2013. október 17., csütörtök

Ma (nem ma, tegnap (nem is tegnap, jó pár éve :)))

A homokon ma 51 fokot mértek.
Mi a sziklákat másztuk akkor már, ott több lehetett. Pokolian remegő forró levegő vett körül bennünket ahogy óvatosan lépkedtünk a meredek hegyoldalban a borotvaéles, össze-vissza töredezet sziklákon. Széthúzódtunk vonalba, hogy az esetleg legördülő kövek ne okozzanak sérülést a mögöttünk mászóban.
Már felértünk a csúcsra és a túloldalon ereszkedni kezdtünk, amikor megszólalt a controller: Rééjdió link dááon. Amerikai akcentus, kellemes női hang. A legrohadtabb üzenet, amit mérés közben kaphatunk.
Kézi adóvevőn hívtuk a repeatert cipelő kocsit: mozduljon mert gond van, keressen egy jó helyet és passzolja a referencia pontról érkező (most éppen nem) korrekciós hullámokat. Közben szépen emelkedett a hőmérséklet hiszen az ebéd felé haladtunk, a kövek ontották a forróságot, mi pedig semmit nem tehettünk csak ültünk közöttük és vártunk hogy pizza lesz belőlünk vagy kalács.
Aztán lent megjelent az első kocsink, ennyi időbe telt hogy megkerüljék az általunk mászott hegyet. Zergebaszta geodéták, szokta volt mondani az egyik nagyfejű még a magyar cégnél, hát most bemutattam valamit ebből, mert kőről-kőre ugrálva pillanatok alatt lent voltam, felkaptam két hideg ásványvízes palackot, aztán az orosz energia ital segítségével (usgyi) visszarohantam.
A két srác 10 másodperc alatt benyelte az egy-egy litert, én meg vigyorogtam. Aztán megjött a rádiójel, és hallottuk amint a béjb azt rebegi: ábszövééjsön sztóóóóód, fasza.
Megindultunk lefelé, még négy pont, 160m légvonalban, negyed óra alatt bemérték a srácok és már lent is voltunk a kocsiknál, nekiestünk a víznek és hatalmas pusztítást végeztünk, de senki nem sírt utánuk. A légkondi ment és fúúúúbasszus, csak hevertem az ülésben és legalább fél óra kellett mire visszahültem úgy a normális testhőmérséklet környékére.
Na akkor jöhetett egy epres joghurt ami itt tényleg eperdarabkákkal teli. Vagy annyira hülyék hogy nem tudnak még csalni, vagy francia a standard - gondoltam miközben a mutatóujjammal simára töröltem a piklit. Aztán aztán lett, indultunk befelé, várt a beef stroganof, a jégkockáktól csörrenő kóla, a saláták, egy levél, és a többi nem is érdekes :)

Ja, találtam fosziliákat is!

És egy képet a táborról, Algériában, a Szaharában:




És egy zenét...