– Én nem mondom, hogy most éppen baleset történhetik. Mert különös dolog ezekkel a balesetekkel. Soha még nem történt meg, hogy mielõtt a baleset megtörtént volna, valami baj történt volna. Csak éppen akkor.
Este fél kilenc környékén megszólalt a szirénának kinevezett duda és a szakaszos vinnyogása támadást jelentett (a folyamatos az ugye tüzvanbabámot).
Mindenki fölugrott és a lépcsőházban gyülekezett, befutottak a biztonságiak, a doki a nagy zsákkal és fölhúztunk az emeletre, majd lopakodva a tetőre.
Itt Irakban a házak lapos tetősek és méter magas fal fut körbe a peremen.
Annak vetettük a hátunkat és közben két kérdés motoszkált bennem. Az egyik az volt, hogy vajon a Kalasnyikov lőszere átüti-e ezt a falvastagságot? Az acélmagvas tuti, a többi csak mondjuk 50 méterről, oké.
A másik pedig az volt, hogy ha a sötétben ide földobnak egy kézigránátot, akkor mi a szart csinálunk?
Igaz, úgysem látjuk addig, amíg oszlásnak nem indul, akkor meg már úgyis mindegy, tehát ez is okés.
Mindenesetre úgy döntöttem, hogy éles helyzetben az egy szinttel alattunk található tetőn a fal és a víztartályok közötti rész ezerszer biztonságosabb (bár van egy olyan sejtésem, hogy matematikailag tökmindegy mennyivel szorozzuk a nullát).
Dez vázolta a helyzetet, vannak ugye ők öten, plusz kb. tíz helyi puskás ember. Aztán érkezik a segítség, több helyről is, de az kb. 30-40 perc, addig kell kihúzni itt. Ez is okés, csak legyen elég lőszer.
Néztem felettünk a csillagokat, azannya, de hideg a fényük!
Ekkor realizálódott bennem az, hogy itten bizony már hűvösre fordult az idő így estefelé, az egy szál póló és rövidnadrág nem elég. Persze napok óta nem dugtam ki az orrom sem reggel, sem este és azért az idő halad, augusztusból októberbe léptünk és amennyire tudom, a legmelegebb cuccom az egy hosszú ujjú ing.
A riadót lefújták, csak gyakorlat volt. Hetente legalább egyszer megejtődik, merugye ismétlés a tudás anyja (apja ismeretlen :)).
Oscar azért beöltözött másnap, standard geodéta szerelés, iraki túlélésre méretezve :)
Ma pedig ma van.
Negyed órája érkezett a hívás, hogy az ellenőrző pontokat lezárták, a déli falvak lelkes ifjúsága (és nem annyira ifjúsága is) az utcákon, és ha a kormány nem teljesít valamiféle - gondolom szokás szerint légből kapott - kérést, lőnek arra aki odavetődik, pompás.
A csoport nagy része ott dolgozik lent délen, nem elég az, hogy néha a struccok is megkergethetik őket, akkor még ez is.
Persze a csapat maradékának is oda kellene jutni valahogy, mert a folyó kettészelte, de északon már felszabadult kábelekre, geofonokra és egyéb, a fekete mágiához használt cuccokra most a hármas vonalon lenne szükség, de nagyon.
Tenni persze nem sokat tudunk, várunk.
Teázunk.
Kávézunk.
Közben pedig jöhet egy régesrégi történet
