A papának volt munkája, Erbilben a köztisztaságiaknál dolgozott, amíg egy hete vagy hogy -emlékszünk- nekirontott a belügyminisztériumnak pár öngyilkos barom. Azóta megszigorították az ellenőrzést minden checkpoint-nál, és most arabnak lenni kurdisztánban nem épp szerencsés dolog. A legkevesebb hogy mindenkit eltávolítottak Erbilből, és nem sok esélyük van átjutni az ellenőrző pontokon sem.
Azóta napról-napra élnek. Van úgy hogy kerül valami az asztalra, de olyan nap is akad amikor semmi. Ahhoz hogy a gyerekek tanuljanak pénz kellene, pénzt itt csak az tud keresni akinek van autója, de ahhoz is pénz kell, catch-22.
Megmutatta szegénységét, minden vagyonát, és miközben pucolta a tőlünk kapott narancsot, eleredt a könnye.
Mi sem tudtunk mit mondani, és amikor beültünk az autókba akkor hoztuk magunkkal egy csomót a bánatából, persze nem hiszem hogy ezzel könnyítettünk valamit is a vállára nehezedő súlyon.
Pár fotó csak...
Varázsló....
