Ha pedig az ember meghívódik, akkor menni kell, nincs mese, ez kötelesség. Mint mondjuk a gyomorrontás és a budi látogatás egyfajta összefüggése.
Más dolgunk úgysem volt, szinte minden munka leállt, egyedül az őrök és a szakácsok dolgoztak. Előbbiek helyi cégtől, utóbbiak Kínából, helyi kuktákkal... Ma volt a holdév utolsó napja, holnaptól már a Kutya éve lesz. Mármint Kínában, és a világ minden részén, ahol épp kínaiak tartózkodnak. Legalábbis én így képzelem el a dolgot.
Bepattantunk hát Emanuellel a 01-es hívónevű Toyota Land Cruiserbe, Cato beröffentette az 5 (vagy 6?) hengert, kigördültünk a kapun és jobbra kanyarodva ráfordultunk a meglehetősen zsúfolt útra, Savelugu felé.
Persze eddig történt még egy említésre érdemes dolog. Lemondtam az egységes omlett-konzervbab-sültvirsli-sültzöldség-toast-valamigyümölcslé egyenreggelit emiatt a szépség miatt:
Ugyanis tegnap este befutott a mikulás képében Jeff (persze nem Jeff-nek anyakönyvezték a srácot, ám kiejtve leginkább Jeff-re hasonlít a kínai neve, szóval mostanra írva is és mondva is Jeff lett), aki mindenféle beszerzések felelőse, így a mi nasi asztalunk és hűtőnk rendszeres karbantartása is a feladatkörébe tartozik. Hozott egy nagy láda ananászt, mangót, banánt és almát.
Minden isteni, napon érlelt, tökéletes állapotú. Végre igazi ananászt tömhetek a képembe, nem pedig azt az otthon ismert zölden leszedett, napot sosem látott és ezért éretlen (vagy állásában megrohadt) vackot. Ennek még a közepe sem fás, nem kell kivágni, egyszerűen isteni! Csakúgy mint a mangó. Imádom!
Na most már roboghatunk Savelugu felé, útközben apró települések mellett:
Termeszvár mellett:
Autóbóntó mellett:
Bontószökevény mellett:
Kecskéket szállító busz mellett (azt senki ne kérdezze, hogy mi módon vették rá a mekegő népeket arra, hogy szépen ott maradjon mindenki a helyén, nincs le-föl ugrálás):
Ruhajavító üzlet mellett (ebből rengeteg akad a falvakban):
Kenyérbolt mellett:
Vásárba tartó népek mellett:
Mivel mint megtudtam -és látható volt- Saveluguban épp hetivásár zajlott, jöttek és mentek a népek, mindenhol kirakott színes cuccok, tömeg az utcákon. Lőttem pár fotót, csak úgy vaktában az ablakon át, miközben araszoltunk a főúton:
Végül aztán csak befutottunk a táborba, ahol a kínai csapat már ünnepelni kezdte a holnap kezdődő új, mármint holdÚJévet; ágyő kakas, hello kutya (én patkány vagyok :)).
Kártyáztak. Csuda tudja azt, hogy ez is része-é a rituálénak, valamiféle szerencsehozó dolog, vagy csak elütötték az időt.
Aztán jött a tombola húzás, mindenki nyert valamit, én 20szídís telefontöltő kártyát, ami jól jött, mert épp venni akartam a telefonra. A fődíjat, egy Huawei okostelefont John nyerte meg, nagy ováció közepett:
Aztán elkezdődött az eszemiszom, ahol megtanultam, hogy evőpálcika mellett van bontópálcika is, a kínai country manager úgy szétkapta vele a sült csülköt pillanatok alatt, hogy annyit sem tudtam mondani:
Rindfleischetikettierungsüberwachungsaufgabenübertragungsgesetz.
Azért trükkösek, a töményt otthon szép, címke nélküli palackokba töltik, gyanútlan szemlélőnek, fináncnak, mifenének föl sem tűnne:
Egyébként valami rettenet, leginkább törkölyre hasonlító ízű spiritusz volt, onnan tudom, hogy illett koccintani. Kétszer. Gyanítható, hogy kissé megkavarta a metabolizmusom, mivel korábban helyi serital és némi délafrikai veresbor is bekerült a rendszerbe.
Az ételek miatt volt szükség kis alapozásra, mert nem tudtam azt, hogy mire számíthatok. Ha jól emlékszem, két esetben fordult elő a vacsi során az a rettenet, hogy vészsebességgel nyúltam a söröspohár után: ezt most gyorsan öblítsük le, le, LE!
A többi mindenség finom volt, egyedül azt a feketére színeződött júdásfüle gombát nem volt merszem megpróbálni. Annyit nem tudtam inni, hogy azt bekapjam. Sosem tudom meg talán, hogy milyen az íze, így elkészítve (wiki szerint ízetlen).
A végén a tradicionális, fűszeres darálthússal töltött és megfőzött tészta jött (a töltő kéz fölött látszik), belemártva a csípős szójaszószba (meglehetősen wasabira hajazott) meglepetésemre kellemes ízvilággal ajándékozott meg.
Aztán indulnunk kellett, mert a policy nem teszi lehetővé, hogy sötétben kocsikázzunk, a nagyfaluban a vásár még tartott:
Eléggé lent járt már a nap, amikor megközelítettük a hotelt.
Zene, majdhogynem stílszerűen:
