Ahogy felnéztem az elõbb a csillagokra éppen elhúzott egy műhold felettem, délről igyekezett északra és talán 17 másodperc kellett neki ahhoz, hogy átszelje az égboltot. Nagyon sietett.
Ez megint eszembe juttatta azt, hogy én is oda vágyom. Oda fel a csillagok közé.
Néztem a sziporkázó ragyogásuk, a formák amelyekbe mi emberek oly sok mindent belemagyarázunk, bár miért ne tennénk ösztönösen, ha onnan jöttünk?
Ahogy álltam a homokon, arra gondoltam, hogy milyen egyszerű is lenne pedig, csak egy gyors, sárgás villanás a bokámnál...
De még nem mehetek, még nem beszéltem vele -
Ami érték volt bennem: rádaggattam.
Legyen arcod: cifráztalak magamban.
Elárultál: mentséget fabrikáltam.
Most segíts: mert eltûnsz, s leszek hazátlan.
Mindig légy: amim lesz is, neked adtam,
amim volt, beleöltözz, megtagadtam,
és mindeneddé vetkeztem a vágyban.
Most segíts: hiányolj halálra váltan.
Segíts most: légy az űr, melyben zuhanok.
Most segíts: hihessem, nélküled könnyebb.
Segíts most: értsd magad, mert te vagyok.
Most segíts: már ne szeresselek többet.
Segíts most: segítség nélkül ellegyek.
Segíts: ha nem muszáj, ne gyűlöljelek.
/A. Gy./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hm? :)