Elsõ szabály:
Rossz döntés nem létezik
Második szabály:
Jó döntés nem létezik
(Rosszul értelmezett) Harmadik szabály:
Döntés nem létezik
Persze úgyis elfújja mind.
2009. december 6., vasárnap
Emlék
Jaj csak arra ne ébredj egyik reggel sem hogy elmúltál 30, 35, 40, 45 és a ráncok szaporodnak és a formák elmosódnak és az alkalmi ágyrajárók okozta esti mámor a keserû undor reggeli tavába fulladt valamikor az éjjel az annyira akart hogy már nem is élvezhetõ orgazmus-szerûséggel szinte egyidõben. Csak arra ne ébredj hogy körülvesz a csend, beburkol, szürke kristálygömbbe zár, hiába szól a zene, a madarak, a méhek. Csak arra ne ébredj hogy nincs kedved kimenni az utcára az emberek közé mert már nincs erõd ahhoz hogy felrakd az álarcot és mosolyra húzd a szád. Csak arra ne ébredj hogy feladtad.
Ki kell próbálnom a tükörben, miféle zord és flegma szigorra vagyok
én képes, mert kezdem úgy sejteni, hogy él bennem vmiféle ördögi és
aljas monstrum, szõrösen gubbaszt egy sarokban (lelkem zugában),
ahol különféle hasznavehetetlen táblázatokat szerkeszt az igazságról
(az osztásáról) és idõnként mindenféle elõzetes figyelmeztetés
nélkül kivágja az ablaktáblákat (ezek a szemhéjak, egyenesen onnan
tör elõ), kimászik a párkányon, néha erre sem veszi a fáradságot,
csak begörbíti az ujját, a legfelsõ ujjbegyet hajtja be, ha ez nem
segít, ordít, vagy jó, nem ordít, de sajátja egyfajta csípõs
hangsúly, összetéveszthetetlen és tûrhetetlen, mindenesetre igen
hatékony fegyver, ilyenkor örülök, hogy nincs pisztolyom se, meg
késem, esetleg ostorom.
Osztás van, félés van.
Ki kell próbálnom a tükörben, miféle zord és flegma szigorra vagyok
én képes, mert kezdem úgy sejteni, hogy él bennem vmiféle ördögi és
aljas monstrum, szõrösen gubbaszt egy sarokban (lelkem zugában),
ahol különféle hasznavehetetlen táblázatokat szerkeszt az igazságról
(az osztásáról) és idõnként mindenféle elõzetes figyelmeztetés
nélkül kivágja az ablaktáblákat (ezek a szemhéjak, egyenesen onnan
tör elõ), kimászik a párkányon, néha erre sem veszi a fáradságot,
csak begörbíti az ujját, a legfelsõ ujjbegyet hajtja be, ha ez nem
segít, ordít, vagy jó, nem ordít, de sajátja egyfajta csípõs
hangsúly, összetéveszthetetlen és tûrhetetlen, mindenesetre igen
hatékony fegyver, ilyenkor örülök, hogy nincs pisztolyom se, meg
késem, esetleg ostorom.
Osztás van, félés van.
42 fok, árnyékban
Persze árnyék most sincs.
Erõs keleti szél.
A hathengeres egyenletes andalító zúgása a lustán emelkedõ, süllyedõ lankákon, mintha lapított színuszfüggvényeken siklottam volna erre a dallamra:
Aztán a legyek.
Elõször is hogy a francba röpködhettek csak úgy a szélben, másodszor micsoda dolog az, hogy negyvennel gurulok és ki-be szambáznak a leengedett ablakomon, mintha állnék?!
Rohadt ufo mind, tudom én! Tegnap éjszaka is, miközben elsétáltam kivenni valamit a lakókocsik mögött parkoló autómból, kelet felé pillantva észrevettem a távolban egy csalogató zöld fénypontot, néha eltûnt egy-egy pillanatra éppen úgy mintha valamiféle lények mászkálnának elõtte, persze tudtam hogy ez is a csalogatás része - mi más lehetne a sivatag közepén - és nem dõltem be nekik.
Egyébként azóta kerülgetnek, amióta megtaláltam azt a kis meteor darabot. Szépen látszik az egyik oldalán a légköri súrlódás okozta olvadás és a rettenetes sebességtõl leváló anyagrészecskék csíkjai, na és a másik felén az az apró szarkofág szerû fészek.
Bármit is keresnek rajtam, a kis koporsó üres.
A curry a Beaufort skálán megütötte, sõt jócskán el is hagyta a 8-as szintet, a nyelvem csak egy duzzadt lángcsomó, imádom!
"Amikor a dolgok igazán jól mennek, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük. Nem nagy diadalokról van szó, hanem egyszerû alkalmakról: olyasmirõl, mondjuk mint limonádét inni az árnyékban egy forró délután, vagy egy közeli pékség illatát beszívni, vagy horgászni, vagy ügyet se vetni rá, fogunk-e valamit, vagy sem, vagy hallani, amint valaki csak úgy magában gyönyörûen zongorázik a szomszéd házban."
Vonnegut
Zene!
Erõs keleti szél.
A hathengeres egyenletes andalító zúgása a lustán emelkedõ, süllyedõ lankákon, mintha lapított színuszfüggvényeken siklottam volna erre a dallamra:
Aztán a legyek.
Elõször is hogy a francba röpködhettek csak úgy a szélben, másodszor micsoda dolog az, hogy negyvennel gurulok és ki-be szambáznak a leengedett ablakomon, mintha állnék?!
Rohadt ufo mind, tudom én! Tegnap éjszaka is, miközben elsétáltam kivenni valamit a lakókocsik mögött parkoló autómból, kelet felé pillantva észrevettem a távolban egy csalogató zöld fénypontot, néha eltûnt egy-egy pillanatra éppen úgy mintha valamiféle lények mászkálnának elõtte, persze tudtam hogy ez is a csalogatás része - mi más lehetne a sivatag közepén - és nem dõltem be nekik.
Egyébként azóta kerülgetnek, amióta megtaláltam azt a kis meteor darabot. Szépen látszik az egyik oldalán a légköri súrlódás okozta olvadás és a rettenetes sebességtõl leváló anyagrészecskék csíkjai, na és a másik felén az az apró szarkofág szerû fészek.
Bármit is keresnek rajtam, a kis koporsó üres.
A curry a Beaufort skálán megütötte, sõt jócskán el is hagyta a 8-as szintet, a nyelvem csak egy duzzadt lángcsomó, imádom!
"Amikor a dolgok igazán jól mennek, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük. Nem nagy diadalokról van szó, hanem egyszerû alkalmakról: olyasmirõl, mondjuk mint limonádét inni az árnyékban egy forró délután, vagy egy közeli pékség illatát beszívni, vagy horgászni, vagy ügyet se vetni rá, fogunk-e valamit, vagy sem, vagy hallani, amint valaki csak úgy magában gyönyörûen zongorázik a szomszéd házban."
Vonnegut
Zene!
Napló
2009/10/03
Raktam magozott nyers uborka félkarikákat, paradicsom szeleteket, hagymakarikákat, salátát, karikázott zöldpaprikát, aztán beborítottam két szedõkanál rizzsel és ráraktam beef pie-ból (ezt semmi kedvem körbeírni, lefordítani pedig baromság) egy kockányit és leültem egyetlen apró, tömzsi, szakálas, alig beszélni angolt és mindig csendesen mosolygó arab geofizikusunkkal szemben. Õ már majdnem befejezte, egy falat pulykasültet és uborkát láttam a tányérján, mellette egy körte és egy banán. Megsóztam és borsoztam a mindenséget a tányéromon.
Megkérdezte hogy olvastam-e egy a zajban nem értettem nevû író könyvét. A népek zsibongtak az ebédlõben, a légkondi felettünk zúgott, a pincér csörömpölt a tálalónál én pedig befelé figyeltem hogy mivel is kezdjem az ebédszertartást, tehát az író nevének nem értése érthetõ volt na és az elkapott pár szó -miszerint korán, biblia, vallás, isten, evolúció- is bizonyossá tette hogy nem kell rákérdeznem az író nevére, tuti hogy nem olvastam a könyvét.
Töltött magának a kólából.
Azt mondta megvan neki könyvben is és pdf-ben is, melyiket szeretném? Enni kezdtem, így a pdf-et választottam mert azt tele pofával is majdnem ki lehet ejteni, de õ a könyvet javasolta és a zajban mutatta is két tenyerébõl alkotott táblákkal hogyan tudom széthajtani és mennyivel jobb úgy olvasni. Ráhagytam.
Szólt valamit a pincérnek mivel csak egy ujjnyi kóla maradt az üvegben, majd felállt és a tálalóból hozott nekem egy mûanyag poharat.
Azt monda nagyon érdekes könyv és el kell olvasnom. Arra gondoltam hogy tudja, üveg pohárból nem vagyok hajlandó inni.
A pincér letette a kólát, õ pedig megköszönte: száhá!
Megkérdezte hogy tudom-e, a máltaiak így köszönnek búcsút és mivel a máltaiak sok arab szót használnak, így õk is használatba vették ezt a szavukat. Persze máltaiul ez annyit tesz: viszlát. Mármint az öregúr szerint.
Letekertem a kupakot és feltöltöttem a poharát, majd az enyémet, közben egyszerre vágtam csodálkozó és elismerõ pofát.
Megkérdeztem hogy a barraka laufik mit is jelent konkrétan, mert nagyjából tudtam hogy amolyan isten áldja-szerûség, õ pedig azt mondta: benediction és hosszú ideig forgattam magamban a gondolatot ismerve (vagy nem ismerve) angol tudását, hogy miért éppen ezt a szót használja. Elõször hallottam.
Nem is olyan régen történt hogy megtudtam, én egész addigi életem során a rossz végétõl bontottam meg és kezdtem enni a banánt. Azóta nem teszem.
De ma felmerült bennem miközben a kezembe vettem egyet, vajon tényleg ez a jó vége?
Óvakodjatok a hamis tanítóktól.
(Levelet katam Tőle egy hét múlva:
Dear Joe
Pleased to get in touch with you. I wish you good times in crew with
lot of fun. I am on vacation til 26th of October.
I have always been attracted by person like you who has a human
dimension and exceptional qualities as modesty and kind to people.
Thank you
Take o yourself
Best regards
Abdelkader
A könyv pedig: The Bible, The Qur'an and Science)
Raktam magozott nyers uborka félkarikákat, paradicsom szeleteket, hagymakarikákat, salátát, karikázott zöldpaprikát, aztán beborítottam két szedõkanál rizzsel és ráraktam beef pie-ból (ezt semmi kedvem körbeírni, lefordítani pedig baromság) egy kockányit és leültem egyetlen apró, tömzsi, szakálas, alig beszélni angolt és mindig csendesen mosolygó arab geofizikusunkkal szemben. Õ már majdnem befejezte, egy falat pulykasültet és uborkát láttam a tányérján, mellette egy körte és egy banán. Megsóztam és borsoztam a mindenséget a tányéromon.
Megkérdezte hogy olvastam-e egy a zajban nem értettem nevû író könyvét. A népek zsibongtak az ebédlõben, a légkondi felettünk zúgott, a pincér csörömpölt a tálalónál én pedig befelé figyeltem hogy mivel is kezdjem az ebédszertartást, tehát az író nevének nem értése érthetõ volt na és az elkapott pár szó -miszerint korán, biblia, vallás, isten, evolúció- is bizonyossá tette hogy nem kell rákérdeznem az író nevére, tuti hogy nem olvastam a könyvét.
Töltött magának a kólából.
Azt mondta megvan neki könyvben is és pdf-ben is, melyiket szeretném? Enni kezdtem, így a pdf-et választottam mert azt tele pofával is majdnem ki lehet ejteni, de õ a könyvet javasolta és a zajban mutatta is két tenyerébõl alkotott táblákkal hogyan tudom széthajtani és mennyivel jobb úgy olvasni. Ráhagytam.
Szólt valamit a pincérnek mivel csak egy ujjnyi kóla maradt az üvegben, majd felállt és a tálalóból hozott nekem egy mûanyag poharat.
Azt monda nagyon érdekes könyv és el kell olvasnom. Arra gondoltam hogy tudja, üveg pohárból nem vagyok hajlandó inni.
A pincér letette a kólát, õ pedig megköszönte: száhá!
Megkérdezte hogy tudom-e, a máltaiak így köszönnek búcsút és mivel a máltaiak sok arab szót használnak, így õk is használatba vették ezt a szavukat. Persze máltaiul ez annyit tesz: viszlát. Mármint az öregúr szerint.
Letekertem a kupakot és feltöltöttem a poharát, majd az enyémet, közben egyszerre vágtam csodálkozó és elismerõ pofát.
Megkérdeztem hogy a barraka laufik mit is jelent konkrétan, mert nagyjából tudtam hogy amolyan isten áldja-szerûség, õ pedig azt mondta: benediction és hosszú ideig forgattam magamban a gondolatot ismerve (vagy nem ismerve) angol tudását, hogy miért éppen ezt a szót használja. Elõször hallottam.
Nem is olyan régen történt hogy megtudtam, én egész addigi életem során a rossz végétõl bontottam meg és kezdtem enni a banánt. Azóta nem teszem.
De ma felmerült bennem miközben a kezembe vettem egyet, vajon tényleg ez a jó vége?
Óvakodjatok a hamis tanítóktól.
(Levelet katam Tőle egy hét múlva:
Dear Joe
Pleased to get in touch with you. I wish you good times in crew with
lot of fun. I am on vacation til 26th of October.
I have always been attracted by person like you who has a human
dimension and exceptional qualities as modesty and kind to people.
Thank you
Take o yourself
Best regards
Abdelkader
A könyv pedig: The Bible, The Qur'an and Science)
Szerelem
- Ide figyelj... - kezdte - még valamit... Mondd, én... nagyon hasonlítok... hozzá?
- Nagyon hasonlítottál, de most már nemtudom - feleltem.
- Hogyhogy...?
Fölkelt a padlóról, és rám nyitotta nagy szemét.
- Már eltakartad.
- És biztos vagy benne, hogy nem őt, hanem engem? Engem...?
- Biztos. Téged. Nem tudom. Attól félek, ha igazán ő volnál, nem tudnálak szeretni.
- Miért?
- Mert valami borzasztót követtem el.
- Ellene?
- Igen. Amikor...
- Ne mondd el.
- Miért?
- Mert azt akarom: tudd, hogy nem ő vagyok.
(Lem: Solaris)
- Nagyon hasonlítottál, de most már nemtudom - feleltem.
- Hogyhogy...?
Fölkelt a padlóról, és rám nyitotta nagy szemét.
- Már eltakartad.
- És biztos vagy benne, hogy nem őt, hanem engem? Engem...?
- Biztos. Téged. Nem tudom. Attól félek, ha igazán ő volnál, nem tudnálak szeretni.
- Miért?
- Mert valami borzasztót követtem el.
- Ellene?
- Igen. Amikor...
- Ne mondd el.
- Miért?
- Mert azt akarom: tudd, hogy nem ő vagyok.
(Lem: Solaris)
tudás
Egyszerûen lehetetlen... bármit teszel (vagy nem teszel), bármit mondasz (vagy nem mondasz) akár csak egy kimondott szó (vagy ki nem mondott szó) egy utalás, egy apró momentum, egy odébb guruló homokszem beláthatatlan következményekkel járó változást hoz.
Két dolgot tehetsz: nem törõdsz vele és éled az életed vagy beszarsz tõle és éled az életed.
Ellenben boldogok azok akik nem tudnak errõl és élik az életüket
Ez most...
Ja, szép nagyszemû roppanós fehér mézédes a szõlõ :)
Két dolgot tehetsz: nem törõdsz vele és éled az életed vagy beszarsz tõle és éled az életed.
Ellenben boldogok azok akik nem tudnak errõl és élik az életüket
Ez most...
Ja, szép nagyszemû roppanós fehér mézédes a szõlõ :)
Naplószerű
2009/09/30
Az új ára 2000 volt, én 1000-ért vettem és most 500-ért a dokié lesz. Úgy tûnik másfél év a felezési ideje, én pedig üres zsákkal megyek majd ami persze nem üres mert a 7 kilós laptop ott terpeszt továbbra is de a fényképezõgépem hányozni fog.
-
A közös nevezõ: 4.6167 (nem dimenziótlan)
-
- A boxon lõtted meg?
- Xboxon és le, nem meg.
-
Reggel megittam a hátizsákom vésztartalék dobozos mandarinját, aztán belecsúsztattam a helyére az egyetlen dobozos kólám, melyet tegnap este organizáltam a dokitól, akinek pocakja van.
A doki akinek pocakja van nem doki pillanatnyilag, de doki volt még Egyiptomban. Itt azonban valami helyi törvény miatt nem alkalmazhatjuk ilyen címen, hát apm-ként funkcionál de mi csak dokinak hívjuk.
Akinek pocakja van.
Én pedig akkor most ember vagyok, akinek kólája van.
Kellene még nekem egy asszony, akinek lámpása van.
Aztán a délutáni kirohanás elmaradt, mert homokvihar érkezik északról. A sivatagban a fiúkat kapta el először, mi csak hallgattuk a rádión a vakító napsütésben azt, hogy 40km-re fenn északon a látótávolság 0m és 80km-es szelet mérnek.
Akkor van még kb. félóránk, mire ideér gondoltam, és néha kipillantottam az ablakon a homokdomboktól jobbra látható sötét sávra. Ha majd az eltûnik, akkor még mindig lesz pár percem kiszaladni a kamerával, mert kb. 8km-re húzódik tőlünk az a kavicsos rész.
Meg is érkezett a vihar ahogy vártuk, én pedig katt-kattt-katt, amíg bírtam a tomboló porban állást.
Esõt is hozott, súlyos, nagy, ritka cseppekben.
Õszülünk.
Az új ára 2000 volt, én 1000-ért vettem és most 500-ért a dokié lesz. Úgy tûnik másfél év a felezési ideje, én pedig üres zsákkal megyek majd ami persze nem üres mert a 7 kilós laptop ott terpeszt továbbra is de a fényképezõgépem hányozni fog.
-
A közös nevezõ: 4.6167 (nem dimenziótlan)
-
- A boxon lõtted meg?
- Xboxon és le, nem meg.
-
Reggel megittam a hátizsákom vésztartalék dobozos mandarinját, aztán belecsúsztattam a helyére az egyetlen dobozos kólám, melyet tegnap este organizáltam a dokitól, akinek pocakja van.
A doki akinek pocakja van nem doki pillanatnyilag, de doki volt még Egyiptomban. Itt azonban valami helyi törvény miatt nem alkalmazhatjuk ilyen címen, hát apm-ként funkcionál de mi csak dokinak hívjuk.
Akinek pocakja van.
Én pedig akkor most ember vagyok, akinek kólája van.
Kellene még nekem egy asszony, akinek lámpása van.
Aztán a délutáni kirohanás elmaradt, mert homokvihar érkezik északról. A sivatagban a fiúkat kapta el először, mi csak hallgattuk a rádión a vakító napsütésben azt, hogy 40km-re fenn északon a látótávolság 0m és 80km-es szelet mérnek.
Akkor van még kb. félóránk, mire ideér gondoltam, és néha kipillantottam az ablakon a homokdomboktól jobbra látható sötét sávra. Ha majd az eltûnik, akkor még mindig lesz pár percem kiszaladni a kamerával, mert kb. 8km-re húzódik tőlünk az a kavicsos rész.
Meg is érkezett a vihar ahogy vártuk, én pedig katt-kattt-katt, amíg bírtam a tomboló porban állást.
Esõt is hozott, súlyos, nagy, ritka cseppekben.
Õszülünk.
Ejj!
A magam általi rábeszélédéssel szemben egyszerűen tehetetlen vagyok. Biztosan mindenki összefutott már ezzel a dologgal, lénnyel vagy szellemmel, nem is tudom minek nevezzemmel.
Könnyű felismerni, én legalábbis mindig pontosan tudom azt, hogy mikor támad.
Ballagok mondjuk a körúton és csak úgy lazán futnak a szemem előtt az üzletek: lakástextil, női divat, bizsu, vasedény, könyv, divat, órás, elektroni... hoppá, órás.
Na, csak egy picit menjünk oda a kirakathoz (ez már ő!).
De hiszen csak pár hónapja vett...
Csak megnézzük, naaaa, abban nincs semmi...
De tudod hogy múltkor is...
De az az óra már régi volt, több mint fél éves!
Na jó, de csak kirakatot nézegetünk!
Persze, dehogy megyünk be!
Hm... az ott jól néz ki...
Baromi jól néz ki!
A számlap, meg a forma, meg a mutatók...
Azám! Az a számlap, meg az a forma! Na és a mutatók! Látod a másodpercmutatót?!
Ó igen, hűazannya! Olyan breitlinges!
Bizony hogy olyan! Sőt, pilótásbreitlinges!
Be kellene nézni, megtapogatni kicsit.
De be ám!
Gyerünk!!!
Bemegyek, az eladó gondolom rögtön látja azt, hogy ez a balek nincs magánál, egyfajta révületben szemléli a cuccost, naná hogy rám tukmálja.
Kijövök.
Ahogy az ajtó csukódik mögöttem, már végig is fut rajtam:
Hát ezt most mi a búbánatos lisztbe forgatott pék faszáért vettem meg?
Mert egy ostoba, felelőtlen, hülye barom vagy, azért! Látni sem bírlak! (és magamra hagy)
És most...mmmm...akárhányszor mmmmm... kinyitom mmmmmm... a szekrényem mmmmmm... mindig megcsapja az orrom mmmmmm... a Dolce Gabbana Light Blue illata az érkezõs ingemről, csak azt tudnám, hogy a parfűmöt hova az ördögbe pakoltam el!
Szagok, illatok...
Emlékek...
Könnyű felismerni, én legalábbis mindig pontosan tudom azt, hogy mikor támad.
Ballagok mondjuk a körúton és csak úgy lazán futnak a szemem előtt az üzletek: lakástextil, női divat, bizsu, vasedény, könyv, divat, órás, elektroni... hoppá, órás.
Na, csak egy picit menjünk oda a kirakathoz (ez már ő!).
De hiszen csak pár hónapja vett...
Csak megnézzük, naaaa, abban nincs semmi...
De tudod hogy múltkor is...
De az az óra már régi volt, több mint fél éves!
Na jó, de csak kirakatot nézegetünk!
Persze, dehogy megyünk be!
Hm... az ott jól néz ki...
Baromi jól néz ki!
A számlap, meg a forma, meg a mutatók...
Azám! Az a számlap, meg az a forma! Na és a mutatók! Látod a másodpercmutatót?!
Ó igen, hűazannya! Olyan breitlinges!
Bizony hogy olyan! Sőt, pilótásbreitlinges!
Be kellene nézni, megtapogatni kicsit.
De be ám!
Gyerünk!!!
Bemegyek, az eladó gondolom rögtön látja azt, hogy ez a balek nincs magánál, egyfajta révületben szemléli a cuccost, naná hogy rám tukmálja.
Kijövök.
Ahogy az ajtó csukódik mögöttem, már végig is fut rajtam:
Hát ezt most mi a búbánatos lisztbe forgatott pék faszáért vettem meg?
Mert egy ostoba, felelőtlen, hülye barom vagy, azért! Látni sem bírlak! (és magamra hagy)
És most...mmmm...akárhányszor mmmmm... kinyitom mmmmmm... a szekrényem mmmmmm... mindig megcsapja az orrom mmmmmm... a Dolce Gabbana Light Blue illata az érkezõs ingemről, csak azt tudnám, hogy a parfűmöt hova az ördögbe pakoltam el!
Szagok, illatok...
Emlékek...
Tanácsok nőknek
Pasizás Douglas Adamsos módra:
1. Nézz ki magadnak egy semmirekellõ fickót (hogyan-hogyan..., hát találomra!)
2. Gondosan készülj föl, célozd be.
3. Vetõdj rá.
4. Hibázd el.
5. Na most akire rázuhasz, õ álmaid lovagja.
Ennyi!
Virágokat az öltözõmbe
(Ja, az nagyon fontos, hogy a faszkalapot elhibázd, különben... )
1. Nézz ki magadnak egy semmirekellõ fickót (hogyan-hogyan..., hát találomra!)
2. Gondosan készülj föl, célozd be.
3. Vetõdj rá.
4. Hibázd el.
5. Na most akire rázuhasz, õ álmaid lovagja.
Ennyi!
Virágokat az öltözõmbe
(Ja, az nagyon fontos, hogy a faszkalapot elhibázd, különben... )
Naplóból
2009. 09. 20.
Azt hiszem mindenki úgy él ahogyan gondolkozik.
(Vagy úgy gondolkozik ahogy él?)
Azt kapja amit akar.
(Vagy azt akarja amit kap?)
Tegnap végetért itt is a Ramadan, és érkezett 16 birka.
A fiúk tegnap este nagyon boldogok voltak.
A birkák is.
Ma a fiúk még boldogabbak.
A birkák is.
Azt hiszem mindenki úgy él ahogyan gondolkozik.
(Vagy úgy gondolkozik ahogy él?)
Azt kapja amit akar.
(Vagy azt akarja amit kap?)
Tegnap végetért itt is a Ramadan, és érkezett 16 birka.
A fiúk tegnap este nagyon boldogok voltak.
A birkák is.
Ma a fiúk még boldogabbak.
A birkák is.
Woman's kitchen
Ööö... vagyis inkább Joe's kitchen, mert olyan magasságokba azért nem emelkedünk, ellenben ha únjuk az otthoni ízeket akkor kiruccanásként gasztromániába itt van kettõ Pakisztánból hozott olyan recept amelybõl férfiember is könnyedén elkészít valami ehetõt (persze csak ha fog egy asszonyembert és megcsináltatja vele )
Néhány dolgot nem ferdítettem le mert a fene tudja mi az de kiképzett konyhavitézek simán megfejtik azt érzem, azért odaírtam a sejtésem.
(Lett volna még több recept is ha az idióták nem robbantják fel múlt szeptemberben (épp 20-án) a Mariot hotelt és ezzel együtt az éttermünket is, mert a séf nagyon szerette hallgatni ahogy morgok, nyögök és egyéb orgasztikus hangot hallatok miközben a fõztjébõl csipegetek)
Chapalkebab
(ez amolyan csípõs birkafasírt)
Darált birkahús 1kg
Vöröshagyma 1/2kg
green chili 6 darab (zöld chili paprika)
green coriander (zöld koriander
Só
paprika por
whole coriander (egész koriander)
Ledarálni a húst, a hagymát apróra vágni, a chili paprikát is, és ezt valamint a többi komponenst összekeverni (legjobb a darálóban).
Pogácsákat készíteni, majd egy-másfél órára hûtõbe rakni, azután forró olajban kisütni.
-----------------------
Chicken karahi
(csirkepöri-szerûség)
csirke (csontos vagy csontozott) 1kg
paradicsom 1/2kg
ginger(2)
fokhagyma (max. 6-7 gerezd)
darált paprika egy-másfél evõkanál, erõs
green chili
green coriander
só
Olajat a lábasba majd az apróra vágott fokhagyma és a gyömbér. Hagyma legyen üveges, aztán jöhet a darabolt green chili, coriander, só, és a kockázott paradicsom. Amikor a paradicsom kész, akkor jöhet a csirke és fõzni max. 30 percig lassú tûzön.
Nyami :)
Néhány dolgot nem ferdítettem le mert a fene tudja mi az de kiképzett konyhavitézek simán megfejtik azt érzem, azért odaírtam a sejtésem.
(Lett volna még több recept is ha az idióták nem robbantják fel múlt szeptemberben (épp 20-án) a Mariot hotelt és ezzel együtt az éttermünket is, mert a séf nagyon szerette hallgatni ahogy morgok, nyögök és egyéb orgasztikus hangot hallatok miközben a fõztjébõl csipegetek)
Chapalkebab
(ez amolyan csípõs birkafasírt)
Darált birkahús 1kg
Vöröshagyma 1/2kg
green chili 6 darab (zöld chili paprika)
green coriander (zöld koriander
Só
paprika por
whole coriander (egész koriander)
Ledarálni a húst, a hagymát apróra vágni, a chili paprikát is, és ezt valamint a többi komponenst összekeverni (legjobb a darálóban).
Pogácsákat készíteni, majd egy-másfél órára hûtõbe rakni, azután forró olajban kisütni.
-----------------------
Chicken karahi
(csirkepöri-szerûség)
csirke (csontos vagy csontozott) 1kg
paradicsom 1/2kg
ginger(2)
fokhagyma (max. 6-7 gerezd)
darált paprika egy-másfél evõkanál, erõs
green chili
green coriander
só
Olajat a lábasba majd az apróra vágott fokhagyma és a gyömbér. Hagyma legyen üveges, aztán jöhet a darabolt green chili, coriander, só, és a kockázott paradicsom. Amikor a paradicsom kész, akkor jöhet a csirke és fõzni max. 30 percig lassú tûzön.
Nyami :)
Curry
Szeretem ahogy a dolgok hatnak rám (és persze a környezetemre).
Azokra a változásokra gondolok amelyeket az ösztönösen végrehajtott lépéseim okoznak. Azokra, amelyek a látszólagos káoszt idővel elsimítják, medrekbe terelik majd meglepő gyorsasággal elvezetik és mint amikor az árhullám elvonult és hirtelen újra láthatóvá válik a rakpart - de most már letisztulva, köveivel, aszfaltjával, lámpáival, tábláival együtt - és újra látom:
ott húzódik előttem az az út.
Az út, amely mindig is ott volt, mert a káoszom bár beborítja, hatni rá azonban nem képes. Mert a káosz csak levegő, halványlila lepkefing a hurrikán szemében.
Pár napja azt hittem hogy a párolt hal lesz a csípõs, de láttam, hogy Dave az indonéz szervízmérnökünk homlokán gyöngyözik a verejték, alig győzi törölgetni és "szpájszit" emleget - már amikor meg bír szólalni.
Így aztán muszáj volt felemelni a seggem és elindulni az addig csak guszta sűrű szaftú marhapörinek tartott csoda felé, amikor végül azt a varázsszót, hogy curry is hozzáizzadta homloka szapora törölgetéséhez.
Áááááh, már a tányéron az illata is... mmmmmmennyei volt, miközben raktam belőle
És még kétszer.
Hiába na, néha akkor is szükségünk van endorfinra, amikor tudjuk, hogy hamarosan sírni fogunk tőle.
Azokra a változásokra gondolok amelyeket az ösztönösen végrehajtott lépéseim okoznak. Azokra, amelyek a látszólagos káoszt idővel elsimítják, medrekbe terelik majd meglepő gyorsasággal elvezetik és mint amikor az árhullám elvonult és hirtelen újra láthatóvá válik a rakpart - de most már letisztulva, köveivel, aszfaltjával, lámpáival, tábláival együtt - és újra látom:
ott húzódik előttem az az út.
Az út, amely mindig is ott volt, mert a káoszom bár beborítja, hatni rá azonban nem képes. Mert a káosz csak levegő, halványlila lepkefing a hurrikán szemében.
Pár napja azt hittem hogy a párolt hal lesz a csípõs, de láttam, hogy Dave az indonéz szervízmérnökünk homlokán gyöngyözik a verejték, alig győzi törölgetni és "szpájszit" emleget - már amikor meg bír szólalni.
Így aztán muszáj volt felemelni a seggem és elindulni az addig csak guszta sűrű szaftú marhapörinek tartott csoda felé, amikor végül azt a varázsszót, hogy curry is hozzáizzadta homloka szapora törölgetéséhez.
Áááááh, már a tányéron az illata is... mmmmmmennyei volt, miközben raktam belőle
És még kétszer.
Hiába na, néha akkor is szükségünk van endorfinra, amikor tudjuk, hogy hamarosan sírni fogunk tőle.
Hello darkness my old friend...
Számomra a legkegyetlenebb elvárás az ígéret.
hm...
Ja, mer' kell nekem Simon és Garfunkel ilyenkor
100 év magány
All I need is the air that I breath and to -
hm...
Ja, mer' kell nekem Simon és Garfunkel ilyenkor
100 év magány
All I need is the air that I breath and to -
Sivatagi. Ébredezés :)
46km homokon zötykölõdés után elérünk egy kis előretolt bázist.
(No azért nem is olyan kicsi mert majdnem 200 emberünk lakik most itt, ideiglenesen, lakókocsikban) Megállunk egy kólára.
Legyen kávé.
Nem szoktam, de legyen, a gondolataim úgyis egy reggel kapott levélen jártak, mit számított a világ.
2 kanál Nescaffe, 1 kanál cukor, forróvíz, nyúlok a hűtőbe a tejért, nyitom a kupakot, egy jó adag, zuttybele.
Hoppá, ez sárga!
Azannya!
Narancslé volt.
Szinte ugyanolyan színezésű doboz oldalról, csak elől látszott rajta egy kis narancs, hajnali nyolckor ki figyel ilyesmire?
Sivatagban nem pazarolunk, arab országban pedig ételt főleg nem, felöntöttem a maradék részt tejjel és hát... na.
Nem is volt az olyan borzalmas. :)
Összefutottunk a srácokkal a dűnék szélén. Kezükben vagy térkép, vagy Burda szabásminta.
Előbbire saccolok, utóbbit Sándor György játszotta el, Pesten: kérdezgette a járókelőket, hogy miként jut el valahonnan, valahova. Volt olyan segítőkész emberke, aki felfedezte a 6-os villamos útvonalát. A Burda szabásmintán :D
Lazuljunk:
(No azért nem is olyan kicsi mert majdnem 200 emberünk lakik most itt, ideiglenesen, lakókocsikban) Megállunk egy kólára.
Legyen kávé.
Nem szoktam, de legyen, a gondolataim úgyis egy reggel kapott levélen jártak, mit számított a világ.
2 kanál Nescaffe, 1 kanál cukor, forróvíz, nyúlok a hűtőbe a tejért, nyitom a kupakot, egy jó adag, zuttybele.
Hoppá, ez sárga!
Azannya!
Narancslé volt.
Szinte ugyanolyan színezésű doboz oldalról, csak elől látszott rajta egy kis narancs, hajnali nyolckor ki figyel ilyesmire?
Sivatagban nem pazarolunk, arab országban pedig ételt főleg nem, felöntöttem a maradék részt tejjel és hát... na.
Nem is volt az olyan borzalmas. :)
Összefutottunk a srácokkal a dűnék szélén. Kezükben vagy térkép, vagy Burda szabásminta.
Előbbire saccolok, utóbbit Sándor György játszotta el, Pesten: kérdezgette a járókelőket, hogy miként jut el valahonnan, valahova. Volt olyan segítőkész emberke, aki felfedezte a 6-os villamos útvonalát. A Burda szabásmintán :D
Lazuljunk:
Íme hát, megleltem...
Szép az a vers. Tegnap este az "otthon"-ról beszélgettünk és felmerült a kérdés mit is nevezünk annak, amikor azt mondjuk otthon, vagy azt hogy haza megyek... Hogy a vers hogyan? Ki tudja... jött és kész.
Amikor megkérdezted hogy mit is nevezek otthonnak, hirtelen rádöbbentem hogy fogalmam sincs. Nekem az az otthon ahol vagyok, ahol én vagyok és a kardom. Sokáig egy autóban éltem, fel sem merült bennem hogy az nem otthon. Amikor itt vagyok fel sem merül bennem hogy ez nem az otthon.
Ahogy mondtad: az otthonokat magunkban visszük, bármerre sodor is az élet...
Nekem az otthon az a tér amelyben a karnyújtásnyira található tárgyak körülvesznek. Egy kép a falon az már... nem is tudom... nagyon messze van. A falon a festék pár centire a kép mögött már a végtelenbe veszik, maga a fal pedig nem is létezik számomra.
De ha belépek egy lány lakásba, azonnal érzem az auráját, a belõle sugárzó meleg azonnal befészkelõs összegömbölyödõs puha meleg vonzását, vagy éppen a feszélyezett ridegséget ami menekülésre ösztönöz, na és ott vannak a semlegesek, a semmitmondó unalmas üresek. Persze ritka az olyan, mert a nõk egyszerûen nem élhetnek úgy hogy ne vegye õket körül valami szép, valami emlék, valami...
Imádom a színeket, az illatokat, a fényeket, a formákat az anyagokat amelyeket összeválogatnak hogy a lakásuk "otthonos" legyen, bármit is takarjon ez a szó. Szerinted fészek, igen talán ez a helyes kifejezés. Fészket raktok... És nem másból mint a lelketekbõl, és ezért szeretek macskásan összegömbölyödve dorombolni az ilyen helyeken, mert érzem hogy a tárgyak nem tárgyak többé, mindegyikben ott lobog lelketek egy kis darabja, és melegít, beburkol, álomba ringat...
Imádom.
Amikor megkérdezted hogy mit is nevezek otthonnak, hirtelen rádöbbentem hogy fogalmam sincs. Nekem az az otthon ahol vagyok, ahol én vagyok és a kardom. Sokáig egy autóban éltem, fel sem merült bennem hogy az nem otthon. Amikor itt vagyok fel sem merül bennem hogy ez nem az otthon.
Ahogy mondtad: az otthonokat magunkban visszük, bármerre sodor is az élet...
Nekem az otthon az a tér amelyben a karnyújtásnyira található tárgyak körülvesznek. Egy kép a falon az már... nem is tudom... nagyon messze van. A falon a festék pár centire a kép mögött már a végtelenbe veszik, maga a fal pedig nem is létezik számomra.
De ha belépek egy lány lakásba, azonnal érzem az auráját, a belõle sugárzó meleg azonnal befészkelõs összegömbölyödõs puha meleg vonzását, vagy éppen a feszélyezett ridegséget ami menekülésre ösztönöz, na és ott vannak a semlegesek, a semmitmondó unalmas üresek. Persze ritka az olyan, mert a nõk egyszerûen nem élhetnek úgy hogy ne vegye õket körül valami szép, valami emlék, valami...
Imádom a színeket, az illatokat, a fényeket, a formákat az anyagokat amelyeket összeválogatnak hogy a lakásuk "otthonos" legyen, bármit is takarjon ez a szó. Szerinted fészek, igen talán ez a helyes kifejezés. Fészket raktok... És nem másból mint a lelketekbõl, és ezért szeretek macskásan összegömbölyödve dorombolni az ilyen helyeken, mert érzem hogy a tárgyak nem tárgyak többé, mindegyikben ott lobog lelketek egy kis darabja, és melegít, beburkol, álomba ringat...
Imádom.
Song
Out there...
I know the truth is out there
Didn't you want to see?
I know the truth is in here
Why should we believe you?
Didn't you want to flee
I know the truth is out there
Didn't you want to see?
I know the truth is in here
Why should we believe you?
Didn't you want to flee
Azt mondod
reggel mindig másként látszanak a dolgok
Én azt mondom hogy ébredés (hm... eszmélés?) után mindig másként látszanak a dolgok. Még azzal a mélyrõl feltörõ a torokban megülõ keserû kaparó érzéssel a háttérben is érezzük hogy valami letisztult, bár az elsõ pillanatokban tudom hogy a fájdalom mindent elnyom, elkap, megcsavar, földhözvág és amikor görcsökben fetrengve tápászkodnál, akkor még beléd rúg és a padlóra küld párszor mielõtt kifáradna.
Hagyd hát, marjon bele belülrõl kétoldalt az arcodba a bánat savas harapása, bokszoljon bele a gyomrodba hogy kétrét görnyedj, hagyd hogy kiszívja az erõt az izmaidból, a csontjaidból, a hajadból, érezd az ürességet, engedd utjára a könnyeidet, mindez semmit sem számít mert hamarosan túlteszed ezeken magad és minden a helyére kerül. És amikor látod már hogy õ is csak ember, akkor kész, vége, megérkeztél...
Imádom az esõt... a hangját, a falevelekrõl legördülõ cseppeket, az illatát amit már akkor megérzek amikor még nem is esik. Ilyenkor lelassul az idõ, megállnak a gondolatok, kitisztul minden, olyan ez is mint az ébredés...
Változást hozók...
Hogy félsz vajon tõlük, vagy vágysz rájuk mindegy. Minden vég valaminek a kezdete lesz, elõre, sohase' hátra, elõre, sohase' hátra, de jó hogy nem vagyok árva...
Hm... árva.
Magányos?
gányos
árva
várva
Én azt mondom hogy ébredés (hm... eszmélés?) után mindig másként látszanak a dolgok. Még azzal a mélyrõl feltörõ a torokban megülõ keserû kaparó érzéssel a háttérben is érezzük hogy valami letisztult, bár az elsõ pillanatokban tudom hogy a fájdalom mindent elnyom, elkap, megcsavar, földhözvág és amikor görcsökben fetrengve tápászkodnál, akkor még beléd rúg és a padlóra küld párszor mielõtt kifáradna.
Hagyd hát, marjon bele belülrõl kétoldalt az arcodba a bánat savas harapása, bokszoljon bele a gyomrodba hogy kétrét görnyedj, hagyd hogy kiszívja az erõt az izmaidból, a csontjaidból, a hajadból, érezd az ürességet, engedd utjára a könnyeidet, mindez semmit sem számít mert hamarosan túlteszed ezeken magad és minden a helyére kerül. És amikor látod már hogy õ is csak ember, akkor kész, vége, megérkeztél...
Imádom az esõt... a hangját, a falevelekrõl legördülõ cseppeket, az illatát amit már akkor megérzek amikor még nem is esik. Ilyenkor lelassul az idõ, megállnak a gondolatok, kitisztul minden, olyan ez is mint az ébredés...
Változást hozók...
Hogy félsz vajon tõlük, vagy vágysz rájuk mindegy. Minden vég valaminek a kezdete lesz, elõre, sohase' hátra, elõre, sohase' hátra, de jó hogy nem vagyok árva...
Hm... árva.
Magányos?
gányos
árva
várva
Green in the desert
Befordultam a sarkon és majdnem belefutottam egy kukázóba. Fekete műanyag zsákba rakosgatta a szemetesből az üres kólás dobozokat.
Rápillantottam. Szélcserzett arcú, alacsony és vékony öregember, hajlott háttal szedegeti a kukából a cuccot.
Lassan.
Válogatva.
A konténer árnyékában.
A homokon.
A Szaharában.
Egy beduin.
Hoppá... itt nincsenek kukázók. Elnevettem magam.
A green team egyik tagjába botlottam, egyikébe azoknak, akik hálátlan, de nagyon fontos munkát végeznek a táborban.
De annyira belém oldódott Gandhi pár perce olvasott naplója (na nem itt, valahol másutt...), az járt a fejemben akkor is, amikor az imént befordultam a sarkon, hogy felkapjam a napszemüvegem, VDO kulcsom, térképeim és a Garminom.
Kezdődik a nap, 10 perc és kigurulok a táborból.
Na olyan legyen egy írás, kavarogjon benned sokáig.
Rápillantottam. Szélcserzett arcú, alacsony és vékony öregember, hajlott háttal szedegeti a kukából a cuccot.
Lassan.
Válogatva.
A konténer árnyékában.
A homokon.
A Szaharában.
Egy beduin.
Hoppá... itt nincsenek kukázók. Elnevettem magam.
A green team egyik tagjába botlottam, egyikébe azoknak, akik hálátlan, de nagyon fontos munkát végeznek a táborban.
De annyira belém oldódott Gandhi pár perce olvasott naplója (na nem itt, valahol másutt...), az járt a fejemben akkor is, amikor az imént befordultam a sarkon, hogy felkapjam a napszemüvegem, VDO kulcsom, térképeim és a Garminom.
Kezdődik a nap, 10 perc és kigurulok a táborból.
Na olyan legyen egy írás, kavarogjon benned sokáig.
Burning Bridges...
All the burning bridges that have fallen after me
All the lonely feelings and the burning memories
Everyone I left behind each time I closed the door
Burning bridges lost forevermore...
All the lonely feelings and the burning memories
Everyone I left behind each time I closed the door
Burning bridges lost forevermore...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)