ebből kettő-kettő dupla néz farkasszemet egymással. No és hogy beleköpjön valami a levesbe, hogy legyen valami fejvakarásra késztető szocreál őrület is, az ajtók felett snassz másfélméteres neoncsövek, se burkolat, se ciráda, pfff.
Persze az első dolog amit meg KELL tanulni, ha arab országokba megy az ember: mindig... vagyis... ööö... soha de SOHA ne tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy: miért.
Mármint hogy ez, vagy az miért van így, vagy úgy... Soha!
És akkor nyugodt életed lesz, szakállad hosszúra nő majd, (egy szakállas nő azért nem olyan üdítő látvány, ebből őket inkább hagyjuk ki), tevéid szaporodnak (ez már nőkre is vonatkozik!), vízkútjaid sosem száradnak ki (meg ez is) és mindig lesz édes datoja (vagy datolya? imádom az ősi magyar szavakat) amit az arcodba tömhetsz (egyes helyeken: tömhetel, vagy mi :))
És most érkeztünk el a csúcshoz, ami jelen esetben a budi.
Ha valaki azt gondolja hogy áh, ez nem fontos, ugyanmár meg minek ezzel foglalkozni, annak kívánok párnapos szorulást, vagy öt perces hasmenést. Majd akkor megtudja azt, hogy hol lakik az úristen!
Na jó, nem épp ott... ez csak valamiféle mondás vagy mi:))
Szóval, ha most összeszámolom a szobák és nappalik számát, akkor kijön összesen tíz.
Csapjuk hozzá a balkonon (ugye az a neve a nagyerkélynek?) felállított két darab négy személyes sátrunkat (oké, ez szükségmegoldás), ebből kijön az, hogy 34-en lakjuk a putrit.
Erre van 1, azaz 1 darab akkora budi, hogy tolatva kell bemenni, ha le is szeretnénk ülni.
Még ez sem lenne baj, mert Londonban is akkora volt kb. egyszer a feredős szoba, napi 100 fontért a motelban, de az ugye London. Kultúrvidék.
A baj jelen esetben az, hogy a budi nem működik, illetve nem megfelelően: ha nyitva hagyjuk a tartályt feltöltő csapot, akkor úszik minden. Ha elzárjuk, akkor ott kell kotlani amíg megtelik, aztán lehúzni, és megint elzárni. Ez az egyetlen módszer vált be eddig, pedig nagybajuszú mesteremberünk naponta ott tüsténkedik, hogy megoldja a dolgot, de minden hiába. Ő nem tudja, hogy természet ősanyánk a rejtett hibák oldalán áll. Más szóval: természet ősanyánk egy ócska kurva és ott tesz keresztbe, ahol a legjobban fáj.
Persze számomra a csúcsot még mindig az egyik bérelt lakás jelenti, amelyben pár hétig laktunk, Tunisz valamelyik peremkerületében.
Ott csak akkor jött melegvíz a tusolóból, ha közben folyattuk a hideget a mosdókagylóba... erre kössön valaki csomót!
Oh, hab a tortán, hogy egy "fürdőszobának" kell ellátnia a népeket (így aztán én délután kettő és három között szoktam ott toporogni). Ahogy az ősi mondás tartja: evvan, ezt kő szeretnyi :)
Hozzáteszem: az sem a villában található, hanem az udvaron egy külön kis épületben.
Ezért aztán nem meglepő, hogy amikor a sors úgy hozza, akkor mindenféle tiltás ellenére kinyitom a hátsó falon a vasajtót úgy, hogy nem viszek magammal puskás embert és golyóállót se terítek a vállamra. Aztán egyszerűen elballagok a 15 méterre kezdődő olajfa ültetvényig, és ott naaagy megkönnyebbülések között megöntözöm az egyik kedvencem tövét.
Zeneeeeeeeeee
Hah, az elégedetleneknek üzenem, hogy látogassanak el egy arab házba, szépséges lesz, csodálatosságos -sőt csodálatosságosságos lesz- néhány meglepetéssel.
A miénk is gyönyörűségesnek indul, aranytapétás falak, alattuk hűvös eleganciával márvány mindenütt, imádok mezítláb mászkálni a hűvös kövön.
Aztán millió fény, különböző méretű és alakú világító szerkentyűkből, abban a nappalinak készült teremben például, amely most irodaként funkcionál: virágmintás csillárizé hat darab, emellett energiatakarékos falikarok, ebből kettő-kettő dupla néz farkasszemet egymással. No és hogy beleköpjön valami a levesbe, hogy legyen valami fejvakarásra késztető szocreál őrület is, az ajtók felett snassz másfélméteres neoncsövek, se burkolat, se ciráda, pfff.
Persze az első dolog amit meg KELL tanulni, ha arab országokba megy az ember: mindig... vagyis... ööö... soha de SOHA ne tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy: miért.
Mármint hogy ez, vagy az miért van így, vagy úgy... Soha!
És akkor nyugodt életed lesz, szakállad hosszúra nő majd, (egy szakállas nő azért nem olyan üdítő látvány, ebből őket inkább hagyjuk ki), tevéid szaporodnak (ez már nőkre is vonatkozik!), vízkútjaid sosem száradnak ki (meg ez is) és mindig lesz édes datoja (vagy datolya? imádom az ősi magyar szavakat) amit az arcodba tömhetsz (egyes helyeken: tömhetel, vagy mi :))
És most érkeztünk el a csúcshoz, ami jelen esetben a budi.
Ha valaki azt gondolja hogy áh, ez nem fontos, ugyanmár meg minek ezzel foglalkozni, annak kívánok párnapos szorulást, vagy öt perces hasmenést. Majd akkor megtudja azt, hogy hol lakik az úristen!
Na jó, nem épp ott... ez csak valamiféle mondás vagy mi:))
Szóval, ha most összeszámolom a szobák és nappalik számát, akkor kijön összesen tíz.
Csapjuk hozzá a balkonon (ugye az a neve a nagyerkélynek?) felállított két darab négy személyes sátrunkat (oké, ez szükségmegoldás), ebből kijön az, hogy 34-en lakjuk a putrit.
Erre van 1, azaz 1 darab akkora budi, hogy tolatva kell bemenni, ha le is szeretnénk ülni.
Még ez sem lenne baj, mert Londonban is akkora volt kb. egyszer a feredős szoba, napi 100 fontért a motelban, de az ugye London. Kultúrvidék.
A baj jelen esetben az, hogy a budi nem működik, illetve nem megfelelően: ha nyitva hagyjuk a tartályt feltöltő csapot, akkor úszik minden. Ha elzárjuk, akkor ott kell kotlani amíg megtelik, aztán lehúzni, és megint elzárni. Ez az egyetlen módszer vált be eddig, pedig nagybajuszú mesteremberünk naponta ott tüsténkedik, hogy megoldja a dolgot, de minden hiába. Ő nem tudja, hogy természet ősanyánk a rejtett hibák oldalán áll. Más szóval: természet ősanyánk egy ócska kurva és ott tesz keresztbe, ahol a legjobban fáj.
Persze számomra a csúcsot még mindig az egyik bérelt lakás jelenti, amelyben pár hétig laktunk, Tunisz valamelyik peremkerületében.
Ott csak akkor jött melegvíz a tusolóból, ha közben folyattuk a hideget a mosdókagylóba... erre kössön valaki csomót!
Oh, hab a tortán, hogy egy "fürdőszobának" kell ellátnia a népeket (így aztán én délután kettő és három között szoktam ott toporogni). Ahogy az ősi mondás tartja: evvan, ezt kő szeretnyi :)
Hozzáteszem: az sem a villában található, hanem az udvaron egy külön kis épületben.
Ezért aztán nem meglepő, hogy amikor a sors úgy hozza, akkor mindenféle tiltás ellenére kinyitom a hátsó falon a vasajtót úgy, hogy nem viszek magammal puskás embert és golyóállót se terítek a vállamra. Aztán egyszerűen elballagok a 15 méterre kezdődő olajfa ültetvényig, és ott naaagy megkönnyebbülések között megöntözöm az egyik kedvencem tövét.
Zeneeeeeeeeee
2013. szeptember 14., szombat
Brit tudósok
Itt lakom látod...
A tetőn még látszik a négy Leica antenna, a tegnap esti -újabb- kalibráció után maradtak ott, alattuk az internet mikrohullámú antennája, mellette a két sátor a balkonon. Brit tudósok szerint így lehet növelni egy adott épületben elhelyezhető emberek számát. Lent az ebédlő -majdani, tegyük hozzá- ajtaját épp Gareth a hegymászóból avanzsált QHSE főnök csukja, jobbra pedig egy tag az éjjeli bátorok közül, most épp nappali szolgálatban. Csak remélni tudom hogy a kalasnyikovja nem löki hanyatt -ha neadj' a marxista isten- lőni kék.
Mint látható, egy kavicsdomb emelkedik fölöttünk, onnan már a sivatag jön, illetve pár olajfából álló kis ültetvény bújik meg az épület mögött.
Luxus: Konyha 3 michelin csillaggal (igaz hogy én rajzoltam és ragasztottam ki a falra :)), kávéfőző, Tim Horton kávéval, bár Oscar elővarázsolt tegnap a bőröndjéből egy csomag venezuelai cuccost, isssteni illata vót nekijje. Mármint a kávénak. Aztán, van hideg meleg folyóvíz, légkondi, ventillátor, az a nagy zöld vacak a bal szélen pedig saját generátorunk, villany legyen akkor is ha nincs. Ééééééés mindezeken túl a legfontosabb: internet!
Ó, és nem horkol senki... bár ez még csak az első éjszaka megfigyelésein alapuló -ámde brit tudósok által is igazolt- eredmény, messzemenő következtetést azért mégsem érdemes levonni ebből.
Kényelem: négyen települtünk egy szobába, a többi hat személyes, igazi Das Boot élmény, turista irodák így hirdetnék tuti. A miénk háló lehetett (illetve lehet, mert ebben nem lakott senki előttünk, minden új szagú), mert padlótól a menyezetig ér a beépített szekrény ami a teljes hátsó falat elfoglalja, fél szobányi tükör a tolóajtó, bent pedig fények világítanak a vállfa tartón, pöpec. A belépés utáni meghökkent kérdésre, hogy hát ez meg mi a wattafak két válasz érkezett, Basil szerint tükör, Oscar pedig -úgy tűnik ez a nyitottabb világkép hatása- arra szavazott hogy nyilván ez előtt élvezetesebb a svédtorna, mert van olyan nő, aki szereti így... Utóbbit fogadtam el, bár azért a brit tudósok véleményére erősen számítok ezügyben is.
És friss hír a városunkból, ahova lehet hogy hamarosan... igaz, az elmúlt évben sem volt akkora nyugi azért itt...
Zene!
A tetőn még látszik a négy Leica antenna, a tegnap esti -újabb- kalibráció után maradtak ott, alattuk az internet mikrohullámú antennája, mellette a két sátor a balkonon. Brit tudósok szerint így lehet növelni egy adott épületben elhelyezhető emberek számát. Lent az ebédlő -majdani, tegyük hozzá- ajtaját épp Gareth a hegymászóból avanzsált QHSE főnök csukja, jobbra pedig egy tag az éjjeli bátorok közül, most épp nappali szolgálatban. Csak remélni tudom hogy a kalasnyikovja nem löki hanyatt -ha neadj' a marxista isten- lőni kék.
Mint látható, egy kavicsdomb emelkedik fölöttünk, onnan már a sivatag jön, illetve pár olajfából álló kis ültetvény bújik meg az épület mögött.
Luxus: Konyha 3 michelin csillaggal (igaz hogy én rajzoltam és ragasztottam ki a falra :)), kávéfőző, Tim Horton kávéval, bár Oscar elővarázsolt tegnap a bőröndjéből egy csomag venezuelai cuccost, isssteni illata vót nekijje. Mármint a kávénak. Aztán, van hideg meleg folyóvíz, légkondi, ventillátor, az a nagy zöld vacak a bal szélen pedig saját generátorunk, villany legyen akkor is ha nincs. Ééééééés mindezeken túl a legfontosabb: internet!
Ó, és nem horkol senki... bár ez még csak az első éjszaka megfigyelésein alapuló -ámde brit tudósok által is igazolt- eredmény, messzemenő következtetést azért mégsem érdemes levonni ebből.
Kényelem: négyen települtünk egy szobába, a többi hat személyes, igazi Das Boot élmény, turista irodák így hirdetnék tuti. A miénk háló lehetett (illetve lehet, mert ebben nem lakott senki előttünk, minden új szagú), mert padlótól a menyezetig ér a beépített szekrény ami a teljes hátsó falat elfoglalja, fél szobányi tükör a tolóajtó, bent pedig fények világítanak a vállfa tartón, pöpec. A belépés utáni meghökkent kérdésre, hogy hát ez meg mi a wattafak két válasz érkezett, Basil szerint tükör, Oscar pedig -úgy tűnik ez a nyitottabb világkép hatása- arra szavazott hogy nyilván ez előtt élvezetesebb a svédtorna, mert van olyan nő, aki szereti így... Utóbbit fogadtam el, bár azért a brit tudósok véleményére erősen számítok ezügyben is.
És friss hír a városunkból, ahova lehet hogy hamarosan... igaz, az elmúlt évben sem volt akkora nyugi azért itt...
Zene!
2013. szeptember 13., péntek
Megjöttünk :)
Reggeli TRX:
Aztán még egy utolsó email, majd a laptop repül a hátizsákba, rohanás le a lépcsőn, fék a konyhában, kávé a kézbe, már nyitja Dez a kocsiajtót, ahaaa, a leglényegesebb, jegyzi meg és nyújtja a biztonsági övet, egyik kezemben a bögrét egyensúlyozom, másikkal bekattintom a csatot, miközben hátra rakja a zsákom, készen vagyunk, indulunk. Az EFES üzlet előtt kanyarodunk a főútra, hat vagy nyolc sávos, egyenesen dél felé tart (nem dél felé, hanem dél felé:)). A kávé elfogy, nyelvemre csepegtetem a maradékot, aztán megy a válltáskámba a mekis bögre, ezt még otthonról hoztam :). Elhúzunk a reptér mellett, sóvárogva nézem a távolban a beszállás épületét, a tornyot. Egy pillanatra lehunyom a szemem és látom azt, amikor majd Ferihegyen kilépek (Liszt? Túrót!!!) az előcsarnokba és... hajj, de addig még...
Gurulunk a tömeggel tovább, balról egy meggypiros X6-os marad el, szőkésbarna nő vezeti, eszembe jut a régi vicc, mi az, ha a szőke nő barnára festi a haját? Mesterséges intelligencia, háhá. Jobbról elhagyunk egy szép, míves mecsetet, az ablak tükröződik picit:
A következő nagy körforgalomnál nyugatra fordulunk, Khabat és Mosul a táblán. Bedugom a telefon fülesét és felnyomom a zenét, lehunyom a szemem, magamba merülök mint egy katona... A döccenőkből tudom hogy most kelünk át a csekpointon, nem nyitom ki a szemem, minek, úgy sem látnák a napszemüveg mögött és velünk semmi gondjuk. Csak akkor emelem fel a fejem amikor már Kalak délelőtti zsúfolt utcáin gurulunk. Ideje ébredezni.
Lekanyarodunk jobbra, majd befordulunk a két bérelt villához, a város szélén a nyúllal szemben, "itt lakom látod, ez az a hely...", hopsz, nem sátor... bár sátor áll az udvarban a betonfalon belül, az lesz az ebédlő amint elkészül, egy másik a két épület között, abban lakni fognak, és az első emeleti nagy teraszon is áll két négyszemélyes. Olyan... futurisztikus az egész, mint valami Noé építette űrhajó amelyik épp elhagyni készül a Földet.
Bepakolunk az irodába, harcolunk a légkondival, elindul a nap, és mire észbekapunk már esteledik. A biztonságiak készülnek az éjszakára, kipakolóvásárnak nézné az ember a placcra kirakott cuccost, eztetetet vigye jóember, ennek jó fogása van itten e!
Közben elkészül a vacsi, még nincs hova leülni, így az irodában zöttyenünk le, mindenki a laptopja mellett csikkenezik :)
Most pedig most van, valamint ideje egy zenének ;)
*** A képen balról jobbra, majd fel és jobbról balra, majd fel és balról jobbra, csak az értés miatt:
- kajcsi csirkemell és csirkemell szárnnyal (nem szárnyal, és nem is a szárny nyal), hozzá kis gilisztaöllő veszetterős csili, meg a cullangok, mellette a kacorbicska, merugye a férfi olyan kés nélkül, mint a hal esernyő nélkül. Ja és csipegetünk, kézzel, indiaiasan, ahogy illik!
- MRE kanalának zacsija, a kanállal még délben pusztítottam el egy csirke-pasta raguszerűséget, hogy hogyan került ide, meg nem mondom, mellette 4 darab CF kártya, az imént hozták a srácok, a mai Leica kalibrálás mérési file-jai találhatók rajtuk, balra egérke, a jó öreg Logitech M705.
- Citizen, jó késői vacsi... lassú volt a tűz :), jobbra egy Trimble TSC3 kontroller, sír, nevet, fáramászik és olyan szép búgó hangon mondja hogy ábbszövéijsön sztóóóód, egyszer tuti fölveszem.
- napszemcsi, mindenes tok még Afganisztánból, sok zseb, hasznos (most találtam benne 20 angol fontot meg 25 us dollárot, mondom hogy hasznos :)) éééés a mekis bögre, amelynek bárki által történő elmosása szigorú tökönrúgást von maga után! Ebben nem ismerek tréfát :) -
Aztán még egy utolsó email, majd a laptop repül a hátizsákba, rohanás le a lépcsőn, fék a konyhában, kávé a kézbe, már nyitja Dez a kocsiajtót, ahaaa, a leglényegesebb, jegyzi meg és nyújtja a biztonsági övet, egyik kezemben a bögrét egyensúlyozom, másikkal bekattintom a csatot, miközben hátra rakja a zsákom, készen vagyunk, indulunk. Az EFES üzlet előtt kanyarodunk a főútra, hat vagy nyolc sávos, egyenesen dél felé tart (nem dél felé, hanem dél felé:)). A kávé elfogy, nyelvemre csepegtetem a maradékot, aztán megy a válltáskámba a mekis bögre, ezt még otthonról hoztam :). Elhúzunk a reptér mellett, sóvárogva nézem a távolban a beszállás épületét, a tornyot. Egy pillanatra lehunyom a szemem és látom azt, amikor majd Ferihegyen kilépek (Liszt? Túrót!!!) az előcsarnokba és... hajj, de addig még...
Gurulunk a tömeggel tovább, balról egy meggypiros X6-os marad el, szőkésbarna nő vezeti, eszembe jut a régi vicc, mi az, ha a szőke nő barnára festi a haját? Mesterséges intelligencia, háhá. Jobbról elhagyunk egy szép, míves mecsetet, az ablak tükröződik picit:
A következő nagy körforgalomnál nyugatra fordulunk, Khabat és Mosul a táblán. Bedugom a telefon fülesét és felnyomom a zenét, lehunyom a szemem, magamba merülök mint egy katona... A döccenőkből tudom hogy most kelünk át a csekpointon, nem nyitom ki a szemem, minek, úgy sem látnák a napszemüveg mögött és velünk semmi gondjuk. Csak akkor emelem fel a fejem amikor már Kalak délelőtti zsúfolt utcáin gurulunk. Ideje ébredezni.
Lekanyarodunk jobbra, majd befordulunk a két bérelt villához, a város szélén a nyúllal szemben, "itt lakom látod, ez az a hely...", hopsz, nem sátor... bár sátor áll az udvarban a betonfalon belül, az lesz az ebédlő amint elkészül, egy másik a két épület között, abban lakni fognak, és az első emeleti nagy teraszon is áll két négyszemélyes. Olyan... futurisztikus az egész, mint valami Noé építette űrhajó amelyik épp elhagyni készül a Földet.
Bepakolunk az irodába, harcolunk a légkondival, elindul a nap, és mire észbekapunk már esteledik. A biztonságiak készülnek az éjszakára, kipakolóvásárnak nézné az ember a placcra kirakott cuccost, eztetetet vigye jóember, ennek jó fogása van itten e!
Közben elkészül a vacsi, még nincs hova leülni, így az irodában zöttyenünk le, mindenki a laptopja mellett csikkenezik :)
***Most pedig most van, valamint ideje egy zenének ;)
*** A képen balról jobbra, majd fel és jobbról balra, majd fel és balról jobbra, csak az értés miatt:
- kajcsi csirkemell és csirkemell szárnnyal (nem szárnyal, és nem is a szárny nyal), hozzá kis gilisztaöllő veszetterős csili, meg a cullangok, mellette a kacorbicska, merugye a férfi olyan kés nélkül, mint a hal esernyő nélkül. Ja és csipegetünk, kézzel, indiaiasan, ahogy illik!
- MRE kanalának zacsija, a kanállal még délben pusztítottam el egy csirke-pasta raguszerűséget, hogy hogyan került ide, meg nem mondom, mellette 4 darab CF kártya, az imént hozták a srácok, a mai Leica kalibrálás mérési file-jai találhatók rajtuk, balra egérke, a jó öreg Logitech M705.
- Citizen, jó késői vacsi... lassú volt a tűz :), jobbra egy Trimble TSC3 kontroller, sír, nevet, fáramászik és olyan szép búgó hangon mondja hogy ábbszövéijsön sztóóóód, egyszer tuti fölveszem.
- napszemcsi, mindenes tok még Afganisztánból, sok zseb, hasznos (most találtam benne 20 angol fontot meg 25 us dollárot, mondom hogy hasznos :)) éééés a mekis bögre, amelynek bárki által történő elmosása szigorú tökönrúgást von maga után! Ebben nem ismerek tréfát :) -
2013. szeptember 12., csütörtök
Hogy el ne fújja mind...
Holnap elköltözünk Erbilből, pakolunk ki a táborba, hát jöjjön egy kis romantika, melantika, lássuk mi történt az elmúlt évek során, körülbelül ezen a napon:
2012, Afganisztán
2011, Marokkó
2010, Kurdisztán
2009, Algéria
2008, Pakisztán
2007, Anglia
No és most, a szokásos... zene :)
2012, Afganisztán
2011, Marokkó
2010, Kurdisztán
2009, Algéria
2008, Pakisztán
2007, Anglia
No és most, a szokásos... zene :)
2013. szeptember 11., szerda
Hogy is mondjam...
Sponge Bob...
SpongeBob vigyorog, SpongeBob pucsít, SpongeBob fut, SpongeBob hülye szemüveges képet vág, SpongeBob...
A baj csak az, hogy mindezt budipapíron teszi. Nem tudom ki volt az a beteg állat akinek ez eszébe jutott. Aztán amikor visszanézek, akkor azt látom hogy hol bajsza van, hol szakálla, hol csak maszatos az arca... hát elmennek a mélabús francba! :)
Jó hogy ez a legnagyobb problémánk itt és most, bááááár, olvasom hogy valamiféle nemrég lezuhant meteorban szerves molekulákat találtak, és hogy az őslevesbe dobva mindenféle cucc előmászott... akarnám mondani hogy ne tegyék, de most már késő...
Hát akkor... zene!
SpongeBob vigyorog, SpongeBob pucsít, SpongeBob fut, SpongeBob hülye szemüveges képet vág, SpongeBob...
A baj csak az, hogy mindezt budipapíron teszi. Nem tudom ki volt az a beteg állat akinek ez eszébe jutott. Aztán amikor visszanézek, akkor azt látom hogy hol bajsza van, hol szakálla, hol csak maszatos az arca... hát elmennek a mélabús francba! :)
Jó hogy ez a legnagyobb problémánk itt és most, bááááár, olvasom hogy valamiféle nemrég lezuhant meteorban szerves molekulákat találtak, és hogy az őslevesbe dobva mindenféle cucc előmászott... akarnám mondani hogy ne tegyék, de most már késő...
Hát akkor... zene!
2013. szeptember 10., kedd
És eljöve a hetedik nap...
És túrót pihenénk meg, sőt, végre tegnap éjszaka valamivel éjfél előtt sikerült elérni azt, hogy az R7-es GNSS/HP módban kapcsolódik a korrekciós jelet sugárzó műholdhoz, ami az IOR névre hallgat a keresztségben. Hosszú volt az út és már elkezdtük a Leica-t használni, mivel hamarosan nyakunkon a kábeles nép, a vibrós nép, és még sehol nem álltunk.
Így aztán ma teszt egy ismert ponton:
Aztán jött az inicializálás, a két zsák már útra készen csipeget, egyre közelebb kerülve a 10 centi alatti pontossághoz:
És az ebéd... jahaj, a Taza étteremben az útszélen, túlexponálva kissé, vagy hogy :)
Vegyes nyársak, jaj volt ott máj, nyami, aztán csirkemell, nyaminyami, no és birge, finomnyaminyami, valamint borjú kebab, húaztaztánnyaminyami! A sokféle saláta és mifene rá sem fér a képre, hanem van ezeknek egyféle előételként tálalt, de szerintem deszertjük, ami isssssteni! Almát szeletelnek le, egész apró kockákra vágják, megforgatják valamiféle édesbűbájos fűszerekben, és keményre vert, kókuszos tejszínhabba kell mártogatni. Bele. Hát az valami fölséges!!! (No majd elkérem a receptet, mert a Hassi Messaoud-London járaton rendszeresen felszolgált apple crisp annyira magával ragadott, hogy kénytelen voltam otthon elkészíteni (régebben a TGIF-ben is szerepelt az étlapon, jó tányérnyi forró almaságosság, szépséges vanilia fagylalttal a közepén, de jóideje nincs, hogy cseszné meg őket a vörös seggű ördög!).
A recept annyira egyszerű, hogy le sem írom, még az ilyen antikonyhatündér mint én is símán összehozza (persze nem árt ha egy igazi konyhatündér is ott csicsereg a közelben, na az nagyon nem árt! :))
Aztán indult a csipet-csapat befelé, de még megálltunk az egyik kis falunál diskurálni a népekkel:
A kocsiban diszkréten lapul a két kendő alatt egy-egy AK-47, csak a béke és boldogság kedvéért:
Elhúztunk a falu temetője mellett. Itt mindenütt sok a sír, nagyon sokan nem természetes halállal haltak, szinte minden ismerősünk családjában van olyan, akit Szaddam idején a módszeres etnikai tisztogatás -micsoda körbeírása ez a dolgoknak- során öltek meg...
Elsőre kissé ripacsosnak tűnik talán, de nem az... át kell állni erre a világra, és meglátni az okokat, és akkor, csakis akkor választ kapunk a miértekre...
No és bent mi fogadott minket? Na mi?! Hát egy baziúj bbq apparát! Firnyákos fajta, cserépből készült, benne már ott izzott a faszén, épp a csikken készülődött nagyban, a sirloin steak szeletek már az alufólia alatt lapultak a sült krumplikarikák, sült paradicsom, gomba és citrom mellett. Na ehhez nem kell több szó, csak pár fotó, hehe, melyhez hasonló jókat kívánok - hogy göregáborosra vegyem itten végül a figurát :)
No de azért...
ha már ilyen békés nyugalom van itt...
csend...
és...
valami...
valami...
jóféle...
valami...
ideillő...
valami...
zene...
Így aztán ma teszt egy ismert ponton:
Aztán jött az inicializálás, a két zsák már útra készen csipeget, egyre közelebb kerülve a 10 centi alatti pontossághoz:
És az ebéd... jahaj, a Taza étteremben az útszélen, túlexponálva kissé, vagy hogy :)
Vegyes nyársak, jaj volt ott máj, nyami, aztán csirkemell, nyaminyami, no és birge, finomnyaminyami, valamint borjú kebab, húaztaztánnyaminyami! A sokféle saláta és mifene rá sem fér a képre, hanem van ezeknek egyféle előételként tálalt, de szerintem deszertjük, ami isssssteni! Almát szeletelnek le, egész apró kockákra vágják, megforgatják valamiféle édesbűbájos fűszerekben, és keményre vert, kókuszos tejszínhabba kell mártogatni. Bele. Hát az valami fölséges!!! (No majd elkérem a receptet, mert a Hassi Messaoud-London járaton rendszeresen felszolgált apple crisp annyira magával ragadott, hogy kénytelen voltam otthon elkészíteni (régebben a TGIF-ben is szerepelt az étlapon, jó tányérnyi forró almaságosság, szépséges vanilia fagylalttal a közepén, de jóideje nincs, hogy cseszné meg őket a vörös seggű ördög!).
A recept annyira egyszerű, hogy le sem írom, még az ilyen antikonyhatündér mint én is símán összehozza (persze nem árt ha egy igazi konyhatündér is ott csicsereg a közelben, na az nagyon nem árt! :))
Aztán indult a csipet-csapat befelé, de még megálltunk az egyik kis falunál diskurálni a népekkel:
A kocsiban diszkréten lapul a két kendő alatt egy-egy AK-47, csak a béke és boldogság kedvéért:
Elhúztunk a falu temetője mellett. Itt mindenütt sok a sír, nagyon sokan nem természetes halállal haltak, szinte minden ismerősünk családjában van olyan, akit Szaddam idején a módszeres etnikai tisztogatás -micsoda körbeírása ez a dolgoknak- során öltek meg...
Elsőre kissé ripacsosnak tűnik talán, de nem az... át kell állni erre a világra, és meglátni az okokat, és akkor, csakis akkor választ kapunk a miértekre...
No és bent mi fogadott minket? Na mi?! Hát egy baziúj bbq apparát! Firnyákos fajta, cserépből készült, benne már ott izzott a faszén, épp a csikken készülődött nagyban, a sirloin steak szeletek már az alufólia alatt lapultak a sült krumplikarikák, sült paradicsom, gomba és citrom mellett. Na ehhez nem kell több szó, csak pár fotó, hehe, melyhez hasonló jókat kívánok - hogy göregáborosra vegyem itten végül a figurát :)
No de azért...
ha már ilyen békés nyugalom van itt...
csend...
és...
valami...
valami...
jóféle...
valami...
ideillő...
valami...
zene...
2013. szeptember 9., hétfő
Spring is in the air...
Tavasz van....
Legalábbis a 9-es vonal déli végén a faluban két összeragadt kutyát láttunk, másik 4-5 pedig a sorára várt. Az a kettő meg csak állt ott, háttal egymásnak, és vigyorgott.
Te is azt csinálod ilyenkor, még ha csak belül is, tudom.
Én nem, én felemelem az ujjam... ja és vigyorgok.
Mint kiderült, ebben a faluban nem muszlimok laknak és nem is keresztények. Valami furcsa szót mondott a kurd srác, el is felejtettem rögtön*.
Ellenben az megmaradt bennem, hogy ez a vallás a bajuszt - vagyis annak nemnyirbálását -, írja elő, nem a szakállat.
(Anyám, nők miért nem kö... izé... növeszthetnek bajuszt? Mert írva vagyon!)
A kérges kezű kisembernek is hatalmas, tömött, hosszú, sosem vágott, majdnem hófehér bajusz lobogott az orra alatt, ez rögtön feltűnt akkor, amikor huncut szemmel felnézett rám és mosolyogva kezet ráztunk.
15km-rel északabbra a másik faluban pedig elfogtak négy alkaloidát**, így a területet felügyelő ezredes tanácsára holnap átvonulunk másik kontrol pontra (az OmniSTAR még mindig olyan, mint egy rossz kurva: a pénzt elrakta már, de szolgáltatás nincsen).
Most pedig nem maradt más hátra mint egy dal :)
Ó és még valami: itt köszönném meg annak a jótét léleknek a rántottát, aki istenire sütötte, majd (gondolom a maradékot) berakta a hűtőbe.
Még éreztem az illatát a konyhában amikor beléptem, még langyos volt a tányéron, amikor felhajtottam a fóliát és az arcomba pakoltam.
Mindet.
Finom helyi kenyércipócskával.
A kis paprikadarabok nagyon feldobták, épp annyira lett csak csípős, amennyire szeretem.
Szóval: respect :)
Now that the spring is in the air...
* Kakei, kákei, vagy kákáei a vallás neve, mint megtudtam ma Hanah-tól aki Kurdish, vagyis kurd is. Mármint a teljes neve: Hanah Kurdish. Bár épp tegnap hallottam más elnevezést is, érdekes módon nyoma sincs a wikiben említettek között (6 különböző vallásról írnak).
** Ismert alkaloidák: kapszicin, kinin, morfin, kodein, papaverin, LSD, kokain, meszkalin, novokain, stb.
Legalábbis a 9-es vonal déli végén a faluban két összeragadt kutyát láttunk, másik 4-5 pedig a sorára várt. Az a kettő meg csak állt ott, háttal egymásnak, és vigyorgott.
Te is azt csinálod ilyenkor, még ha csak belül is, tudom.
Én nem, én felemelem az ujjam... ja és vigyorgok.
Mint kiderült, ebben a faluban nem muszlimok laknak és nem is keresztények. Valami furcsa szót mondott a kurd srác, el is felejtettem rögtön*.
Ellenben az megmaradt bennem, hogy ez a vallás a bajuszt - vagyis annak nemnyirbálását -, írja elő, nem a szakállat.
(Anyám, nők miért nem kö... izé... növeszthetnek bajuszt? Mert írva vagyon!)
A kérges kezű kisembernek is hatalmas, tömött, hosszú, sosem vágott, majdnem hófehér bajusz lobogott az orra alatt, ez rögtön feltűnt akkor, amikor huncut szemmel felnézett rám és mosolyogva kezet ráztunk.
15km-rel északabbra a másik faluban pedig elfogtak négy alkaloidát**, így a területet felügyelő ezredes tanácsára holnap átvonulunk másik kontrol pontra (az OmniSTAR még mindig olyan, mint egy rossz kurva: a pénzt elrakta már, de szolgáltatás nincsen).
Most pedig nem maradt más hátra mint egy dal :)
Ó és még valami: itt köszönném meg annak a jótét léleknek a rántottát, aki istenire sütötte, majd (gondolom a maradékot) berakta a hűtőbe.
Még éreztem az illatát a konyhában amikor beléptem, még langyos volt a tányéron, amikor felhajtottam a fóliát és az arcomba pakoltam.
Mindet.
Finom helyi kenyércipócskával.
A kis paprikadarabok nagyon feldobták, épp annyira lett csak csípős, amennyire szeretem.
Szóval: respect :)
Now that the spring is in the air...
* Kakei, kákei, vagy kákáei a vallás neve, mint megtudtam ma Hanah-tól aki Kurdish, vagyis kurd is. Mármint a teljes neve: Hanah Kurdish. Bár épp tegnap hallottam más elnevezést is, érdekes módon nyoma sincs a wikiben említettek között (6 különböző vallásról írnak).
** Ismert alkaloidák: kapszicin, kinin, morfin, kodein, papaverin, LSD, kokain, meszkalin, novokain, stb.
2013. szeptember 8., vasárnap
Szél van babám :)
Hátbasszus. Remeg a levegő körülöttünk a felégetett búzaföldön, halkan duruzsol a légkondi a kocsiban, laptop a térdemen, ücsörgök a hátsó ülésen. Lenin páncélvonata sem volt biztonságosabb, az oldalüvegeket bokszolhatom, meg sem rezzennek, mintha betonfalat ütnék. G6-os a páncélozottsági szintünk, bármit is jelentsen ez. Full security cover around us, akarom mondani teljes a biztonsági fedezet körülöttünk. Kocsik a magaslati pontokon, mindegyikben ex military népek (most csak britek). Röpködnek az éterben a roger that-ek és a katonai szlengek, a srácok a völgyben előttünk mehentek nyugodtan. Ott ballag Oscar (ejtsd Ááászker) és Basil (ejtsd Baszil) a két rover zsákkal a hátán, rakosgatják a kis kék zászlókat ahogy beérnek a GPS rover kijelzőjén mutatott 30 centis körbe, geofizikásan mondva: tűzik a vonalat. A kilencest. És ugye a geofon pontokat, mert a zászlók kékek (a narancs majd holnap jön, azokkal jelöljük a vibró pontkat), esmét tanultunk valamit :)
No, azért indulás előtt egy fotó, háttérben Gee az exSAS mate :)
A falvak a környéken nem igazán barátiak, ez a határvidék Iraq és Kurdisztán között. Emellett ugye azt látják hogy nagy fehér autók haladnak toronyiránt a búzatarlón, naná hogy kíváncsiak. És jönnek ugye... szamárháton, gyalog, birkák közé vegyülve. Nem tudják hogy távcsövek szegeződnek rájuk, követik minden mozdulatukat, a kalasnyikovok betárazva, a glockok készen, mi van még... ó, a kacor bicskám megélezve :)
Persze 99% hogy csak pásztorok terelgetik békésen bégető népüket, de mi van akkor, ha az az 1% közeledik? Ma, amikor harmadik napja álltunk meg ugyanannál az útmenti kebab étteremnél, Dez a seggemre vigyázó megjegyezte, hogy jó lenne váltani, mert kifigyelhetik a szokásainkat, és az európaiak mindig jó célpontok minden tenor szervezetnek (pedig esküszöm, fahangom van :)). De jó hogy otthon eszébe sem jut az embernek ilyesmi. De jó hogy itt van akinek eszébe jut az ilyesmi.
41 fokot mutat a külső hőmérő, persze itt nincs árnyék, csak az ördög tudja mennyi lehet igazán, az meg nem árulja el, csak bújkál itt körülöttünk. De maradjunk annyiban, hogy meleg van. Vagy mondhatjuk azt is hogy forróság, ez olyan biztos mint az, hogy a tehénszar mindíg lapjára esik (ezt városi népek tuti nem értik, nincs mit tenni, el kell hogy higyjék ha én mondom, mert az mindig lapjára esik :)). De legalább senki nem lő ránk. Oscar és Basil már csak apró remegő foltok a távolban, néha megcsillan az őket követő kocsikon a nap, ahogy forgolódnak, pásztázzák a környéket, keresik a veszélyt. Aranysárga búzatarlóval borított lankák ameddig a szem ellát, néhol felperzselve, fekete üszkös foltokkal, ideális terep szeizmikára.
Egy kis izelítő a figyelésről, angol gyakorlásnak sem rossz. Aki minden szót ért, jöhet egy nyalókáért :) Letöltéshez klikk ide.
Tehát, geofizikázni ez ideális terep, csak hát a szomszédság... Reggel óta a Killing me softly-t dúdoljuk, fütyörésszük, hümmögjük Dezzel aki ma a testőröm (a videjón is ő figyel a kukkeren át :)). Nyitja az ajtót mielőtt kiszállnék, nyitja amikor beszállnék, és még le sem tettem a seggem már húzza a biztonsági övet rám, tuti be is takargatna ha épp fekvéshez készülődnék. A dal pedig? Imádja... és mint kiderült, vele is előfordul néha-néha, akár vezetés közben is hogy elered a könnye egy-egy zenétől, és a fia ránéz olyankor, mi van apa? majd megérti egyszer... :)
Ma ez szól egész nap a belső hangverseny teremben, hadd szóljon hát itt is, hamár egyszer... :)
Killing me softly...
(Ja, és tényleg szél volt, elfújta a hajam, hehe :))
No, azért indulás előtt egy fotó, háttérben Gee az exSAS mate :)
A falvak a környéken nem igazán barátiak, ez a határvidék Iraq és Kurdisztán között. Emellett ugye azt látják hogy nagy fehér autók haladnak toronyiránt a búzatarlón, naná hogy kíváncsiak. És jönnek ugye... szamárháton, gyalog, birkák közé vegyülve. Nem tudják hogy távcsövek szegeződnek rájuk, követik minden mozdulatukat, a kalasnyikovok betárazva, a glockok készen, mi van még... ó, a kacor bicskám megélezve :)
Persze 99% hogy csak pásztorok terelgetik békésen bégető népüket, de mi van akkor, ha az az 1% közeledik? Ma, amikor harmadik napja álltunk meg ugyanannál az útmenti kebab étteremnél, Dez a seggemre vigyázó megjegyezte, hogy jó lenne váltani, mert kifigyelhetik a szokásainkat, és az európaiak mindig jó célpontok minden tenor szervezetnek (pedig esküszöm, fahangom van :)). De jó hogy otthon eszébe sem jut az embernek ilyesmi. De jó hogy itt van akinek eszébe jut az ilyesmi.
41 fokot mutat a külső hőmérő, persze itt nincs árnyék, csak az ördög tudja mennyi lehet igazán, az meg nem árulja el, csak bújkál itt körülöttünk. De maradjunk annyiban, hogy meleg van. Vagy mondhatjuk azt is hogy forróság, ez olyan biztos mint az, hogy a tehénszar mindíg lapjára esik (ezt városi népek tuti nem értik, nincs mit tenni, el kell hogy higyjék ha én mondom, mert az mindig lapjára esik :)). De legalább senki nem lő ránk. Oscar és Basil már csak apró remegő foltok a távolban, néha megcsillan az őket követő kocsikon a nap, ahogy forgolódnak, pásztázzák a környéket, keresik a veszélyt. Aranysárga búzatarlóval borított lankák ameddig a szem ellát, néhol felperzselve, fekete üszkös foltokkal, ideális terep szeizmikára.
Egy kis izelítő a figyelésről, angol gyakorlásnak sem rossz. Aki minden szót ért, jöhet egy nyalókáért :) Letöltéshez klikk ide.
Tehát, geofizikázni ez ideális terep, csak hát a szomszédság... Reggel óta a Killing me softly-t dúdoljuk, fütyörésszük, hümmögjük Dezzel aki ma a testőröm (a videjón is ő figyel a kukkeren át :)). Nyitja az ajtót mielőtt kiszállnék, nyitja amikor beszállnék, és még le sem tettem a seggem már húzza a biztonsági övet rám, tuti be is takargatna ha épp fekvéshez készülődnék. A dal pedig? Imádja... és mint kiderült, vele is előfordul néha-néha, akár vezetés közben is hogy elered a könnye egy-egy zenétől, és a fia ránéz olyankor, mi van apa? majd megérti egyszer... :)
Ma ez szól egész nap a belső hangverseny teremben, hadd szóljon hát itt is, hamár egyszer... :)
Killing me softly...
(Ja, és tényleg szél volt, elfújta a hajam, hehe :))
2013. szeptember 5., csütörtök
Röviden
Ma felugrott Phil a villába egy rövid csit-csetre és megemlítette, hogy nem az aknáktól tart a területen, ami szép is, hiszen ő az aknakutatók szupervigyora.
Ami igazán aggasztja, az az IED, ugye mindenki tudja mi az? Aki nem, az visszalapoz :)
(Na jó, súgok: klikk )
Pár napja egy török kamion konvojt kínáltak meg ilyennel, kissé északabbra a területtől.
Minket is megajándékoztak Afganisztánban hasonló huncutsággal a homokdűnék között, eredmény 3 halott.
Aztán Irakban is Basratól északra, eredmény egy halott, egy láb.
Itt nem kellene, hogy ilyesmi megtörténjen, de hát nem rajtunk múlik teljesen a dolog.
És ne feledjük azt sem, hogy a múlt évben épp errefelé, Mosultól délre robbantották föl a vibróinkat az egyik szép, csillagokkal teli éjszaka.
Felmerült az is a meetingen, hogy esetleg robbanóanyag kereső kutyákkal végigszaladni reggel a vonalon.
Ők mindent észrevesznek, igazán szolgálnak és védenek.
Persze ez még a jövő zenéje, el is kell addig jutni, ehhez tesszük meg holnap az első lépést: ellenőrizzük a GPS hátizsákokat, veszik-é rendesen az OmniSTAR korrekciót?
Most pedig, zene!
(Na jó, súgok: klikk )
Pár napja egy török kamion konvojt kínáltak meg ilyennel, kissé északabbra a területtől.
Minket is megajándékoztak Afganisztánban hasonló huncutsággal a homokdűnék között, eredmény 3 halott.
Aztán Irakban is Basratól északra, eredmény egy halott, egy láb.
Itt nem kellene, hogy ilyesmi megtörténjen, de hát nem rajtunk múlik teljesen a dolog.
És ne feledjük azt sem, hogy a múlt évben épp errefelé, Mosultól délre robbantották föl a vibróinkat az egyik szép, csillagokkal teli éjszaka.
Felmerült az is a meetingen, hogy esetleg robbanóanyag kereső kutyákkal végigszaladni reggel a vonalon.
Ők mindent észrevesznek, igazán szolgálnak és védenek.
Persze ez még a jövő zenéje, el is kell addig jutni, ehhez tesszük meg holnap az első lépést: ellenőrizzük a GPS hátizsákokat, veszik-é rendesen az OmniSTAR korrekciót?
Most pedig, zene!
2013. szeptember 1., vasárnap
Érintés
Avagy...
Vissza az időben.
Gyengéden.
Vissza a földre:
Talán ezt alá kellett volna vági, dejsze megtettem vón' én ha értenék hozzája, heee:
Vissza az időben.
Gyengéden.
Vissza a földre:
Talán ezt alá kellett volna vági, dejsze megtettem vón' én ha értenék hozzája, heee:
Short (cut)
"Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, a másik nap meg szintén"
Ezt nem is fogalmazhatta volna meg jobban Sándor Gyuri. Persze még az elején vagyunk, szóval kár ríni :)
Azért lassan haladunk a barzani úton: ma megérkeztek az aknakutatók, rögtön két csapattal, főnökük ugyanaz az ex brit haditengerész - pontosabban ex brit haditengerészeti aknakutató -, akinek az első munkája a Szuezi-csatorna egyik oldalának a megtisztítása volt, valamelyik 1-2 napos háború után, hajdanán-danán.
Hogy azért ne legyen unalmas a nap, a srácok átrándultak a határfolyón, és épp most két vonalon az arabok lakta falvak felé tartanak. Térkép/műholdfotó szerint elkapjuk a szélét mindkettőnek, ezért odébbtolunk rajtuk 500 métert.
Na nem a falukon, hanem a kutatási vonalak pontjain. Remélhetőleg elég lesz...
Addig is kávé és zene! :)
(A kávémban még fel-felbukkanó citrommagokat ma már szép ívben röptetem a plotter melletti szemetes kosárba, a tüdőmben létrehozott pár száz megapaszkál túlnyomás segítségével. A -minden szmpontból tökéletesen - csücsörített ajkaimon keresztül. :)))
Ezt nem is fogalmazhatta volna meg jobban Sándor Gyuri. Persze még az elején vagyunk, szóval kár ríni :)
Azért lassan haladunk a barzani úton: ma megérkeztek az aknakutatók, rögtön két csapattal, főnökük ugyanaz az ex brit haditengerész - pontosabban ex brit haditengerészeti aknakutató -, akinek az első munkája a Szuezi-csatorna egyik oldalának a megtisztítása volt, valamelyik 1-2 napos háború után, hajdanán-danán.
Hogy azért ne legyen unalmas a nap, a srácok átrándultak a határfolyón, és épp most két vonalon az arabok lakta falvak felé tartanak. Térkép/műholdfotó szerint elkapjuk a szélét mindkettőnek, ezért odébbtolunk rajtuk 500 métert.
Na nem a falukon, hanem a kutatási vonalak pontjain. Remélhetőleg elég lesz...
Addig is kávé és zene! :)
(A kávémban még fel-felbukkanó citrommagokat ma már szép ívben röptetem a plotter melletti szemetes kosárba, a tüdőmben létrehozott pár száz megapaszkál túlnyomás segítségével. A -minden szmpontból tökéletesen - csücsörített ajkaimon keresztül. :)))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)