A mellékelt fotográfián látható, hogy nem egyszerű csak úgy pampogni a pampán, arról nem beszélve, hogy mindenféle kígyókat prognosztizáltak itten és ha ez nem lenne elég, akkor még az is kiderült, hogy jónéhánynak veszélyes az egyik vége. No most ezeket ismerve, caplasson az egyszerű halandó itt, a refitől mondjuk 10 méterre:
Ugyan fölszerelkeztünk láthatósági mellénnyel, de nem tennék föl egy törött sliccgombot egyhavi fizum ellenében arra, hogy ez nagyon meghatja a kígyóállatot. Főleg, ha az mondjuk egy korábban említett zöld mamba, amiről azt olvastam hogy rosszabb mint egy nő, akinek épp megjött. Hajajj!
Egyébként kígyómarás esetén itt láthatók a teendők. De talán még fontosabbak a mit nem teendők, azok közül is az első. Bár láttam már itt golyóállóvá tévő varázsolót is, a számtalan vallási csatornán pedig -bár egy szót sem értettem az óbégatásból- mintha műtött volna a felhevült
Tegnap a táborban ahogy befordulok a sarkon, szembejön velem egy tarkaruhás legény, kezében jókora ernyővel. Bár összecsukott állapotban tartotta, azt kifigyeltem, hogy valami mintás, súlyos, selyemszerű anyagból készült, a nyelének a kézreeső végén hatalmas, bordázott gömbszerű bunkóval. Az ember fia/lánya ilyet látva gondolatban megvonja a vállát, aztán továbbmegy, esetleg pár másodpercig morfondírozva azon, hogy ez meg miazöregistenkénkövesmegfekedettnyilalehet?.
Nemsokára megjött a válasz Liu-tól, a szakácstól, aki épp kilépett a dokinktól: látogatását tette nálunk a területen élő törzsek vezetősége. Persze ennek akkor még nem volt kapcsolata az ernyővel, hanem ahogy kb. 20 perc múlva a kedvenc baobab fám felé néztem, tömeget láttam, amelyben rögtön kiszúrtam az ernyőt, amelyet akkor már rendeltetésszerű állapotban tartottak, sejtésem szerint a fő-fő fő fölött.
Sajnos nem akartam közelebb merészkedni, így ezzel kell beérnie most mindenkinek, proof gyanánt:
Annyit azért megtudtam, hogy itt a törzsi területeken mozogva a főnökök az igazi urak, a törvényeik pedig felülírják az állami törvényeket. Pompás...
Aztán a hotelba visszatérve örömmel tapasztaltam, hogy valamiféle túláram megölte a laptop tápegységét. Jeff a kínai mindentbeszerző elszaladt Tamalébe, de sajnos csak fele akkorát talált, pedig minden kuckóba benéztek (a mall még építés alatt áll). Az bírta fél napig, majd örökre lehunyta kék szemét*. Ezután a hotel vett egy ugyanolyat, arra most vigyázgatok, ha forrósodik akkor kikapcsolom, persze ez így nem élet, talán Accrában sikerül egy minyimum 120W-osat beszerezni.
Emellett megölte mindkét telefon töltőm, valamint a routerünket. Az sem tett igazán elégedetté, hogy a hotelnak is eldurrant pár tévéje, izzója és menyezeti ventillátora.
Megoldást majd az jelent (vagy egy szünetmentes táp jelentene, aminek szépséges doboza ugyan itt áll mellettem a falnál, benne overálokkal), ha végre kiköltözhetünk a táborba.
Sajnos a putrink elég lassan alakul, utolsó ottjártamkor a feredőszoba és a budi már üzemelt ugyan, de mindkét szoba csak lelinóleumozódott állapotban árválkodott, asztalra, székre, szekrényre, ágyra, hűtőre várva.
Tehát belépünk, szemben a fürdőszoba és jobbra/balra egy-egy szoba. Egyelőre nem tudom ki lesz a másik lakó (hárman vagyunk itt az EPI-től, tehát elvileg az olajvállalat egyik szupervigyora fog valakivel együtt lakni), de felvetettem Andynek, hogy ha enyém a budis oldal, akkor pl. barterben megengedem hogy dumpoljon, tusolás fejében.
Azonban ha a másik oldalt kapom, akkor megengedem hogy lecsapja magát, aminek ellenében én üríthetek :)
Elmélkedés vége, a szakács istenes tonhalas szendvicset rittyentett, látva bánkódásom az energiaforrásaim elhalálozása miatt.
Ez is valami, minek hát bánkódni? Azzal jobb lesz? Na ugye!
Együnk, abból nem lehet baj!** :D
* Tényleg kék volt a led, na!
** Dehogynem! :D
Zene, na abból nem lehet baj...
