(Úgy értem: naés?! :)
Nem sok történés történt az utóbbi napokban, akár azt is mondhatnánk: szerencsére. Az egyik legfontosabb ezek közül (no ezen is lemérhető a történések súlya) az a bizonyosság, hogy igenis el lehet kapni a kis rohadékokat, mármint azokat az apró UFO-kat, amelyek össze-vissza marják az ember kezét, lábát. A kép elég vacak, telefonos, este készült, blablabla, de azért látszik a mérete a kis dögnek. Hiába kicsi, az most nem enyhítő körülmény, simán beleesik az "öljünk meg minden rohadékot"* kategóriába:
Az arányok szemléltetésére melléraktam a tollam. Nem tudom ez a kis dög mit művel de nagyon ritkán érezhető a csípés maga, ellenben utána perceken belül felhólyagosodik a bőr, épp úgy mint egy rendes, jólnevelt, templombajáró szúnyogcsípés során, ellenben nem múlik el negyed óra alatt (mint egy rendes, jólnevelt, templombajáró szúnyogcsípés), helyette napokig viszkető piros folt marad a bőrünkön.
Közben aki keres talál alapon rábukkantam mi is ez az istenverése és hát... elég annyit tudni hogy a hímek virágporon élnek (ó, de csodás, hát nem?), a nőstények pedig vért szívnak (ó, mily nem meglepő :)).
Akit tudásszomj ösztönöz, annak uccu és klikk ide.
Perverzek rákereshetnek a "black fly bites" szavakra a képek fül alatt, brrrrr.... :)
Persze történt azért jó dolog is, itt van mindjárt az utolsó bbq night ahol a hamburger készítés művészetében történő mélyre merülés aktualizálódott, mint téma. Igaz hogy rendes hambizsömlét lehetetlenség itt Kalakban és környékén föllelni, de a bagett is megtette. Ezt ellensúlyozandó a húspogácsa a felhalmozódott bélszínből sütődött, mert ugye illik felhasználnunk a husit, mielőtt lelépünk és akkor már -ahogy a régi (nem)dakota közmondás tartja- inkább pocsékba, mint kárba.
Isteni mozarella is sütődött (ez milyen ütődött egy szó) a rácson, parázs fölött, aranyló színe bearanyozta az aranyló estét és hozzá aranyló serital járt, majd később aranyló whiskey került a poharakba:
(No azért ennyire nem aranylott semmi, de hát a telefonos fotó... nomindegy. Oh, a képen Andy a project manager látható amint épp a bucimba pakolja a frissensültet, jobbra Urosból tűnik fel egy részlet, ő a könyvelőnk, a háttérben pedig az egyik szakácsunk, teljes harci díszben, vagy egyenruhában, vagy mi az ördögben.)
Akkor hát emlékezzünk a tegnapról egy régesrégi számmal, kis csaj nagy hang, nagy gitár:
*Olvasta valaki Boris Vian könyvét? Néha elcsodálkozom magamon :)
