Great! Akarom mondani, fasza. Tegnap megkaptuk az első fenyegetést, ha arra járunk esetleg, a falu vezetése nem garantálja azt, hogy nem lőnek ránk. Este Gee-nek megemlítettem, mi lenne ha éjszaka meglátogatnánk őket? Vagy pár sniper odatelepülne a környező dombokra? Esetleg ha kaphatnék egy 120-as aknavetőt... Egyetértett.
Így aztán ma hajnaltól a délnyugati rész no-no zóna lett big time, esmét megerősítve a szabályt, miszerint az egerek és emberek legnagyobb tervei rendszerint füstbe mennek. Valamint a dominó elv: borult a napi terv a geodéta brigádoknál, a line clearance brigádnál (dózer, ami a vibróknak utat gyárt a sivatagban) a scouting csapatnál (ők derítik fel a bonyás részeket ahol esetleg módosítani kell a vonalat ok miatt) és ezzel együtt az aknakutatóknál is.
A barátinak mondott faluból kihúzták a már telepített kábeleket és geofonokat, de mint kiderült ezer dodóért boldogan hagyják hogy azt csináljunk amit akarunk. Kedves népek :)
A fentiek miatt korán kelés, átszervezés, új file generálás, feltöltés, mifene ejtődött meg, mire eljutottam az ebéd... ööö most reggelizőbe, addigra a kenyér elfogyódott valahogy, így a két tükörtojás mellé Kiri sajtot csipegettem. Nem volt ugyanaz, mint friss bagettel.
Hab a tortán hogy 21-én választások lesznek itt, repülőtér zárva 24 órán át, utak blokkolva úgyszintén (21-22-én), na mondom, ezek megszervezik :) Szerencsére közelben a folyó, kiülünk majd a 39 fokban, szívjuk magunkba a napot mint gyík a farakáson, aztán lehet horgászni is, vagy hozatunk pizzát meg sört, ilyesmi (persze ez is csak terv ám :))
Most pedig: lazújjunk!
Persze úgyis elfújja mind.
2013. szeptember 18., szerda
2013. szeptember 17., kedd
Föltámadott az ember
Vagy visszatért, vagy reinkarnálódott, vagy mifene az a reggeli kóválygófejes ...-ra/re* ébredés, melynek során a valóságnak hitt tárgyak, fények, madarak, legyek és emberek újra körülveszik. Szemeket most már nyitva tartani próbálva elszínuszgörbézik az ebédlőbe valahogy, lekűzdve az útjába kerülő akadályokat úgymint ajtó, forduló jobbra, nappali/iroda (g'móning Tim, móning Liam, int az íróasztalok felé), ajtó, (mnng Gareth, int jobbra az íróasztal mögé), forduló jobbra, ajtó, és hirtelen: BAAANNNNGGG!!!!
Mellbeveri a napfény amely így hajnali 8-kor már istenes bemutatót tart abból, hogy miként pörköli egy szem csillagunk a hidrogént héliummá (még 15 trillió évig ragyog, ha a tömegéből nyert energiát vesszük figyelembe, persze az üzemanyag ennek a 0.0007-szereséig elég, ami ugye durván csak 10 billió év).
Na mindegy, egyrészt az sem holnap lesz, aztán meg ugye a héliumot is el lehet égetni valami nehezebbé... majd megoldja.
Forduló 45 fok balra, 7 lépés* a sátor sarka, 45 fok balra, 5 lépés a bejárat, forduló 72.45789 fokon jobbra, 5 lépés és már ott is áll a naaagy vízmelegítő előtt az énem, zöld lámpa on, okiedokie hunkyandfuckindorie, váltok angolosra.
Bögre ugye már a kézben, benne a Gourment Café Mocha, eddig jó. A csap alá tartom, megnyitom, csorog a víz. Balra az asztaloknál egy helyi legény ücsörög, aztán feláll és épp amikor végzek és megfordulok, odalép hozzám:
- No hot water.
Lepillantok a kanalamhoz, amellyel lassan kavargatom az instant cuccot és tényleg... az oldódási folyamat szemlátomást sztrájkol.
- Thank you my friend - mondom kedvesen. De a bánatos beteg hőscicnér bajúszáé' nem szóltál előbb, gondolom kedvesen.
No akkor... hogy is legyen... okés -váltok south parkos tanárosra- és dobok bele két jégkockát: jegeskávé!
Már eléggé magamhoz tértem ahhoz, hogy az ajtóból 63 fokos bal fordulóval elsétáljak a kapuig (8 lépés), ahol Blago a horvát nagymaci szívja a Marlbóróját, merugye a villa területén nyista szmóking ám!
Vázolom neki a tényállást, vagyishogy még mennyi ideig lesz fényesség az égen és elmagyarázom neki azt is, hogy miként készült a jeges kávé - miközben a kanalammal leemelem a keveréstől sűrű, felhabosodott részt a tetejéről.
Vigyorog és a kezéből előtűnik egy kis műanyag pohár, hehe, Stefan már szólt, hogy nincs melegvíz, mert épp most töltötték fel a szamovárt, így ő is jeges kávézik a cigi mellé. Csukott szemmel nézzük a napot, ez most a közös nevező.
Vagy a kávé :)
Vagy a zene! :)
* ide mindenki behelyettesíti a saját valóságképét, mert azt mégsem írhatom hogy realitásra ébredünk ;)
** a lépések papucsban, slattyogósan számolandók
Heppiend nincs?! De van!!!
Az imént helyezett elém Blago egy adag szeletelt istenimennyeieszméletlenfinom és csípős horvát paprikás kolbászt. Jahaaaj, azt senki nem tudja elképzelni hogy milyen az, amikor lassan egy hónapja már hogy nem érez az ember jóféle kis füstölt ízt (na jó, talán a vegák, de ők meg a másik oldalt nem tudják elképzelni ugye), ízibe szaladtam fini paradicsomért, kurd lepénykenyérért éééééééééééééééééééés: reggeli. Aztán mivel most már lassan 10 óra lesz, ideje van a mun.... a szórakozásnak :)
Mellbeveri a napfény amely így hajnali 8-kor már istenes bemutatót tart abból, hogy miként pörköli egy szem csillagunk a hidrogént héliummá (még 15 trillió évig ragyog, ha a tömegéből nyert energiát vesszük figyelembe, persze az üzemanyag ennek a 0.0007-szereséig elég, ami ugye durván csak 10 billió év).
Na mindegy, egyrészt az sem holnap lesz, aztán meg ugye a héliumot is el lehet égetni valami nehezebbé... majd megoldja.
Forduló 45 fok balra, 7 lépés* a sátor sarka, 45 fok balra, 5 lépés a bejárat, forduló 72.45789 fokon jobbra, 5 lépés és már ott is áll a naaagy vízmelegítő előtt az énem, zöld lámpa on, okiedokie hunkyandfuckindorie, váltok angolosra.
Bögre ugye már a kézben, benne a Gourment Café Mocha, eddig jó. A csap alá tartom, megnyitom, csorog a víz. Balra az asztaloknál egy helyi legény ücsörög, aztán feláll és épp amikor végzek és megfordulok, odalép hozzám:
- No hot water.
Lepillantok a kanalamhoz, amellyel lassan kavargatom az instant cuccot és tényleg... az oldódási folyamat szemlátomást sztrájkol.
- Thank you my friend - mondom kedvesen. De a bánatos beteg hőscicnér bajúszáé' nem szóltál előbb, gondolom kedvesen.
No akkor... hogy is legyen... okés -váltok south parkos tanárosra- és dobok bele két jégkockát: jegeskávé!
Már eléggé magamhoz tértem ahhoz, hogy az ajtóból 63 fokos bal fordulóval elsétáljak a kapuig (8 lépés), ahol Blago a horvát nagymaci szívja a Marlbóróját, merugye a villa területén nyista szmóking ám!
Vázolom neki a tényállást, vagyishogy még mennyi ideig lesz fényesség az égen és elmagyarázom neki azt is, hogy miként készült a jeges kávé - miközben a kanalammal leemelem a keveréstől sűrű, felhabosodott részt a tetejéről.
Vigyorog és a kezéből előtűnik egy kis műanyag pohár, hehe, Stefan már szólt, hogy nincs melegvíz, mert épp most töltötték fel a szamovárt, így ő is jeges kávézik a cigi mellé. Csukott szemmel nézzük a napot, ez most a közös nevező.
Vagy a kávé :)
Vagy a zene! :)
* ide mindenki behelyettesíti a saját valóságképét, mert azt mégsem írhatom hogy realitásra ébredünk ;)
** a lépések papucsban, slattyogósan számolandók
Heppiend nincs?! De van!!!
Az imént helyezett elém Blago egy adag szeletelt istenimennyeieszméletlenfinom és csípős horvát paprikás kolbászt. Jahaaaj, azt senki nem tudja elképzelni hogy milyen az, amikor lassan egy hónapja már hogy nem érez az ember jóféle kis füstölt ízt (na jó, talán a vegák, de ők meg a másik oldalt nem tudják elképzelni ugye), ízibe szaladtam fini paradicsomért, kurd lepénykenyérért éééééééééééééééééééés: reggeli. Aztán mivel most már lassan 10 óra lesz, ideje van a mun.... a szórakozásnak :)
2013. szeptember 16., hétfő
Olajfák tövén
Méghogy otthon balfácánkodik az építőipar!
Hah, az elégedetleneknek üzenem, hogy látogassanak el egy arab házba, szépséges lesz, csodálatosságos -sőt csodálatosságosságos lesz- néhány meglepetéssel.
A miénk is gyönyörűségesnek indul, aranytapétás falak, alattuk hűvös eleganciával márvány mindenütt, imádok mezítláb mászkálni a hűvös kövön.
Aztán millió fény, különböző méretű és alakú világító szerkentyűkből, abban a nappalinak készült teremben például, amely most irodaként funkcionál: virágmintás csillárizé hat darab, emellett energiatakarékos falikarok, ebből kettő-kettő dupla néz farkasszemet egymással. No és hogy beleköpjön valami a levesbe, hogy legyen valami fejvakarásra késztető szocreál őrület is, az ajtók felett snassz másfélméteres neoncsövek, se burkolat, se ciráda, pfff.
Persze az első dolog amit meg KELL tanulni, ha arab országokba megy az ember: mindig... vagyis... ööö... soha de SOHA ne tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy: miért.
Mármint hogy ez, vagy az miért van így, vagy úgy... Soha!
És akkor nyugodt életed lesz, szakállad hosszúra nő majd, (egy szakállas nő azért nem olyan üdítő látvány, ebből őket inkább hagyjuk ki), tevéid szaporodnak (ez már nőkre is vonatkozik!), vízkútjaid sosem száradnak ki (meg ez is) és mindig lesz édes datoja (vagy datolya? imádom az ősi magyar szavakat) amit az arcodba tömhetsz (egyes helyeken: tömhetel, vagy mi :))
És most érkeztünk el a csúcshoz, ami jelen esetben a budi.
Ha valaki azt gondolja hogy áh, ez nem fontos, ugyanmár meg minek ezzel foglalkozni, annak kívánok párnapos szorulást, vagy öt perces hasmenést. Majd akkor megtudja azt, hogy hol lakik az úristen!
Na jó, nem épp ott... ez csak valamiféle mondás vagy mi:))
Szóval, ha most összeszámolom a szobák és nappalik számát, akkor kijön összesen tíz.
Csapjuk hozzá a balkonon (ugye az a neve a nagyerkélynek?) felállított két darab négy személyes sátrunkat (oké, ez szükségmegoldás), ebből kijön az, hogy 34-en lakjuk a putrit.
Erre van 1, azaz 1 darab akkora budi, hogy tolatva kell bemenni, ha le is szeretnénk ülni.
Még ez sem lenne baj, mert Londonban is akkora volt kb. egyszer a feredős szoba, napi 100 fontért a motelban, de az ugye London. Kultúrvidék.
A baj jelen esetben az, hogy a budi nem működik, illetve nem megfelelően: ha nyitva hagyjuk a tartályt feltöltő csapot, akkor úszik minden. Ha elzárjuk, akkor ott kell kotlani amíg megtelik, aztán lehúzni, és megint elzárni. Ez az egyetlen módszer vált be eddig, pedig nagybajuszú mesteremberünk naponta ott tüsténkedik, hogy megoldja a dolgot, de minden hiába. Ő nem tudja, hogy természet ősanyánk a rejtett hibák oldalán áll. Más szóval: természet ősanyánk egy ócska kurva és ott tesz keresztbe, ahol a legjobban fáj.
Persze számomra a csúcsot még mindig az egyik bérelt lakás jelenti, amelyben pár hétig laktunk, Tunisz valamelyik peremkerületében.
Ott csak akkor jött melegvíz a tusolóból, ha közben folyattuk a hideget a mosdókagylóba... erre kössön valaki csomót!
Oh, hab a tortán, hogy egy "fürdőszobának" kell ellátnia a népeket (így aztán én délután kettő és három között szoktam ott toporogni). Ahogy az ősi mondás tartja: evvan, ezt kő szeretnyi :)
Hozzáteszem: az sem a villában található, hanem az udvaron egy külön kis épületben.
Ezért aztán nem meglepő, hogy amikor a sors úgy hozza, akkor mindenféle tiltás ellenére kinyitom a hátsó falon a vasajtót úgy, hogy nem viszek magammal puskás embert és golyóállót se terítek a vállamra. Aztán egyszerűen elballagok a 15 méterre kezdődő olajfa ültetvényig, és ott naaagy megkönnyebbülések között megöntözöm az egyik kedvencem tövét.
Zeneeeeeeeeee
Hah, az elégedetleneknek üzenem, hogy látogassanak el egy arab házba, szépséges lesz, csodálatosságos -sőt csodálatosságosságos lesz- néhány meglepetéssel.
A miénk is gyönyörűségesnek indul, aranytapétás falak, alattuk hűvös eleganciával márvány mindenütt, imádok mezítláb mászkálni a hűvös kövön.
Aztán millió fény, különböző méretű és alakú világító szerkentyűkből, abban a nappalinak készült teremben például, amely most irodaként funkcionál: virágmintás csillárizé hat darab, emellett energiatakarékos falikarok, ebből kettő-kettő dupla néz farkasszemet egymással. No és hogy beleköpjön valami a levesbe, hogy legyen valami fejvakarásra késztető szocreál őrület is, az ajtók felett snassz másfélméteres neoncsövek, se burkolat, se ciráda, pfff.
Persze az első dolog amit meg KELL tanulni, ha arab országokba megy az ember: mindig... vagyis... ööö... soha de SOHA ne tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy: miért.
Mármint hogy ez, vagy az miért van így, vagy úgy... Soha!
És akkor nyugodt életed lesz, szakállad hosszúra nő majd, (egy szakállas nő azért nem olyan üdítő látvány, ebből őket inkább hagyjuk ki), tevéid szaporodnak (ez már nőkre is vonatkozik!), vízkútjaid sosem száradnak ki (meg ez is) és mindig lesz édes datoja (vagy datolya? imádom az ősi magyar szavakat) amit az arcodba tömhetsz (egyes helyeken: tömhetel, vagy mi :))
És most érkeztünk el a csúcshoz, ami jelen esetben a budi.
Ha valaki azt gondolja hogy áh, ez nem fontos, ugyanmár meg minek ezzel foglalkozni, annak kívánok párnapos szorulást, vagy öt perces hasmenést. Majd akkor megtudja azt, hogy hol lakik az úristen!
Na jó, nem épp ott... ez csak valamiféle mondás vagy mi:))
Szóval, ha most összeszámolom a szobák és nappalik számát, akkor kijön összesen tíz.
Csapjuk hozzá a balkonon (ugye az a neve a nagyerkélynek?) felállított két darab négy személyes sátrunkat (oké, ez szükségmegoldás), ebből kijön az, hogy 34-en lakjuk a putrit.
Erre van 1, azaz 1 darab akkora budi, hogy tolatva kell bemenni, ha le is szeretnénk ülni.
Még ez sem lenne baj, mert Londonban is akkora volt kb. egyszer a feredős szoba, napi 100 fontért a motelban, de az ugye London. Kultúrvidék.
A baj jelen esetben az, hogy a budi nem működik, illetve nem megfelelően: ha nyitva hagyjuk a tartályt feltöltő csapot, akkor úszik minden. Ha elzárjuk, akkor ott kell kotlani amíg megtelik, aztán lehúzni, és megint elzárni. Ez az egyetlen módszer vált be eddig, pedig nagybajuszú mesteremberünk naponta ott tüsténkedik, hogy megoldja a dolgot, de minden hiába. Ő nem tudja, hogy természet ősanyánk a rejtett hibák oldalán áll. Más szóval: természet ősanyánk egy ócska kurva és ott tesz keresztbe, ahol a legjobban fáj.
Persze számomra a csúcsot még mindig az egyik bérelt lakás jelenti, amelyben pár hétig laktunk, Tunisz valamelyik peremkerületében.
Ott csak akkor jött melegvíz a tusolóból, ha közben folyattuk a hideget a mosdókagylóba... erre kössön valaki csomót!
Oh, hab a tortán, hogy egy "fürdőszobának" kell ellátnia a népeket (így aztán én délután kettő és három között szoktam ott toporogni). Ahogy az ősi mondás tartja: evvan, ezt kő szeretnyi :)
Hozzáteszem: az sem a villában található, hanem az udvaron egy külön kis épületben.
Ezért aztán nem meglepő, hogy amikor a sors úgy hozza, akkor mindenféle tiltás ellenére kinyitom a hátsó falon a vasajtót úgy, hogy nem viszek magammal puskás embert és golyóállót se terítek a vállamra. Aztán egyszerűen elballagok a 15 méterre kezdődő olajfa ültetvényig, és ott naaagy megkönnyebbülések között megöntözöm az egyik kedvencem tövét.
Zeneeeeeeeeee
2013. szeptember 14., szombat
Brit tudósok
Itt lakom látod...
A tetőn még látszik a négy Leica antenna, a tegnap esti -újabb- kalibráció után maradtak ott, alattuk az internet mikrohullámú antennája, mellette a két sátor a balkonon. Brit tudósok szerint így lehet növelni egy adott épületben elhelyezhető emberek számát. Lent az ebédlő -majdani, tegyük hozzá- ajtaját épp Gareth a hegymászóból avanzsált QHSE főnök csukja, jobbra pedig egy tag az éjjeli bátorok közül, most épp nappali szolgálatban. Csak remélni tudom hogy a kalasnyikovja nem löki hanyatt -ha neadj' a marxista isten- lőni kék.
Mint látható, egy kavicsdomb emelkedik fölöttünk, onnan már a sivatag jön, illetve pár olajfából álló kis ültetvény bújik meg az épület mögött.
Luxus: Konyha 3 michelin csillaggal (igaz hogy én rajzoltam és ragasztottam ki a falra :)), kávéfőző, Tim Horton kávéval, bár Oscar elővarázsolt tegnap a bőröndjéből egy csomag venezuelai cuccost, isssteni illata vót nekijje. Mármint a kávénak. Aztán, van hideg meleg folyóvíz, légkondi, ventillátor, az a nagy zöld vacak a bal szélen pedig saját generátorunk, villany legyen akkor is ha nincs. Ééééééés mindezeken túl a legfontosabb: internet!
Ó, és nem horkol senki... bár ez még csak az első éjszaka megfigyelésein alapuló -ámde brit tudósok által is igazolt- eredmény, messzemenő következtetést azért mégsem érdemes levonni ebből.
Kényelem: négyen települtünk egy szobába, a többi hat személyes, igazi Das Boot élmény, turista irodák így hirdetnék tuti. A miénk háló lehetett (illetve lehet, mert ebben nem lakott senki előttünk, minden új szagú), mert padlótól a menyezetig ér a beépített szekrény ami a teljes hátsó falat elfoglalja, fél szobányi tükör a tolóajtó, bent pedig fények világítanak a vállfa tartón, pöpec. A belépés utáni meghökkent kérdésre, hogy hát ez meg mi a wattafak két válasz érkezett, Basil szerint tükör, Oscar pedig -úgy tűnik ez a nyitottabb világkép hatása- arra szavazott hogy nyilván ez előtt élvezetesebb a svédtorna, mert van olyan nő, aki szereti így... Utóbbit fogadtam el, bár azért a brit tudósok véleményére erősen számítok ezügyben is.
És friss hír a városunkból, ahova lehet hogy hamarosan... igaz, az elmúlt évben sem volt akkora nyugi azért itt...
Zene!
A tetőn még látszik a négy Leica antenna, a tegnap esti -újabb- kalibráció után maradtak ott, alattuk az internet mikrohullámú antennája, mellette a két sátor a balkonon. Brit tudósok szerint így lehet növelni egy adott épületben elhelyezhető emberek számát. Lent az ebédlő -majdani, tegyük hozzá- ajtaját épp Gareth a hegymászóból avanzsált QHSE főnök csukja, jobbra pedig egy tag az éjjeli bátorok közül, most épp nappali szolgálatban. Csak remélni tudom hogy a kalasnyikovja nem löki hanyatt -ha neadj' a marxista isten- lőni kék.
Mint látható, egy kavicsdomb emelkedik fölöttünk, onnan már a sivatag jön, illetve pár olajfából álló kis ültetvény bújik meg az épület mögött.
Luxus: Konyha 3 michelin csillaggal (igaz hogy én rajzoltam és ragasztottam ki a falra :)), kávéfőző, Tim Horton kávéval, bár Oscar elővarázsolt tegnap a bőröndjéből egy csomag venezuelai cuccost, isssteni illata vót nekijje. Mármint a kávénak. Aztán, van hideg meleg folyóvíz, légkondi, ventillátor, az a nagy zöld vacak a bal szélen pedig saját generátorunk, villany legyen akkor is ha nincs. Ééééééés mindezeken túl a legfontosabb: internet!
Ó, és nem horkol senki... bár ez még csak az első éjszaka megfigyelésein alapuló -ámde brit tudósok által is igazolt- eredmény, messzemenő következtetést azért mégsem érdemes levonni ebből.
Kényelem: négyen települtünk egy szobába, a többi hat személyes, igazi Das Boot élmény, turista irodák így hirdetnék tuti. A miénk háló lehetett (illetve lehet, mert ebben nem lakott senki előttünk, minden új szagú), mert padlótól a menyezetig ér a beépített szekrény ami a teljes hátsó falat elfoglalja, fél szobányi tükör a tolóajtó, bent pedig fények világítanak a vállfa tartón, pöpec. A belépés utáni meghökkent kérdésre, hogy hát ez meg mi a wattafak két válasz érkezett, Basil szerint tükör, Oscar pedig -úgy tűnik ez a nyitottabb világkép hatása- arra szavazott hogy nyilván ez előtt élvezetesebb a svédtorna, mert van olyan nő, aki szereti így... Utóbbit fogadtam el, bár azért a brit tudósok véleményére erősen számítok ezügyben is.
És friss hír a városunkból, ahova lehet hogy hamarosan... igaz, az elmúlt évben sem volt akkora nyugi azért itt...
Zene!
2013. szeptember 13., péntek
Megjöttünk :)
Reggeli TRX:
Aztán még egy utolsó email, majd a laptop repül a hátizsákba, rohanás le a lépcsőn, fék a konyhában, kávé a kézbe, már nyitja Dez a kocsiajtót, ahaaa, a leglényegesebb, jegyzi meg és nyújtja a biztonsági övet, egyik kezemben a bögrét egyensúlyozom, másikkal bekattintom a csatot, miközben hátra rakja a zsákom, készen vagyunk, indulunk. Az EFES üzlet előtt kanyarodunk a főútra, hat vagy nyolc sávos, egyenesen dél felé tart (nem dél felé, hanem dél felé:)). A kávé elfogy, nyelvemre csepegtetem a maradékot, aztán megy a válltáskámba a mekis bögre, ezt még otthonról hoztam :). Elhúzunk a reptér mellett, sóvárogva nézem a távolban a beszállás épületét, a tornyot. Egy pillanatra lehunyom a szemem és látom azt, amikor majd Ferihegyen kilépek (Liszt? Túrót!!!) az előcsarnokba és... hajj, de addig még...
Gurulunk a tömeggel tovább, balról egy meggypiros X6-os marad el, szőkésbarna nő vezeti, eszembe jut a régi vicc, mi az, ha a szőke nő barnára festi a haját? Mesterséges intelligencia, háhá. Jobbról elhagyunk egy szép, míves mecsetet, az ablak tükröződik picit:
A következő nagy körforgalomnál nyugatra fordulunk, Khabat és Mosul a táblán. Bedugom a telefon fülesét és felnyomom a zenét, lehunyom a szemem, magamba merülök mint egy katona... A döccenőkből tudom hogy most kelünk át a csekpointon, nem nyitom ki a szemem, minek, úgy sem látnák a napszemüveg mögött és velünk semmi gondjuk. Csak akkor emelem fel a fejem amikor már Kalak délelőtti zsúfolt utcáin gurulunk. Ideje ébredezni.
Lekanyarodunk jobbra, majd befordulunk a két bérelt villához, a város szélén a nyúllal szemben, "itt lakom látod, ez az a hely...", hopsz, nem sátor... bár sátor áll az udvarban a betonfalon belül, az lesz az ebédlő amint elkészül, egy másik a két épület között, abban lakni fognak, és az első emeleti nagy teraszon is áll két négyszemélyes. Olyan... futurisztikus az egész, mint valami Noé építette űrhajó amelyik épp elhagyni készül a Földet.
Bepakolunk az irodába, harcolunk a légkondival, elindul a nap, és mire észbekapunk már esteledik. A biztonságiak készülnek az éjszakára, kipakolóvásárnak nézné az ember a placcra kirakott cuccost, eztetetet vigye jóember, ennek jó fogása van itten e!
Közben elkészül a vacsi, még nincs hova leülni, így az irodában zöttyenünk le, mindenki a laptopja mellett csikkenezik :)
Most pedig most van, valamint ideje egy zenének ;)
*** A képen balról jobbra, majd fel és jobbról balra, majd fel és balról jobbra, csak az értés miatt:
- kajcsi csirkemell és csirkemell szárnnyal (nem szárnyal, és nem is a szárny nyal), hozzá kis gilisztaöllő veszetterős csili, meg a cullangok, mellette a kacorbicska, merugye a férfi olyan kés nélkül, mint a hal esernyő nélkül. Ja és csipegetünk, kézzel, indiaiasan, ahogy illik!
- MRE kanalának zacsija, a kanállal még délben pusztítottam el egy csirke-pasta raguszerűséget, hogy hogyan került ide, meg nem mondom, mellette 4 darab CF kártya, az imént hozták a srácok, a mai Leica kalibrálás mérési file-jai találhatók rajtuk, balra egérke, a jó öreg Logitech M705.
- Citizen, jó késői vacsi... lassú volt a tűz :), jobbra egy Trimble TSC3 kontroller, sír, nevet, fáramászik és olyan szép búgó hangon mondja hogy ábbszövéijsön sztóóóód, egyszer tuti fölveszem.
- napszemcsi, mindenes tok még Afganisztánból, sok zseb, hasznos (most találtam benne 20 angol fontot meg 25 us dollárot, mondom hogy hasznos :)) éééés a mekis bögre, amelynek bárki által történő elmosása szigorú tökönrúgást von maga után! Ebben nem ismerek tréfát :) -
Aztán még egy utolsó email, majd a laptop repül a hátizsákba, rohanás le a lépcsőn, fék a konyhában, kávé a kézbe, már nyitja Dez a kocsiajtót, ahaaa, a leglényegesebb, jegyzi meg és nyújtja a biztonsági övet, egyik kezemben a bögrét egyensúlyozom, másikkal bekattintom a csatot, miközben hátra rakja a zsákom, készen vagyunk, indulunk. Az EFES üzlet előtt kanyarodunk a főútra, hat vagy nyolc sávos, egyenesen dél felé tart (nem dél felé, hanem dél felé:)). A kávé elfogy, nyelvemre csepegtetem a maradékot, aztán megy a válltáskámba a mekis bögre, ezt még otthonról hoztam :). Elhúzunk a reptér mellett, sóvárogva nézem a távolban a beszállás épületét, a tornyot. Egy pillanatra lehunyom a szemem és látom azt, amikor majd Ferihegyen kilépek (Liszt? Túrót!!!) az előcsarnokba és... hajj, de addig még...
Gurulunk a tömeggel tovább, balról egy meggypiros X6-os marad el, szőkésbarna nő vezeti, eszembe jut a régi vicc, mi az, ha a szőke nő barnára festi a haját? Mesterséges intelligencia, háhá. Jobbról elhagyunk egy szép, míves mecsetet, az ablak tükröződik picit:
A következő nagy körforgalomnál nyugatra fordulunk, Khabat és Mosul a táblán. Bedugom a telefon fülesét és felnyomom a zenét, lehunyom a szemem, magamba merülök mint egy katona... A döccenőkből tudom hogy most kelünk át a csekpointon, nem nyitom ki a szemem, minek, úgy sem látnák a napszemüveg mögött és velünk semmi gondjuk. Csak akkor emelem fel a fejem amikor már Kalak délelőtti zsúfolt utcáin gurulunk. Ideje ébredezni.
Lekanyarodunk jobbra, majd befordulunk a két bérelt villához, a város szélén a nyúllal szemben, "itt lakom látod, ez az a hely...", hopsz, nem sátor... bár sátor áll az udvarban a betonfalon belül, az lesz az ebédlő amint elkészül, egy másik a két épület között, abban lakni fognak, és az első emeleti nagy teraszon is áll két négyszemélyes. Olyan... futurisztikus az egész, mint valami Noé építette űrhajó amelyik épp elhagyni készül a Földet.
Bepakolunk az irodába, harcolunk a légkondival, elindul a nap, és mire észbekapunk már esteledik. A biztonságiak készülnek az éjszakára, kipakolóvásárnak nézné az ember a placcra kirakott cuccost, eztetetet vigye jóember, ennek jó fogása van itten e!
Közben elkészül a vacsi, még nincs hova leülni, így az irodában zöttyenünk le, mindenki a laptopja mellett csikkenezik :)
***Most pedig most van, valamint ideje egy zenének ;)
*** A képen balról jobbra, majd fel és jobbról balra, majd fel és balról jobbra, csak az értés miatt:
- kajcsi csirkemell és csirkemell szárnnyal (nem szárnyal, és nem is a szárny nyal), hozzá kis gilisztaöllő veszetterős csili, meg a cullangok, mellette a kacorbicska, merugye a férfi olyan kés nélkül, mint a hal esernyő nélkül. Ja és csipegetünk, kézzel, indiaiasan, ahogy illik!
- MRE kanalának zacsija, a kanállal még délben pusztítottam el egy csirke-pasta raguszerűséget, hogy hogyan került ide, meg nem mondom, mellette 4 darab CF kártya, az imént hozták a srácok, a mai Leica kalibrálás mérési file-jai találhatók rajtuk, balra egérke, a jó öreg Logitech M705.
- Citizen, jó késői vacsi... lassú volt a tűz :), jobbra egy Trimble TSC3 kontroller, sír, nevet, fáramászik és olyan szép búgó hangon mondja hogy ábbszövéijsön sztóóóód, egyszer tuti fölveszem.
- napszemcsi, mindenes tok még Afganisztánból, sok zseb, hasznos (most találtam benne 20 angol fontot meg 25 us dollárot, mondom hogy hasznos :)) éééés a mekis bögre, amelynek bárki által történő elmosása szigorú tökönrúgást von maga után! Ebben nem ismerek tréfát :) -
2013. szeptember 12., csütörtök
Hogy el ne fújja mind...
Holnap elköltözünk Erbilből, pakolunk ki a táborba, hát jöjjön egy kis romantika, melantika, lássuk mi történt az elmúlt évek során, körülbelül ezen a napon:
2012, Afganisztán
2011, Marokkó
2010, Kurdisztán
2009, Algéria
2008, Pakisztán
2007, Anglia
No és most, a szokásos... zene :)
2012, Afganisztán
2011, Marokkó
2010, Kurdisztán
2009, Algéria
2008, Pakisztán
2007, Anglia
No és most, a szokásos... zene :)
2013. szeptember 11., szerda
Hogy is mondjam...
Sponge Bob...
SpongeBob vigyorog, SpongeBob pucsít, SpongeBob fut, SpongeBob hülye szemüveges képet vág, SpongeBob...
A baj csak az, hogy mindezt budipapíron teszi. Nem tudom ki volt az a beteg állat akinek ez eszébe jutott. Aztán amikor visszanézek, akkor azt látom hogy hol bajsza van, hol szakálla, hol csak maszatos az arca... hát elmennek a mélabús francba! :)
Jó hogy ez a legnagyobb problémánk itt és most, bááááár, olvasom hogy valamiféle nemrég lezuhant meteorban szerves molekulákat találtak, és hogy az őslevesbe dobva mindenféle cucc előmászott... akarnám mondani hogy ne tegyék, de most már késő...
Hát akkor... zene!
SpongeBob vigyorog, SpongeBob pucsít, SpongeBob fut, SpongeBob hülye szemüveges képet vág, SpongeBob...
A baj csak az, hogy mindezt budipapíron teszi. Nem tudom ki volt az a beteg állat akinek ez eszébe jutott. Aztán amikor visszanézek, akkor azt látom hogy hol bajsza van, hol szakálla, hol csak maszatos az arca... hát elmennek a mélabús francba! :)
Jó hogy ez a legnagyobb problémánk itt és most, bááááár, olvasom hogy valamiféle nemrég lezuhant meteorban szerves molekulákat találtak, és hogy az őslevesbe dobva mindenféle cucc előmászott... akarnám mondani hogy ne tegyék, de most már késő...
Hát akkor... zene!
2013. szeptember 10., kedd
És eljöve a hetedik nap...
És túrót pihenénk meg, sőt, végre tegnap éjszaka valamivel éjfél előtt sikerült elérni azt, hogy az R7-es GNSS/HP módban kapcsolódik a korrekciós jelet sugárzó műholdhoz, ami az IOR névre hallgat a keresztségben. Hosszú volt az út és már elkezdtük a Leica-t használni, mivel hamarosan nyakunkon a kábeles nép, a vibrós nép, és még sehol nem álltunk.
Így aztán ma teszt egy ismert ponton:
Aztán jött az inicializálás, a két zsák már útra készen csipeget, egyre közelebb kerülve a 10 centi alatti pontossághoz:
És az ebéd... jahaj, a Taza étteremben az útszélen, túlexponálva kissé, vagy hogy :)
Vegyes nyársak, jaj volt ott máj, nyami, aztán csirkemell, nyaminyami, no és birge, finomnyaminyami, valamint borjú kebab, húaztaztánnyaminyami! A sokféle saláta és mifene rá sem fér a képre, hanem van ezeknek egyféle előételként tálalt, de szerintem deszertjük, ami isssssteni! Almát szeletelnek le, egész apró kockákra vágják, megforgatják valamiféle édesbűbájos fűszerekben, és keményre vert, kókuszos tejszínhabba kell mártogatni. Bele. Hát az valami fölséges!!! (No majd elkérem a receptet, mert a Hassi Messaoud-London járaton rendszeresen felszolgált apple crisp annyira magával ragadott, hogy kénytelen voltam otthon elkészíteni (régebben a TGIF-ben is szerepelt az étlapon, jó tányérnyi forró almaságosság, szépséges vanilia fagylalttal a közepén, de jóideje nincs, hogy cseszné meg őket a vörös seggű ördög!).
A recept annyira egyszerű, hogy le sem írom, még az ilyen antikonyhatündér mint én is símán összehozza (persze nem árt ha egy igazi konyhatündér is ott csicsereg a közelben, na az nagyon nem árt! :))
Aztán indult a csipet-csapat befelé, de még megálltunk az egyik kis falunál diskurálni a népekkel:
A kocsiban diszkréten lapul a két kendő alatt egy-egy AK-47, csak a béke és boldogság kedvéért:
Elhúztunk a falu temetője mellett. Itt mindenütt sok a sír, nagyon sokan nem természetes halállal haltak, szinte minden ismerősünk családjában van olyan, akit Szaddam idején a módszeres etnikai tisztogatás -micsoda körbeírása ez a dolgoknak- során öltek meg...
Elsőre kissé ripacsosnak tűnik talán, de nem az... át kell állni erre a világra, és meglátni az okokat, és akkor, csakis akkor választ kapunk a miértekre...
No és bent mi fogadott minket? Na mi?! Hát egy baziúj bbq apparát! Firnyákos fajta, cserépből készült, benne már ott izzott a faszén, épp a csikken készülődött nagyban, a sirloin steak szeletek már az alufólia alatt lapultak a sült krumplikarikák, sült paradicsom, gomba és citrom mellett. Na ehhez nem kell több szó, csak pár fotó, hehe, melyhez hasonló jókat kívánok - hogy göregáborosra vegyem itten végül a figurát :)
No de azért...
ha már ilyen békés nyugalom van itt...
csend...
és...
valami...
valami...
jóféle...
valami...
ideillő...
valami...
zene...
Így aztán ma teszt egy ismert ponton:
Aztán jött az inicializálás, a két zsák már útra készen csipeget, egyre közelebb kerülve a 10 centi alatti pontossághoz:
És az ebéd... jahaj, a Taza étteremben az útszélen, túlexponálva kissé, vagy hogy :)
Vegyes nyársak, jaj volt ott máj, nyami, aztán csirkemell, nyaminyami, no és birge, finomnyaminyami, valamint borjú kebab, húaztaztánnyaminyami! A sokféle saláta és mifene rá sem fér a képre, hanem van ezeknek egyféle előételként tálalt, de szerintem deszertjük, ami isssssteni! Almát szeletelnek le, egész apró kockákra vágják, megforgatják valamiféle édesbűbájos fűszerekben, és keményre vert, kókuszos tejszínhabba kell mártogatni. Bele. Hát az valami fölséges!!! (No majd elkérem a receptet, mert a Hassi Messaoud-London járaton rendszeresen felszolgált apple crisp annyira magával ragadott, hogy kénytelen voltam otthon elkészíteni (régebben a TGIF-ben is szerepelt az étlapon, jó tányérnyi forró almaságosság, szépséges vanilia fagylalttal a közepén, de jóideje nincs, hogy cseszné meg őket a vörös seggű ördög!).
A recept annyira egyszerű, hogy le sem írom, még az ilyen antikonyhatündér mint én is símán összehozza (persze nem árt ha egy igazi konyhatündér is ott csicsereg a közelben, na az nagyon nem árt! :))
Aztán indult a csipet-csapat befelé, de még megálltunk az egyik kis falunál diskurálni a népekkel:
A kocsiban diszkréten lapul a két kendő alatt egy-egy AK-47, csak a béke és boldogság kedvéért:
Elhúztunk a falu temetője mellett. Itt mindenütt sok a sír, nagyon sokan nem természetes halállal haltak, szinte minden ismerősünk családjában van olyan, akit Szaddam idején a módszeres etnikai tisztogatás -micsoda körbeírása ez a dolgoknak- során öltek meg...
Elsőre kissé ripacsosnak tűnik talán, de nem az... át kell állni erre a világra, és meglátni az okokat, és akkor, csakis akkor választ kapunk a miértekre...
No és bent mi fogadott minket? Na mi?! Hát egy baziúj bbq apparát! Firnyákos fajta, cserépből készült, benne már ott izzott a faszén, épp a csikken készülődött nagyban, a sirloin steak szeletek már az alufólia alatt lapultak a sült krumplikarikák, sült paradicsom, gomba és citrom mellett. Na ehhez nem kell több szó, csak pár fotó, hehe, melyhez hasonló jókat kívánok - hogy göregáborosra vegyem itten végül a figurát :)
No de azért...
ha már ilyen békés nyugalom van itt...
csend...
és...
valami...
valami...
jóféle...
valami...
ideillő...
valami...
zene...
2013. szeptember 9., hétfő
Spring is in the air...
Tavasz van....
Legalábbis a 9-es vonal déli végén a faluban két összeragadt kutyát láttunk, másik 4-5 pedig a sorára várt. Az a kettő meg csak állt ott, háttal egymásnak, és vigyorgott.
Te is azt csinálod ilyenkor, még ha csak belül is, tudom.
Én nem, én felemelem az ujjam... ja és vigyorgok.
Mint kiderült, ebben a faluban nem muszlimok laknak és nem is keresztények. Valami furcsa szót mondott a kurd srác, el is felejtettem rögtön*.
Ellenben az megmaradt bennem, hogy ez a vallás a bajuszt - vagyis annak nemnyirbálását -, írja elő, nem a szakállat.
(Anyám, nők miért nem kö... izé... növeszthetnek bajuszt? Mert írva vagyon!)
A kérges kezű kisembernek is hatalmas, tömött, hosszú, sosem vágott, majdnem hófehér bajusz lobogott az orra alatt, ez rögtön feltűnt akkor, amikor huncut szemmel felnézett rám és mosolyogva kezet ráztunk.
15km-rel északabbra a másik faluban pedig elfogtak négy alkaloidát**, így a területet felügyelő ezredes tanácsára holnap átvonulunk másik kontrol pontra (az OmniSTAR még mindig olyan, mint egy rossz kurva: a pénzt elrakta már, de szolgáltatás nincsen).
Most pedig nem maradt más hátra mint egy dal :)
Ó és még valami: itt köszönném meg annak a jótét léleknek a rántottát, aki istenire sütötte, majd (gondolom a maradékot) berakta a hűtőbe.
Még éreztem az illatát a konyhában amikor beléptem, még langyos volt a tányéron, amikor felhajtottam a fóliát és az arcomba pakoltam.
Mindet.
Finom helyi kenyércipócskával.
A kis paprikadarabok nagyon feldobták, épp annyira lett csak csípős, amennyire szeretem.
Szóval: respect :)
Now that the spring is in the air...
* Kakei, kákei, vagy kákáei a vallás neve, mint megtudtam ma Hanah-tól aki Kurdish, vagyis kurd is. Mármint a teljes neve: Hanah Kurdish. Bár épp tegnap hallottam más elnevezést is, érdekes módon nyoma sincs a wikiben említettek között (6 különböző vallásról írnak).
** Ismert alkaloidák: kapszicin, kinin, morfin, kodein, papaverin, LSD, kokain, meszkalin, novokain, stb.
Legalábbis a 9-es vonal déli végén a faluban két összeragadt kutyát láttunk, másik 4-5 pedig a sorára várt. Az a kettő meg csak állt ott, háttal egymásnak, és vigyorgott.
Te is azt csinálod ilyenkor, még ha csak belül is, tudom.
Én nem, én felemelem az ujjam... ja és vigyorgok.
Mint kiderült, ebben a faluban nem muszlimok laknak és nem is keresztények. Valami furcsa szót mondott a kurd srác, el is felejtettem rögtön*.
Ellenben az megmaradt bennem, hogy ez a vallás a bajuszt - vagyis annak nemnyirbálását -, írja elő, nem a szakállat.
(Anyám, nők miért nem kö... izé... növeszthetnek bajuszt? Mert írva vagyon!)
A kérges kezű kisembernek is hatalmas, tömött, hosszú, sosem vágott, majdnem hófehér bajusz lobogott az orra alatt, ez rögtön feltűnt akkor, amikor huncut szemmel felnézett rám és mosolyogva kezet ráztunk.
15km-rel északabbra a másik faluban pedig elfogtak négy alkaloidát**, így a területet felügyelő ezredes tanácsára holnap átvonulunk másik kontrol pontra (az OmniSTAR még mindig olyan, mint egy rossz kurva: a pénzt elrakta már, de szolgáltatás nincsen).
Most pedig nem maradt más hátra mint egy dal :)
Ó és még valami: itt köszönném meg annak a jótét léleknek a rántottát, aki istenire sütötte, majd (gondolom a maradékot) berakta a hűtőbe.
Még éreztem az illatát a konyhában amikor beléptem, még langyos volt a tányéron, amikor felhajtottam a fóliát és az arcomba pakoltam.
Mindet.
Finom helyi kenyércipócskával.
A kis paprikadarabok nagyon feldobták, épp annyira lett csak csípős, amennyire szeretem.
Szóval: respect :)
Now that the spring is in the air...
* Kakei, kákei, vagy kákáei a vallás neve, mint megtudtam ma Hanah-tól aki Kurdish, vagyis kurd is. Mármint a teljes neve: Hanah Kurdish. Bár épp tegnap hallottam más elnevezést is, érdekes módon nyoma sincs a wikiben említettek között (6 különböző vallásról írnak).
** Ismert alkaloidák: kapszicin, kinin, morfin, kodein, papaverin, LSD, kokain, meszkalin, novokain, stb.
2013. szeptember 8., vasárnap
Szél van babám :)
Hátbasszus. Remeg a levegő körülöttünk a felégetett búzaföldön, halkan duruzsol a légkondi a kocsiban, laptop a térdemen, ücsörgök a hátsó ülésen. Lenin páncélvonata sem volt biztonságosabb, az oldalüvegeket bokszolhatom, meg sem rezzennek, mintha betonfalat ütnék. G6-os a páncélozottsági szintünk, bármit is jelentsen ez. Full security cover around us, akarom mondani teljes a biztonsági fedezet körülöttünk. Kocsik a magaslati pontokon, mindegyikben ex military népek (most csak britek). Röpködnek az éterben a roger that-ek és a katonai szlengek, a srácok a völgyben előttünk mehentek nyugodtan. Ott ballag Oscar (ejtsd Ááászker) és Basil (ejtsd Baszil) a két rover zsákkal a hátán, rakosgatják a kis kék zászlókat ahogy beérnek a GPS rover kijelzőjén mutatott 30 centis körbe, geofizikásan mondva: tűzik a vonalat. A kilencest. És ugye a geofon pontokat, mert a zászlók kékek (a narancs majd holnap jön, azokkal jelöljük a vibró pontkat), esmét tanultunk valamit :)
No, azért indulás előtt egy fotó, háttérben Gee az exSAS mate :)
A falvak a környéken nem igazán barátiak, ez a határvidék Iraq és Kurdisztán között. Emellett ugye azt látják hogy nagy fehér autók haladnak toronyiránt a búzatarlón, naná hogy kíváncsiak. És jönnek ugye... szamárháton, gyalog, birkák közé vegyülve. Nem tudják hogy távcsövek szegeződnek rájuk, követik minden mozdulatukat, a kalasnyikovok betárazva, a glockok készen, mi van még... ó, a kacor bicskám megélezve :)
Persze 99% hogy csak pásztorok terelgetik békésen bégető népüket, de mi van akkor, ha az az 1% közeledik? Ma, amikor harmadik napja álltunk meg ugyanannál az útmenti kebab étteremnél, Dez a seggemre vigyázó megjegyezte, hogy jó lenne váltani, mert kifigyelhetik a szokásainkat, és az európaiak mindig jó célpontok minden tenor szervezetnek (pedig esküszöm, fahangom van :)). De jó hogy otthon eszébe sem jut az embernek ilyesmi. De jó hogy itt van akinek eszébe jut az ilyesmi.
41 fokot mutat a külső hőmérő, persze itt nincs árnyék, csak az ördög tudja mennyi lehet igazán, az meg nem árulja el, csak bújkál itt körülöttünk. De maradjunk annyiban, hogy meleg van. Vagy mondhatjuk azt is hogy forróság, ez olyan biztos mint az, hogy a tehénszar mindíg lapjára esik (ezt városi népek tuti nem értik, nincs mit tenni, el kell hogy higyjék ha én mondom, mert az mindig lapjára esik :)). De legalább senki nem lő ránk. Oscar és Basil már csak apró remegő foltok a távolban, néha megcsillan az őket követő kocsikon a nap, ahogy forgolódnak, pásztázzák a környéket, keresik a veszélyt. Aranysárga búzatarlóval borított lankák ameddig a szem ellát, néhol felperzselve, fekete üszkös foltokkal, ideális terep szeizmikára.
Egy kis izelítő a figyelésről, angol gyakorlásnak sem rossz. Aki minden szót ért, jöhet egy nyalókáért :) Letöltéshez klikk ide.
Tehát, geofizikázni ez ideális terep, csak hát a szomszédság... Reggel óta a Killing me softly-t dúdoljuk, fütyörésszük, hümmögjük Dezzel aki ma a testőröm (a videjón is ő figyel a kukkeren át :)). Nyitja az ajtót mielőtt kiszállnék, nyitja amikor beszállnék, és még le sem tettem a seggem már húzza a biztonsági övet rám, tuti be is takargatna ha épp fekvéshez készülődnék. A dal pedig? Imádja... és mint kiderült, vele is előfordul néha-néha, akár vezetés közben is hogy elered a könnye egy-egy zenétől, és a fia ránéz olyankor, mi van apa? majd megérti egyszer... :)
Ma ez szól egész nap a belső hangverseny teremben, hadd szóljon hát itt is, hamár egyszer... :)
Killing me softly...
(Ja, és tényleg szél volt, elfújta a hajam, hehe :))
No, azért indulás előtt egy fotó, háttérben Gee az exSAS mate :)
A falvak a környéken nem igazán barátiak, ez a határvidék Iraq és Kurdisztán között. Emellett ugye azt látják hogy nagy fehér autók haladnak toronyiránt a búzatarlón, naná hogy kíváncsiak. És jönnek ugye... szamárháton, gyalog, birkák közé vegyülve. Nem tudják hogy távcsövek szegeződnek rájuk, követik minden mozdulatukat, a kalasnyikovok betárazva, a glockok készen, mi van még... ó, a kacor bicskám megélezve :)
Persze 99% hogy csak pásztorok terelgetik békésen bégető népüket, de mi van akkor, ha az az 1% közeledik? Ma, amikor harmadik napja álltunk meg ugyanannál az útmenti kebab étteremnél, Dez a seggemre vigyázó megjegyezte, hogy jó lenne váltani, mert kifigyelhetik a szokásainkat, és az európaiak mindig jó célpontok minden tenor szervezetnek (pedig esküszöm, fahangom van :)). De jó hogy otthon eszébe sem jut az embernek ilyesmi. De jó hogy itt van akinek eszébe jut az ilyesmi.
41 fokot mutat a külső hőmérő, persze itt nincs árnyék, csak az ördög tudja mennyi lehet igazán, az meg nem árulja el, csak bújkál itt körülöttünk. De maradjunk annyiban, hogy meleg van. Vagy mondhatjuk azt is hogy forróság, ez olyan biztos mint az, hogy a tehénszar mindíg lapjára esik (ezt városi népek tuti nem értik, nincs mit tenni, el kell hogy higyjék ha én mondom, mert az mindig lapjára esik :)). De legalább senki nem lő ránk. Oscar és Basil már csak apró remegő foltok a távolban, néha megcsillan az őket követő kocsikon a nap, ahogy forgolódnak, pásztázzák a környéket, keresik a veszélyt. Aranysárga búzatarlóval borított lankák ameddig a szem ellát, néhol felperzselve, fekete üszkös foltokkal, ideális terep szeizmikára.
Egy kis izelítő a figyelésről, angol gyakorlásnak sem rossz. Aki minden szót ért, jöhet egy nyalókáért :) Letöltéshez klikk ide.
Tehát, geofizikázni ez ideális terep, csak hát a szomszédság... Reggel óta a Killing me softly-t dúdoljuk, fütyörésszük, hümmögjük Dezzel aki ma a testőröm (a videjón is ő figyel a kukkeren át :)). Nyitja az ajtót mielőtt kiszállnék, nyitja amikor beszállnék, és még le sem tettem a seggem már húzza a biztonsági övet rám, tuti be is takargatna ha épp fekvéshez készülődnék. A dal pedig? Imádja... és mint kiderült, vele is előfordul néha-néha, akár vezetés közben is hogy elered a könnye egy-egy zenétől, és a fia ránéz olyankor, mi van apa? majd megérti egyszer... :)
Ma ez szól egész nap a belső hangverseny teremben, hadd szóljon hát itt is, hamár egyszer... :)
Killing me softly...
(Ja, és tényleg szél volt, elfújta a hajam, hehe :))
2013. szeptember 5., csütörtök
Röviden
Ma felugrott Phil a villába egy rövid csit-csetre és megemlítette, hogy nem az aknáktól tart a területen, ami szép is, hiszen ő az aknakutatók szupervigyora.
Ami igazán aggasztja, az az IED, ugye mindenki tudja mi az? Aki nem, az visszalapoz :)
(Na jó, súgok: klikk )
Pár napja egy török kamion konvojt kínáltak meg ilyennel, kissé északabbra a területtől.
Minket is megajándékoztak Afganisztánban hasonló huncutsággal a homokdűnék között, eredmény 3 halott.
Aztán Irakban is Basratól északra, eredmény egy halott, egy láb.
Itt nem kellene, hogy ilyesmi megtörténjen, de hát nem rajtunk múlik teljesen a dolog.
És ne feledjük azt sem, hogy a múlt évben épp errefelé, Mosultól délre robbantották föl a vibróinkat az egyik szép, csillagokkal teli éjszaka.
Felmerült az is a meetingen, hogy esetleg robbanóanyag kereső kutyákkal végigszaladni reggel a vonalon.
Ők mindent észrevesznek, igazán szolgálnak és védenek.
Persze ez még a jövő zenéje, el is kell addig jutni, ehhez tesszük meg holnap az első lépést: ellenőrizzük a GPS hátizsákokat, veszik-é rendesen az OmniSTAR korrekciót?
Most pedig, zene!
(Na jó, súgok: klikk )
Pár napja egy török kamion konvojt kínáltak meg ilyennel, kissé északabbra a területtől.
Minket is megajándékoztak Afganisztánban hasonló huncutsággal a homokdűnék között, eredmény 3 halott.
Aztán Irakban is Basratól északra, eredmény egy halott, egy láb.
Itt nem kellene, hogy ilyesmi megtörténjen, de hát nem rajtunk múlik teljesen a dolog.
És ne feledjük azt sem, hogy a múlt évben épp errefelé, Mosultól délre robbantották föl a vibróinkat az egyik szép, csillagokkal teli éjszaka.
Felmerült az is a meetingen, hogy esetleg robbanóanyag kereső kutyákkal végigszaladni reggel a vonalon.
Ők mindent észrevesznek, igazán szolgálnak és védenek.
Persze ez még a jövő zenéje, el is kell addig jutni, ehhez tesszük meg holnap az első lépést: ellenőrizzük a GPS hátizsákokat, veszik-é rendesen az OmniSTAR korrekciót?
Most pedig, zene!
2013. szeptember 1., vasárnap
Érintés
Avagy...
Vissza az időben.
Gyengéden.
Vissza a földre:
Talán ezt alá kellett volna vági, dejsze megtettem vón' én ha értenék hozzája, heee:
Vissza az időben.
Gyengéden.
Vissza a földre:
Talán ezt alá kellett volna vági, dejsze megtettem vón' én ha értenék hozzája, heee:
Short (cut)
"Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, a másik nap meg szintén"
Ezt nem is fogalmazhatta volna meg jobban Sándor Gyuri. Persze még az elején vagyunk, szóval kár ríni :)
Azért lassan haladunk a barzani úton: ma megérkeztek az aknakutatók, rögtön két csapattal, főnökük ugyanaz az ex brit haditengerész - pontosabban ex brit haditengerészeti aknakutató -, akinek az első munkája a Szuezi-csatorna egyik oldalának a megtisztítása volt, valamelyik 1-2 napos háború után, hajdanán-danán.
Hogy azért ne legyen unalmas a nap, a srácok átrándultak a határfolyón, és épp most két vonalon az arabok lakta falvak felé tartanak. Térkép/műholdfotó szerint elkapjuk a szélét mindkettőnek, ezért odébbtolunk rajtuk 500 métert.
Na nem a falukon, hanem a kutatási vonalak pontjain. Remélhetőleg elég lesz...
Addig is kávé és zene! :)
(A kávémban még fel-felbukkanó citrommagokat ma már szép ívben röptetem a plotter melletti szemetes kosárba, a tüdőmben létrehozott pár száz megapaszkál túlnyomás segítségével. A -minden szmpontból tökéletesen - csücsörített ajkaimon keresztül. :)))
Ezt nem is fogalmazhatta volna meg jobban Sándor Gyuri. Persze még az elején vagyunk, szóval kár ríni :)
Azért lassan haladunk a barzani úton: ma megérkeztek az aknakutatók, rögtön két csapattal, főnökük ugyanaz az ex brit haditengerész - pontosabban ex brit haditengerészeti aknakutató -, akinek az első munkája a Szuezi-csatorna egyik oldalának a megtisztítása volt, valamelyik 1-2 napos háború után, hajdanán-danán.
Hogy azért ne legyen unalmas a nap, a srácok átrándultak a határfolyón, és épp most két vonalon az arabok lakta falvak felé tartanak. Térkép/műholdfotó szerint elkapjuk a szélét mindkettőnek, ezért odébbtolunk rajtuk 500 métert.
Na nem a falukon, hanem a kutatási vonalak pontjain. Remélhetőleg elég lesz...
Addig is kávé és zene! :)
(A kávémban még fel-felbukkanó citrommagokat ma már szép ívben röptetem a plotter melletti szemetes kosárba, a tüdőmben létrehozott pár száz megapaszkál túlnyomás segítségével. A -minden szmpontból tökéletesen - csücsörített ajkaimon keresztül. :)))
2013. augusztus 30., péntek
Mocorgunk
A Land Cruiser csak három hónapos, újszagú, vagy illatú... hm, inkább utóbbi. A napellenzőkről még nem szedték le a gyári fóliát. GPS, tracker, rádió, fegyvertartó beépítve.
Elindulunk, a biztonsági srác rádión tartja a kapcsolatot a másik ugyanígy berendezett Toyotával, abban lapul a nehézfegyverzet. Halkan informálja őket a jobbra-balra látható "gyanús" dolgokról. Kikanyarodunk Erbilből, irány majdnem kelet. Mellettem Oscar a venezuelai geodéta folyamatosan beszél, egyik témáról úgy vált a másikra hogy észre sem veszi az ember még akkor sem ha rá figyel. Én csak bólogatok -közben figyelem a garmint hogy épp merre járunk, mikor érjük el az első vonal tervezett helyét-, közben azért néha arra gondolok, hogy micsoda öregasszonny lehetne belőle:)
A folyó előtt belefutunk leendő lakhelyünk főutcájába. A városka neve, mintha csak a Vuk-ból lépett volna ki valamelyik szereplő: Kalak. Nem állunk meg, lekanyarodunk dél felé. A hídnál épp elkészült a hatalmas halat formázó szobor, vagy emlékmű, vagy mi a túró.... szimbólum, na! Biztosan ez a kisváros jelképe is, mi más lenne, hiszen Kurdisztán második legnagyobb folyójáról van szó, amely kissé délebbre szalad bele az első számúba, ami ugye -maradva meséskönyveknél- a Micimackóból léphetett volna elő: a Tigris.
Kissé visszaugrom az időben, és a város-hal asszociáció eszembe juttatja Kiskunmajsát: milyen baromi jól mutatna a főtéren egy hatalmas sündisznó** :))
A folyóval párhuzamosan haladunk majdnem dél felé (nem dél felé, hanem dél felé, bár az is igaz hogy dél felé is:)), a jobb oldalon öntözött földek, parcellák, sok zöld, bab vagy borsó, aztán gyümölcsfák, ajj! A műút másik oldalán kopár lankás dombok kísérnek bennünket egy ideig, de aztán kisímulnak azok is, itt nem lesz gond. Hanem a földek... pár négyzetméteres kis területek, a vibró után nem sok marad... bízunk abban hogy lesznek utak, vagy legalább ösvények.
Bekanyarodunk az első kavicsos úton, egy sor nehéz teherautó jön szembe hatalmas porfelhőket kavarva, súlyosan megrakva sóderral. A kapáló ember földje után a másik fő akadály ez lesz, az építő embert ellátó rengeteg kavicsfeldolgozó földje. Odatelepülnek a folyómeder mellé, mert tudják hogy a kanyarokban lapakolja a folyó a terhét. Itt egymást érik a bányák, viszont utak kígyóznak mindenfelé épp emiatt, kerülgetik a maguk vájta gödröket amelyekben összegyűlik a talajvíz és kis tavak pettyezik be a vidéket, és ez jó nekünk. Zötyögünk egy jó ideje, elérjük a folyót, cigiszünet.
Leballagtam a vízhez és hoppá, egy vörös szitakötő :)
Indulunk tovább, még mindig követve a folyót és belefutunk egy falucskába, ami ugyancsak egy rajzfilmből lépett ki: Szaffiya a neve :) Igazi kurd falu, gondozott, leaszfaltozott utcák, takaros házak, apró boltok, csend és nyugalom. Az egyik nyitott kapun át belátunk az udvarba, pickup áll ott, a kapu előtt szőnyegen, kurd népviseletben könyökölve fekszik két ember, intünk nekik, ők pedig visszaintenek, ahogy magunk mögött hagyjuk a helyet.
Még több kavicsbánya húzódik délen, de itt is találunk egy utat, épp az egyik vonalon, naccerű. Elkanyarodunk nyugat felé, hm, itt egy kis falu, arabok lakta és a biztonságink szerint egyszer innen hátbalőtték az egyik őrmesterüket. Bejelölöm a térképen pirossal, megy az aknamezők mellé majd a jelentésben. A srác szerint a másik két falu sem biztonságos, abban is arabok laknak. Francba, azt hittük eddig hogy a folyó túloldala lesz mizerábilis csak!
Ecsetelem a megoldást, egy sniper balról, egy jobbról, kb. 60 fokos szögben, aztán ha valami mozdul akkor... tetszik neki az ötlet.
Már a műúton haladunk ez délről visz be Erbilbe,persze először ellenőrző pont, ezzel a kocsival ez síma ügy, semmit nem kérdeznek csak intenek, mehetünk. Elhúzunk egy autószalon előtt, a biztonsági srác megjegyzi, ide egyszer el kell mennünk. Csuda kocsik állnak bent, még Szaddam valamelyik limuzinja is látható.
Este pedig: szusi! A wasabi istencsászárosat rúg a szájamban, a gyömbér rózsaszín ahogy szeretem, no és mennyei a hal, rák, meg a többi. Majd kifigyelem honnan hozzák, bár ma már nem gond itt akármilyen éttermet találni. Erbil rohamléptekkel fejlődik, emlegetik második Dubai-ként is. Bezony! :)
Ó és mégvalami, ezt leszállás előtt fotóztam, épp elrepültünk Amediya fölött, no akkor ott a terület alattunk, az a rész ahol a partizánok matatnak. A fotó szuvenyír Luinak :)
És még valami: jobbulást :)
Ja és mégegy: múúúzika :)
**Ha valaki látta a város címerét, talán észrevette a sünit... nem véletlen került ám az oda! Egyszer éhinség idején rengeteg embert mentett meg. Hogyan, hogyan... hát sütve. Ja hogy most egy kecske látható a címeren?! Hm... hát ugye, az sem rossz :)
Elindulunk, a biztonsági srác rádión tartja a kapcsolatot a másik ugyanígy berendezett Toyotával, abban lapul a nehézfegyverzet. Halkan informálja őket a jobbra-balra látható "gyanús" dolgokról. Kikanyarodunk Erbilből, irány majdnem kelet. Mellettem Oscar a venezuelai geodéta folyamatosan beszél, egyik témáról úgy vált a másikra hogy észre sem veszi az ember még akkor sem ha rá figyel. Én csak bólogatok -közben figyelem a garmint hogy épp merre járunk, mikor érjük el az első vonal tervezett helyét-, közben azért néha arra gondolok, hogy micsoda öregasszonny lehetne belőle:)
A folyó előtt belefutunk leendő lakhelyünk főutcájába. A városka neve, mintha csak a Vuk-ból lépett volna ki valamelyik szereplő: Kalak. Nem állunk meg, lekanyarodunk dél felé. A hídnál épp elkészült a hatalmas halat formázó szobor, vagy emlékmű, vagy mi a túró.... szimbólum, na! Biztosan ez a kisváros jelképe is, mi más lenne, hiszen Kurdisztán második legnagyobb folyójáról van szó, amely kissé délebbre szalad bele az első számúba, ami ugye -maradva meséskönyveknél- a Micimackóból léphetett volna elő: a Tigris.
Kissé visszaugrom az időben, és a város-hal asszociáció eszembe juttatja Kiskunmajsát: milyen baromi jól mutatna a főtéren egy hatalmas sündisznó** :))
A folyóval párhuzamosan haladunk majdnem dél felé (nem dél felé, hanem dél felé, bár az is igaz hogy dél felé is:)), a jobb oldalon öntözött földek, parcellák, sok zöld, bab vagy borsó, aztán gyümölcsfák, ajj! A műút másik oldalán kopár lankás dombok kísérnek bennünket egy ideig, de aztán kisímulnak azok is, itt nem lesz gond. Hanem a földek... pár négyzetméteres kis területek, a vibró után nem sok marad... bízunk abban hogy lesznek utak, vagy legalább ösvények.
Bekanyarodunk az első kavicsos úton, egy sor nehéz teherautó jön szembe hatalmas porfelhőket kavarva, súlyosan megrakva sóderral. A kapáló ember földje után a másik fő akadály ez lesz, az építő embert ellátó rengeteg kavicsfeldolgozó földje. Odatelepülnek a folyómeder mellé, mert tudják hogy a kanyarokban lapakolja a folyó a terhét. Itt egymást érik a bányák, viszont utak kígyóznak mindenfelé épp emiatt, kerülgetik a maguk vájta gödröket amelyekben összegyűlik a talajvíz és kis tavak pettyezik be a vidéket, és ez jó nekünk. Zötyögünk egy jó ideje, elérjük a folyót, cigiszünet.
Leballagtam a vízhez és hoppá, egy vörös szitakötő :)
Indulunk tovább, még mindig követve a folyót és belefutunk egy falucskába, ami ugyancsak egy rajzfilmből lépett ki: Szaffiya a neve :) Igazi kurd falu, gondozott, leaszfaltozott utcák, takaros házak, apró boltok, csend és nyugalom. Az egyik nyitott kapun át belátunk az udvarba, pickup áll ott, a kapu előtt szőnyegen, kurd népviseletben könyökölve fekszik két ember, intünk nekik, ők pedig visszaintenek, ahogy magunk mögött hagyjuk a helyet.
Még több kavicsbánya húzódik délen, de itt is találunk egy utat, épp az egyik vonalon, naccerű. Elkanyarodunk nyugat felé, hm, itt egy kis falu, arabok lakta és a biztonságink szerint egyszer innen hátbalőtték az egyik őrmesterüket. Bejelölöm a térképen pirossal, megy az aknamezők mellé majd a jelentésben. A srác szerint a másik két falu sem biztonságos, abban is arabok laknak. Francba, azt hittük eddig hogy a folyó túloldala lesz mizerábilis csak!
Ecsetelem a megoldást, egy sniper balról, egy jobbról, kb. 60 fokos szögben, aztán ha valami mozdul akkor... tetszik neki az ötlet.
Már a műúton haladunk ez délről visz be Erbilbe,persze először ellenőrző pont, ezzel a kocsival ez síma ügy, semmit nem kérdeznek csak intenek, mehetünk. Elhúzunk egy autószalon előtt, a biztonsági srác megjegyzi, ide egyszer el kell mennünk. Csuda kocsik állnak bent, még Szaddam valamelyik limuzinja is látható.
Este pedig: szusi! A wasabi istencsászárosat rúg a szájamban, a gyömbér rózsaszín ahogy szeretem, no és mennyei a hal, rák, meg a többi. Majd kifigyelem honnan hozzák, bár ma már nem gond itt akármilyen éttermet találni. Erbil rohamléptekkel fejlődik, emlegetik második Dubai-ként is. Bezony! :)
Ó és mégvalami, ezt leszállás előtt fotóztam, épp elrepültünk Amediya fölött, no akkor ott a terület alattunk, az a rész ahol a partizánok matatnak. A fotó szuvenyír Luinak :)
És még valami: jobbulást :)
Ja és mégegy: múúúzika :)
**Ha valaki látta a város címerét, talán észrevette a sünit... nem véletlen került ám az oda! Egyszer éhinség idején rengeteg embert mentett meg. Hogyan, hogyan... hát sütve. Ja hogy most egy kecske látható a címeren?! Hm... hát ugye, az sem rossz :)
2013. augusztus 28., szerda
Idegenlégió (sos)
"Öreg bakák tudni vélik, hogy valahol a sivatag legmélyén igenis létezik a Sárga Garnizon! Csodálatos város a sivatagban, szökött légionisták alapították, királyuk egy őrült amerikai milliomos, aki állandóan fejleszti ezt a titkos várost. Van ott minden: pálinka, rádió, gyönyörű fiatal nők, villanyvilágítás és bagó dosztig, csak nehéz eljutni oda. A legtöbb légionista nevet rajta, tudja, hogy mese. Ugyan miféle élet fakadhatna a sivatagból?" (P.Howard, alias... :))
A hely neve Shangal, kis poros erődítmény a szaharában, körülötte az elszórt pálmafák alatt pár agyagviskóban 8-10 arab család éldegél. Hogy miből, az kérdéses, mert a pálmafákon kívül itt semmi nem marad meg. Köröskörül barnássárga homokhegyeket borzol a könnyű esti szél ameddig a szem ellát, sőt felteszem azon túl is.(1) A csapat nemrég érkezett egy kimerítő menetgyakorlatról, porosan, fáradtan ücsörögnek a fal tövében, várnak amíg a tizedes leadja a jelentést a kapitánynak.(2)
A nap rég mélyvörösre festette a nyugati égboltot, mire mindenki lepakolhat a szálláson. Fürdés, majd tiszta egyenruhába bújva felsorakoznak a konyha előtt. Megkapják a szűken mért fejadagot és a csajkákkal elvonulnak a kint felállított asztalokhoz.(3)
Csend. Aztán előkerülnek a vízipipák, az édesített dohány, és halkan beszélgetnek a fiúk az erőd belső udvarán.(4)
Vannak témák amit kerülnek, még óvatosan körbejárni sem illik, ilyen a család, vagy az hogy miként kerültek ide. (5) Lassan elül a könnyű szél is, a csillagok ragyognak már csak, és amikor felemelkedik a hold hogy fényt gyújtson a homokdűnék fölött, alvó katonákra néz le, miközben hangtalanul elvonul felettük. Csak az őrök kísérik útját, fel-felpillantva a hosszú strázsán. Az erőd négy sarkán posztolnak és rendületlenül figyelik a közeli dűnéket, láthatatlan veszély lengi körül a helyet, érzik ezt mindannyian, figyelmük nem lankad, kezük a fegyveren...(6)
(1) A hely neve tényleg ez, majdnem Szentgálnak ejtik, de mégsem. Az is igaz hogy sivatagban van, de ez nem homok, hanem agyag/kő sivatag. Ja, és nem erődítmény hanem egy poros, csendes kis falu a semmi közepén, ha bekopipészteli valaki ezt a gugliörszbe akkor láthatja is felülről: 35° 17' 17"N 045° 10'47"E
Arról tényleg nincs fogalmam hogy miből élnek itt... semmi nem terem meg a kopár dombokon, csak valami rövidszárú, csenevész búza.
(2) Gyakorlatilag a terepen dolgoztak a fiúk, geofonokat telepítettek vagy szedtek föl, kábeleket fektettek, vagy vibrátorokat vezettek. Azért porosak ám! És a napijelentést is le kell adni :)
(3) Na jó, felsorakozik, de a vacsora (és az ebéd, meg a reggeli is) büfé (oppárdon: svédasztal) jellegű, mindenki azt szed és annyit amennyit akar :)
(4) Bérelt kétszintes villa, magas betonfallal körülvéve. Iroda, konyha, étkező és háló is egyben, amolyan előretolt erődnek is elmegy.
(5) Francokat kerülik ezt a témát, de az olyan macsós lenne :)
(6) Na jó, van aki ilyenkor szkájpol mert jobb a vétel a mobil neten, az is nagy szó ezen az isten háta mögötti helyen. Őr pedig tényleg akad :)
De ha már eddig eljutottál... no akkor egy valódi erőd, hogy mégis ne csak elképzeljük, de lássuk is milyen volt egy igazi, egy légiós, egy sivatagi... Sif Fatima a hely neve, Algériában (hol másutt?) található. A koordinátái... á, minek az? :)
Először is a homok... a sivatag ugye abból áll:
Aztán az utak ilyesmi formák a sivatagban, vezetni rajtuk még csak-csak, de gyalogolni... pokoli:
Így néz ki a kis templom szerűség, inkább mecset ahova kijártak -gondolom- a helyi katonák imádkozni. Persze az is lehet hogy kocsma volt, pálinkát mértek itt meg bagót, és hajnal felé asztalon táncolt Fatima a kigombolt zubbonyú katonákkal....
A távolban látszik az erőd, azonban volt itt valami más is, valami fontos: balra a völgy leglaposabb részén egy ásott vízkút bújt meg, mára már kiszáradt persze:
Az erőd belső udvara, a fal egyben a lakó - és egyéb helyiségeket is magába foglalta, praktikusság szem előtt:
Lépcső a fal tetejére... hányszor felfuthatott itt az őrség... (no és kb. ugyanannyiszor le is :)):
Lőrés... az első fotón látható mecsetre -vagy kocsmára- és a sivatagra látott innen a légiós...:
Egy másik ablak... másik kilátás...:
És a mérete a helynek, a kocsikhoz képest jól látszik... képzeljünk el 200 arab sivatagi harcost körbe...:
Hát így...
A hely neve Shangal, kis poros erődítmény a szaharában, körülötte az elszórt pálmafák alatt pár agyagviskóban 8-10 arab család éldegél. Hogy miből, az kérdéses, mert a pálmafákon kívül itt semmi nem marad meg. Köröskörül barnássárga homokhegyeket borzol a könnyű esti szél ameddig a szem ellát, sőt felteszem azon túl is.(1) A csapat nemrég érkezett egy kimerítő menetgyakorlatról, porosan, fáradtan ücsörögnek a fal tövében, várnak amíg a tizedes leadja a jelentést a kapitánynak.(2)
A nap rég mélyvörösre festette a nyugati égboltot, mire mindenki lepakolhat a szálláson. Fürdés, majd tiszta egyenruhába bújva felsorakoznak a konyha előtt. Megkapják a szűken mért fejadagot és a csajkákkal elvonulnak a kint felállított asztalokhoz.(3)
Csend. Aztán előkerülnek a vízipipák, az édesített dohány, és halkan beszélgetnek a fiúk az erőd belső udvarán.(4)
Vannak témák amit kerülnek, még óvatosan körbejárni sem illik, ilyen a család, vagy az hogy miként kerültek ide. (5) Lassan elül a könnyű szél is, a csillagok ragyognak már csak, és amikor felemelkedik a hold hogy fényt gyújtson a homokdűnék fölött, alvó katonákra néz le, miközben hangtalanul elvonul felettük. Csak az őrök kísérik útját, fel-felpillantva a hosszú strázsán. Az erőd négy sarkán posztolnak és rendületlenül figyelik a közeli dűnéket, láthatatlan veszély lengi körül a helyet, érzik ezt mindannyian, figyelmük nem lankad, kezük a fegyveren...(6)
(1) A hely neve tényleg ez, majdnem Szentgálnak ejtik, de mégsem. Az is igaz hogy sivatagban van, de ez nem homok, hanem agyag/kő sivatag. Ja, és nem erődítmény hanem egy poros, csendes kis falu a semmi közepén, ha bekopipészteli valaki ezt a gugliörszbe akkor láthatja is felülről: 35° 17' 17"N 045° 10'47"E
Arról tényleg nincs fogalmam hogy miből élnek itt... semmi nem terem meg a kopár dombokon, csak valami rövidszárú, csenevész búza.
(2) Gyakorlatilag a terepen dolgoztak a fiúk, geofonokat telepítettek vagy szedtek föl, kábeleket fektettek, vagy vibrátorokat vezettek. Azért porosak ám! És a napijelentést is le kell adni :)
(3) Na jó, felsorakozik, de a vacsora (és az ebéd, meg a reggeli is) büfé (oppárdon: svédasztal) jellegű, mindenki azt szed és annyit amennyit akar :)
(4) Bérelt kétszintes villa, magas betonfallal körülvéve. Iroda, konyha, étkező és háló is egyben, amolyan előretolt erődnek is elmegy.
(5) Francokat kerülik ezt a témát, de az olyan macsós lenne :)
(6) Na jó, van aki ilyenkor szkájpol mert jobb a vétel a mobil neten, az is nagy szó ezen az isten háta mögötti helyen. Őr pedig tényleg akad :)
De ha már eddig eljutottál... no akkor egy valódi erőd, hogy mégis ne csak elképzeljük, de lássuk is milyen volt egy igazi, egy légiós, egy sivatagi... Sif Fatima a hely neve, Algériában (hol másutt?) található. A koordinátái... á, minek az? :)
Először is a homok... a sivatag ugye abból áll:
Aztán az utak ilyesmi formák a sivatagban, vezetni rajtuk még csak-csak, de gyalogolni... pokoli:
Így néz ki a kis templom szerűség, inkább mecset ahova kijártak -gondolom- a helyi katonák imádkozni. Persze az is lehet hogy kocsma volt, pálinkát mértek itt meg bagót, és hajnal felé asztalon táncolt Fatima a kigombolt zubbonyú katonákkal....
A távolban látszik az erőd, azonban volt itt valami más is, valami fontos: balra a völgy leglaposabb részén egy ásott vízkút bújt meg, mára már kiszáradt persze:
Az erőd belső udvara, a fal egyben a lakó - és egyéb helyiségeket is magába foglalta, praktikusság szem előtt:
Lépcső a fal tetejére... hányszor felfuthatott itt az őrség... (no és kb. ugyanannyiszor le is :)):
Lőrés... az első fotón látható mecsetre -vagy kocsmára- és a sivatagra látott innen a légiós...:
Egy másik ablak... másik kilátás...:
És a mérete a helynek, a kocsikhoz képest jól látszik... képzeljünk el 200 arab sivatagi harcost körbe...:
Hát így...
Coffe surprise imdb-vel
Reggel.
Amikor lecsukott szemmel hátradöntöd a fejed azért, hogy a bögréből a Gourmet Café Latte utolsó kortyát magadhoz vedd és kiélvezd teljesen az ízek csodálatos harmóniáját,
ebben az áhitatos - hiszen valami épp elmúlik - pillanatban lebegsz, mint hófehér pihe a gyengéden símogató szellő karjaiban,
miközben finom kávéillatú füstoszlopok emelkednek körülötted és körbefonnak, elandalítanak
és ekkor,
pontosan ekkor,
hirtelen valamit érzel a nyelveddel,
a szajpadlásoddal,
valami megtöri a békét,
valami oda nem való,
mi a.... váááááááááááá!!!!!!!!!
és akkor
a pillanatnyi megdöbbenést követően
(még a pánik előtt szerencsére)
a nyelveddel kitapintod,
hogy azok bizony citrommagok
a tegnap esti teából.
Este
Nézem ezt a The hunger games című izét...
Imdb-n kapott 7.2-t, csak tudnám mire föl. Igaz, szerintem nem sokat tévedek akkor, amikor úgy gondolom, több a panellakó mint az erdőlakó a szavazók között.
Először is: sétafikálnak az erdőben, mintha a Rákóczi úton korzóznának: kigombolt dzseki lóg rajtuk.
Ez erdőben nagyon praktikus: beleakad mindenbe, amikor hirtelen futni kell, ha pedig harcolni, akkor még rosszabb.
Az, hogy védelmet ad, eszükbe sem jut.
Aztán annyi sütnivalójuk nincs, hogy éjszaka bekenjék a képüket. Jóvan, mondjuk nem Swarcin és Rambón nőttek föl merugye ez a történet már a jövőben játszódik, na de azért akkor nem lesz majd olyan, hogy józan ész?.
No és ráadásul visítoznak, ha épp ahhoz van kedvük. Erdőben? Ember! Még ha nem is vadásznak rád, akkor is: csöndben... halkan... értem?
Ennyivel már bőven túlteljesítette nálam a "hagyjam a francba" kategóriát ez a mozi, de a nappaliban itt lóg a falon épp velem szemben a két méteres képernyő, a kanapén túl, ha nem nézem is, hallom. Brrrrr!
(Na jó, egyetlen mentségük az, hogy olvasták a forgatókönyvet :)
Ehhh... Mozi,kedvenc őrmesteremmel:
Amikor lecsukott szemmel hátradöntöd a fejed azért, hogy a bögréből a Gourmet Café Latte utolsó kortyát magadhoz vedd és kiélvezd teljesen az ízek csodálatos harmóniáját,
ebben az áhitatos - hiszen valami épp elmúlik - pillanatban lebegsz, mint hófehér pihe a gyengéden símogató szellő karjaiban,
miközben finom kávéillatú füstoszlopok emelkednek körülötted és körbefonnak, elandalítanak
és ekkor,
pontosan ekkor,
hirtelen valamit érzel a nyelveddel,
a szajpadlásoddal,
valami megtöri a békét,
valami oda nem való,
mi a.... váááááááááááá!!!!!!!!!
és akkor
a pillanatnyi megdöbbenést követően
(még a pánik előtt szerencsére)
a nyelveddel kitapintod,
hogy azok bizony citrommagok
a tegnap esti teából.
Este
Nézem ezt a The hunger games című izét...
Imdb-n kapott 7.2-t, csak tudnám mire föl. Igaz, szerintem nem sokat tévedek akkor, amikor úgy gondolom, több a panellakó mint az erdőlakó a szavazók között.
Először is: sétafikálnak az erdőben, mintha a Rákóczi úton korzóznának: kigombolt dzseki lóg rajtuk.
Ez erdőben nagyon praktikus: beleakad mindenbe, amikor hirtelen futni kell, ha pedig harcolni, akkor még rosszabb.
Az, hogy védelmet ad, eszükbe sem jut.
Aztán annyi sütnivalójuk nincs, hogy éjszaka bekenjék a képüket. Jóvan, mondjuk nem Swarcin és Rambón nőttek föl merugye ez a történet már a jövőben játszódik, na de azért akkor nem lesz majd olyan, hogy józan ész?.
No és ráadásul visítoznak, ha épp ahhoz van kedvük. Erdőben? Ember! Még ha nem is vadásznak rád, akkor is: csöndben... halkan... értem?
Ennyivel már bőven túlteljesítette nálam a "hagyjam a francba" kategóriát ez a mozi, de a nappaliban itt lóg a falon épp velem szemben a két méteres képernyő, a kanapén túl, ha nem nézem is, hallom. Brrrrr!
(Na jó, egyetlen mentségük az, hogy olvasták a forgatókönyvet :)
Ehhh... Mozi,kedvenc őrmesteremmel:
2013. augusztus 23., péntek
Ma
Irak lett végülis az első befutó, nemhiába, ékes bizonyíték ez arra, hogy működik a mantra :)
(Az más kérdés, hogy erre vágytam legkevésbé, de hát amit adnak, azt el kell fogadni.
Ha már egyszer kértük.
Ez pedig ékes bizonyíték arra, hogy működik a karma :))
A jó hír az, hogy szaporodunk, újabb két magyarral bővül a cég, emellett pedig három régen látott sráccal is összehoz a sors (Libanonból, Szíriából és Horvátországból érkeznek), illetve néggyel, ha a megrendelőtől akkreditált Stefant (Germany) is beleszámolom.
Igaz, hogy most mint szupervigyor ül majd a nyakunkon, de ismerve őt nem golyószorítósdit fog játszani. Egyébként ő volt az, aki minden országból valamiféle különleges facsemetét vitt haza amikor csak megtehette, hol térképtokba rejtve, hol zokniba dugva, mivel ugye ezekre van valamiféle kiviteli tilalom. Vagy beviteli?
Ma megkukkantottuk a terveket, egyelőre térképen.
Kissé bonyolítja majd a dolgokat az a tény, hogy a területet és azzal együtt a vonalakat kettészelő folyó egyben amolyan határféle is: keletre találhatók a jó fiúk, nyugatra pedig a másképp jók, vagy másoknak jók, a mi szempontunkból mindenképp rosszak.
(Hm... minden attól függ melyik oldalon állunk... nem a folyóra gondolok :)).
Most pedig.... nagy levegő... francba a windóz 8.1-gyel, rakhatom vissza a sima nyócast, szencség a bótba!!!
Addig is, zene by Mariska :)
(Az más kérdés, hogy erre vágytam legkevésbé, de hát amit adnak, azt el kell fogadni.
Ha már egyszer kértük.
Ez pedig ékes bizonyíték arra, hogy működik a karma :))
A jó hír az, hogy szaporodunk, újabb két magyarral bővül a cég, emellett pedig három régen látott sráccal is összehoz a sors (Libanonból, Szíriából és Horvátországból érkeznek), illetve néggyel, ha a megrendelőtől akkreditált Stefant (Germany) is beleszámolom.
Igaz, hogy most mint szupervigyor ül majd a nyakunkon, de ismerve őt nem golyószorítósdit fog játszani. Egyébként ő volt az, aki minden országból valamiféle különleges facsemetét vitt haza amikor csak megtehette, hol térképtokba rejtve, hol zokniba dugva, mivel ugye ezekre van valamiféle kiviteli tilalom. Vagy beviteli?
Ma megkukkantottuk a terveket, egyelőre térképen.
Kissé bonyolítja majd a dolgokat az a tény, hogy a területet és azzal együtt a vonalakat kettészelő folyó egyben amolyan határféle is: keletre találhatók a jó fiúk, nyugatra pedig a másképp jók, vagy másoknak jók, a mi szempontunkból mindenképp rosszak.
(Hm... minden attól függ melyik oldalon állunk... nem a folyóra gondolok :)).
Most pedig.... nagy levegő... francba a windóz 8.1-gyel, rakhatom vissza a sima nyócast, szencség a bótba!!!
Addig is, zene by Mariska :)
2013. augusztus 16., péntek
2013. augusztus 14., szerda
Pest
Jó néha fölmenni (föl... ez is milyen idiotizmus :)) és élvezni az utak elképesztő minőségét: újra terepen érzem magam! Mintha a kurdisztáni hegyekben döcögnék dózer vágta hepe-hupákon, vagy Algériában a Szaharában csak úgy toronyiránt a homokozóban. Csupán annyi a különbség, hogy a sivatag többnyire sokkal simább. :)
Aztán a tömeg... Londonban az Oxford Streeten sétálva reménytelen sziklákká váltunk a Niagara sistergőn dübörgő közepén és semmi esélyt nem láttunk arra, hogy a partra keveredjünk. Csak néztük a körülöttünk zúgva, bőgve özönlő tömeget és megegyeztünk abban hogy a hírt, miszerint egy kisbolygónyi tömeggel rendelkező üstökös közelít 624ezer km/sec sebességgel a Föld felé és kb. 2 perc múlva letarolja azt, meglehetős örömmel és boldog megnyugvással fogadnánk.
Végül aztán kimenekültünk a Hyde Park sarkára, felültünk a kő (vagy műkő?) fal tetejére szemben a lófej szoborral és most a Himalája valamelyik sziklájának képzeltük magunkat. Ezermilliótizednyivel jobb érzés mint a Niagarában állni, ezt mindenki elhiheti. Ha én mondom. Vagy ha Ő:)
Ó és a kávé... 100% arabica :)
(Igen, az a zöld folt az a lófej orra :))
Valamint történt még két filmnézés is: Az első a Harakiri
Régóta, nagyon régóta ott lapult a polcon, várva a mai napot... Nem volt könnyű.
imdb
No és végrevégrevégre sikerült sort keríteni a Falling Down megnézésére is (ez még nem a jövő évtől nem kötelező magyar nyelv tanítás következménye, de akár az is lehetne... hm, a nyelv az nem fontos, de a hittan az na elmennek a tetvesribanckurvarohadtanyjukba és akkor még finom vagyok és nőies!).
ez is imdb
Most akkor:
(P.S: A korábbi mantrába(n) pedig kezd egyre erősebbé válni az Afganisztán... sejj! :))
Aztán a tömeg... Londonban az Oxford Streeten sétálva reménytelen sziklákká váltunk a Niagara sistergőn dübörgő közepén és semmi esélyt nem láttunk arra, hogy a partra keveredjünk. Csak néztük a körülöttünk zúgva, bőgve özönlő tömeget és megegyeztünk abban hogy a hírt, miszerint egy kisbolygónyi tömeggel rendelkező üstökös közelít 624ezer km/sec sebességgel a Föld felé és kb. 2 perc múlva letarolja azt, meglehetős örömmel és boldog megnyugvással fogadnánk.
Végül aztán kimenekültünk a Hyde Park sarkára, felültünk a kő (vagy műkő?) fal tetejére szemben a lófej szoborral és most a Himalája valamelyik sziklájának képzeltük magunkat. Ezermilliótizednyivel jobb érzés mint a Niagarában állni, ezt mindenki elhiheti. Ha én mondom. Vagy ha Ő:)
Ó és a kávé... 100% arabica :)
(Igen, az a zöld folt az a lófej orra :))
Valamint történt még két filmnézés is: Az első a Harakiri
Régóta, nagyon régóta ott lapult a polcon, várva a mai napot... Nem volt könnyű.
imdb
No és végrevégrevégre sikerült sort keríteni a Falling Down megnézésére is (ez még nem a jövő évtől nem kötelező magyar nyelv tanítás következménye, de akár az is lehetne... hm, a nyelv az nem fontos, de a hittan az na elmennek a tetvesribanckurvarohadtanyjukba és akkor még finom vagyok és nőies!).
ez is imdb
Most akkor:
(P.S: A korábbi mantrába(n) pedig kezd egyre erősebbé válni az Afganisztán... sejj! :))
2013. augusztus 11., vasárnap
Gyorsizé
Nem gyros izé! :)
(Hűűűű de meleg van :))
Hazaestem, aztááán a forgatókönyv:
Avi: London.
Rosebud: London?
Avi: London.
Avi's Colleague: London?
Avi: Yes, London. You know: fish, chips, cup 'o tea, bad food, worse weather, Mary fucking Poppins... LONDON.
No és mint említettemvolt végigtrappoltuk a Harry Potter hogyankészültön a Warner Bros. studió területén:
aztán felugrottunk a London Eye-ra:
és az utolsó estén ott feküdtünk a Hyde park majdnemzöld füvén és jött a Start me up, majd sorban utána a többi, hajj!
Egy nap break, majd 1436km a kerekekbe, Erdély, Székelyföld... Tusnádfürdő, Szent Anna tó, Parajd, Kolozsvár, Nagyvárad... nahát az olyan szép hogy kár lenne valami fotóval elrondítani...
És végül de nem utolsó sorban a repülőnap, wáááóóóó!
Most pedig jöhetne az Illés: Júliára várunk,
persze nem Júliára, hanem arra hogy mi kezdődik előbb, mantrázzuk hát:
Irak vagy Tanzánia,
Tanzánia vagy Irak,
Irak vagy Tanzánia? :)
(Hűűűű de meleg van :))
Hazaestem, aztááán a forgatókönyv:
Avi: London.
Rosebud: London?
Avi: London.
Avi's Colleague: London?
Avi: Yes, London. You know: fish, chips, cup 'o tea, bad food, worse weather, Mary fucking Poppins... LONDON.
No és mint említettemvolt végigtrappoltuk a Harry Potter hogyankészültön a Warner Bros. studió területén:
aztán felugrottunk a London Eye-ra:
és az utolsó estén ott feküdtünk a Hyde park majdnemzöld füvén és jött a Start me up, majd sorban utána a többi, hajj!
Egy nap break, majd 1436km a kerekekbe, Erdély, Székelyföld... Tusnádfürdő, Szent Anna tó, Parajd, Kolozsvár, Nagyvárad... nahát az olyan szép hogy kár lenne valami fotóval elrondítani...
És végül de nem utolsó sorban a repülőnap, wáááóóóó!
Most pedig jöhetne az Illés: Júliára várunk,
persze nem Júliára, hanem arra hogy mi kezdődik előbb, mantrázzuk hát:
Irak vagy Tanzánia,
Tanzánia vagy Irak,
Irak vagy Tanzánia? :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)