Befordultam a sarkon és majdnem belefutottam egy kukázóba. Fekete műanyag zsákba rakosgatta a szemetesből az üres kólás dobozokat.
Rápillantottam. Szélcserzett arcú, alacsony és vékony öregember, hajlott háttal szedegeti a kukából a cuccot.
Lassan.
Válogatva.
A konténer árnyékában.
A homokon.
A Szaharában.
Egy beduin.
Hoppá... itt nincsenek kukázók. Elnevettem magam.
A green team egyik tagjába botlottam, egyikébe azoknak, akik hálátlan, de nagyon fontos munkát végeznek a táborban.
De annyira belém oldódott Gandhi pár perce olvasott naplója (na nem itt, valahol másutt...), az járt a fejemben akkor is, amikor az imént befordultam a sarkon, hogy felkapjam a napszemüvegem, VDO kulcsom, térképeim és a Garminom.
Kezdődik a nap, 10 perc és kigurulok a táborból.
Na olyan legyen egy írás, kavarogjon benned sokáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hm? :)