reggel mindig másként látszanak a dolgok
Én azt mondom hogy ébredés (hm... eszmélés?) után mindig másként látszanak a dolgok. Még azzal a mélyrõl feltörõ a torokban megülõ keserû kaparó érzéssel a háttérben is érezzük hogy valami letisztult, bár az elsõ pillanatokban tudom hogy a fájdalom mindent elnyom, elkap, megcsavar, földhözvág és amikor görcsökben fetrengve tápászkodnál, akkor még beléd rúg és a padlóra küld párszor mielõtt kifáradna.
Hagyd hát, marjon bele belülrõl kétoldalt az arcodba a bánat savas harapása, bokszoljon bele a gyomrodba hogy kétrét görnyedj, hagyd hogy kiszívja az erõt az izmaidból, a csontjaidból, a hajadból, érezd az ürességet, engedd utjára a könnyeidet, mindez semmit sem számít mert hamarosan túlteszed ezeken magad és minden a helyére kerül. És amikor látod már hogy õ is csak ember, akkor kész, vége, megérkeztél...
Imádom az esõt... a hangját, a falevelekrõl legördülõ cseppeket, az illatát amit már akkor megérzek amikor még nem is esik. Ilyenkor lelassul az idõ, megállnak a gondolatok, kitisztul minden, olyan ez is mint az ébredés...
Változást hozók...
Hogy félsz vajon tõlük, vagy vágysz rájuk mindegy. Minden vég valaminek a kezdete lesz, elõre, sohase' hátra, elõre, sohase' hátra, de jó hogy nem vagyok árva...
Hm... árva.
Magányos?
gányos
árva
várva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hm? :)