Flower of...

Hajnali nyolc, She Sells Sanctuary ébreszt, Mohamed a vonal végén, nem talál szabad dózert, hogy az helyreállítsa az egyik falusi földjén a töltést. Megegyezünk abban hogy ha a jóember dollárral is beéri, kártalanítjuk.
Tusolás, hajmosás, utolsó (előtti) borotválkozás. Sivatagban mindig akkor szoktam, amikor már bök, hát ez már tegnap bökött.
Ebédlő, piritós, vaj, tea. Egyedül a nagy sátorban, a fiúk a terepen, szedik föl az összes kábelt, hiszen tegnap befejeztük a projectet.
Ennek örömére este a kedvencüket rendeltük valami étteremből: főtt birkafej és ööö... valami bél vagy nyelőcső, vagy a franc tudja milyen szerkezeti eleme a birkának, de illatos volt az hétszentség, még most is itt úszik a levegőben.
De már nem öklendezek.
Hogy képben legyünk:

Itt pedig a belső izé:

Biztosan isteni lehet, mert egymást taposták a népek azért, hogy hozzájussanak (mi pedig kifelé tapostuk egymást azért, hogy meneküljünk az illattól).
Kint a bbq mellett várt ránk a 3 centi vastag steak orgia, majonézes krumplisalátával. No és a hozzá járó serecske, borocska, baracska... ja, utóbbi az nem.
Persze nekem csak ázsványvíz (zalaiassan) jutott és egy banán, ha már sikerült előző este tönkrevágni valamivel a pocim (persze visszagondolva tudom már mi volt az*, legalábbis mindig akkor emelkedett a gyomrom úgy torokiránt, amikor rágondoltam :)).

A tegnapi kiskölykökre emlékezve, ugyan fotó ott nem sikeredett, de a két szudáni kislánnyal majdnem ott vagyunk...:

Zenével könnyebb, úgyhogyaztán ma ez szól rogyásig. Mármint:




* kb. fél kiló itteni csokiegyveleg, ami gyakorlatilag etilvanilin hegyeket, E000-E12547-ig terjedő förmedvényeket és egyéb ocsmányságokat tartalmazhatott. A szervezet meg ugye nem hülye (legalábbis az enyémre nincs panasz), kidobál minden vacakot amilyen gyorsan csak lehet.