2009/10/03, Algéria, konténertábor valahol a Szaharában.
Raktam magozott nyers uborka félkarikákat, paradicsom szeleteket, hagymakarikákat, salátát, karikázott zöldpaprikát, aztán beborítottam két szedőkanálnyi rizzsel és ráraktam beef pie-ból (ezt semmi kedvem körbeírni, lefordítani pedig baromság) egy kockányit és leültem egyetlen apró, tömzsi, szakálas, alig beszélni angolt és mindig csendesen mosolygó, arab geofizikusunkkal szemben.
Ő már majdnem befejezte, egy falat pulykasültet és uborkát láttam a tányérján, mellette egy körte és egy banán.
Megsóztam és borsoztam a mindenséget a tányéromon.
Megkérdezte, hogy olvastam-e egy, a zajtól nem értettem nevű író könyvét.
Merugye az ebédlő konténerben a népek zsibongtak, a légkondi felettünk zúgott, a pincér csörömpölt a tálalónál, én pedig befelé figyeltem arra, hogy mivel is kezdjem az ebédszertartást, tehát az író nevének nem értése érthető volt. Na és az elkapott pár szó - miszerint korán, biblia, vallás, isten, evolúció - is bizonyossá tette azt, hogy nem kell rákérdeznem az író nevére, tuti hogy nem olvastam a könyvét.
Töltött magának a kólából.
Azt mondta megvan neki könyvben is és pdf-ben is, melyiket szeretném?
Enni kezdtem, így a pdf-et választottam, mert azt tele pofával is majdnem ki lehet ejteni, de ő a könyvet javasolta és a zajban mutatta is két tenyeréből alkotott táblákkal azt, hogy hogyan tudom majd széthajtani és mennyivel jobb úgy olvasni.
Ráhagytam.
Szólt valamit a pincérnek, mivel csak egy ujjnyi kóla maradt az üvegben, majd felállt és a tálalóból hozott nekem egy műanyag poharat.
Azt mondta, hogy nagyon érdekes könyv és el kell olvasnom.
Arra gondoltam, hogy tudja, üveg pohárból nem vagyok hajlandó inni.
A pincér letette a kólát, ő pedig megköszönte: száhá!
Megkérdezte, hogy tudom-e, a máltaiak is így köszönnek búcsút és mivel a máltaiak sok arab szót használnak, így ők is használatba vették ezt az arab kifejezést. Persze máltaiul ez annyit tesz: viszlát.
Mármint az öregúr szerint.
Letekertem a kupakot és feltöltöttem a poharát, majd az enyémet, közben egyszerre vágtam csodálkozó és elismerõ pofát.
Megkérdeztem, hogy a barraka laufik mit is jelent konkrétan, mert nagyjából tudtam (még Tunéziában tanultam sok évvel ezelőtt), hogy amolyan isten áldja-szerűség. Ő pedig azt mondta: benediction és hosszú ideig forgattam magamban a gondolatot ismerve (vagy nem ismerve) angol tudását, hogy miért éppen ezt a szót használja.
Először hallottam ezt a fordítást.
Nem is olyan régen történt az, hogy megtudtam, én egész addigi életem során a rossz végétől kezdve bontottam meg és kezdtem enni a banánt.
Azóta nem teszem.
De ma felmerült bennem, miközben a kezembe vettem egyet, vajon tényleg ez a jó vége?
Óvakodjatok a hamis tanítóktól.
P.s.:
Levelet katam tőle egy hét múlva:
Dear Joe
Pleased to get in touch with you. I wish you good times in crew with
lot of fun. I am on vacation til 26th of October.
I have always been attracted by person like you who has a human
dimension and exceptional qualities as modesty and kind to people.
Thank you
Take care of yourself
Best regards
Abdelkader
A könyv pedig:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hm? :)