Persze addig még történt egy 's más, először is visszajöttünk a táborból. Még mindig nincs kész a putrink, szorgos kezek tevékenykednek pedig szüntelen, vagyis nem lankadó igyekezettel azon, hogy valamiféle látszatát keltsék egyfajta tevékenységnek, amit talán "serény munka" néven illet a nagyszótár. A látszat megvan, de az istennek nem haladnak:
Így hát hazaszaladtunk a falun keresztül
És mit látok az ebédlőben? Kézmosó applikációt. Egyszerre hajat is lehet, ha a kedves vendég úgy óhajtja. Ahány ház, annyi szokás.
Először azt hittem, hogy egyedi az eset, de a bárban is hasonló a helyzet. Hm... hát ha így adta ki, akkor így adta ki. Az ÁNTSZ úgy sincs a közelben, mit vacakoljunk, gondolhatták.
Különben pedig semmi okom panaszra (amúgy sem itt mosok kezet), hiszen csak elmerengtem egy szép nagy csokitortán (két hete semmi édességet nem láttam) és mit ad
Persze hogy sör az a bal alsó sarokban! Mit kell mindent észrevenni?! Muszáj volt, különben nem puhult meg az istennek sem a piskóta a szájamban. Talán még a fáraók hagyták itt ajándék gyanánt (ha egyáltalán erre jártak), azóta pedig a napon szikkadt. A marcipánszerűségről csak gyémántvésővel és bizmut foggal (esetleg bányaipari homlokmaróval) lehet valamit is fantáziálni, de talán jobb, ha nem feszegetjük a témát.
Megettem.
Ha már voltak oly kedvesek, ugye...
Na jó, a nagyját.
Múzika... ha már a szöveg nem a címről szólt.
Bár... ki tudja.
Én nem.
