- Különben oda aztán be nem megyünk! - vette elő viharvert puskáját a szakállas öreg.
- Jóvan papa, csak nyugalom me' ráejti a lábára azt a darab vasat oszt leesik a köröm a nagylábujjárú, heee!
Nohátakkor, vonal vége levágva, a falutól 200m-re kezdünk oszt jónapot! Mellesleg ennek örülök, mert nem volt egyszerű kitűzni a vibró pontokat és neccessé volt a kimaradó (nem vibrálható) pontok száma, geofizikusügyileg.
Végre valahára eldördül ma az első lövés ami jelen esetben nem durranást jelent (a lövés a régi időkből maradt fenn, amikor még robbanóanyaggal keltették a rezgéseket). A vibrók egymás mögött állnak és teljesen egy ütemre püfölik a talajt 10 másodpercen át, négyszer. Minden egyes vibrálás (Mózes meg nem írt könyvében sweep-ként emlegeti) 8HZ-ről indul és felfut 72Hz-re, majd előre gurulnak 50 métert miután végeztek egy ponton, és ott is leengedik a lapot, vibrálás, szünet, vibrálás, szünet, namégkétszer, lap fel, gurulás... Ezen ügyködnek egész nap, dombra fel, völgybe le, ahol lehet nyílegyenesen ahogy a brigádjaim, - A FIÚK- kitűzték a pontokat. Este aztán a pénztárgép csenget nekünk, azt mondja ding-ding és leperkál... öö... ööö... xxxxx dollárt*.
Geofizikusok... mi most Stefant kaptuk aki svájci, és naná hogy van hóbortja. Az íróasztala (egyben irodája melyet a hátsó kijárathoz vezető folyosón rendezett be) mellett ott gubbaszt egy szerencsehozó cica. Mindene megvan ahhoz hogy szerencsehozó legyen, vékony piros nyakörv aranymedállal, és valami kínai írást tart a hasa előtt. A szőre is arany színű, mint minden rendes szerencsohozó macseknak, gondolom én.
Nem csak ücsörög és bámulja a világot nagy bölcsen, de a bal mancsával folyamatosan integet is :)
Hogy miként hoz szerencsét, ne firtassuk... épp elég hogy nem alulról lengeti a karját, feltartott középső ujjal. :)
És most..... egy klassssszikus hehe :)
Oh, még valami... köszönöm Gareth a kávét amit az imént kutyultál :)
*Az első x az 4-gyel helyettesítendő :)
